HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 160

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-12-06 10:36:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Leticia AllemandFeltöltés dátuma: 2006-07-21

Egy szép nap

- Tibi, Tibike! Nézd, mekkorát ugrom! - nevetett a bátyjára a szőke, hat év körüli kislány. Copfjai lengedeztek, ahogy lóbálta magát a faágon, aztán kökény kék szemeit becsukva ugrott. Bugyiban, egészen a kis tavacska közepébe. A víz nagyot csobbant, és Évike gyöngyözve kacagott.
- Halat, azt már nem fogok - bosszankodott a nyolcéves fiúcska, és kihúzta a horgászbotocskát a tó vizéből, és ő is becsörtetett a húga mellé. Nevettek, fröcskölték egymást, aztán egyszerre futottak ki a partra. Hanyatt dőltek a puha, zöld fűben és bámulták a felhőket.
- Az olyan, mint apu, amikor mossa az autót - bökött egy pamacs felé Évike.
- Az meg olyan, mint anyu, meg apu, amikor táncolnak - mutatott egy másikat a kisfiú.

Élvezték a nyári szabadságot. A délután nap bearanyozta a tájat. A bokrokban feketerigók kapirgáltak a tavalyi száraz avar között. Tibike hasra fordult, és nézte az orra előtt elmasírozó hangyákat. Egy hernyó maradványait cipelték. A kisfiút mindennél jobban érdekelték a természet csodái. Biológus akart lenni, mint az apja.
Kis gátakat épített gallyacskából, meg fűszálból, és csodálta az apró rovarok erejét, ahogyan a náluknál nagyobb hernyót keresztül cipelték rajta. Aztán észrevett egy harkályfészket a szemközti fán. Macska ügyességgel mászott fel az ágak közé. Belesett a fészekbe.
- Mit látsz? - kérdezte a húga.
- Sötét van bent, de azt hiszem három fióka van benne.
- Vegyél ki egyet - kérlelte a kislány.
- Nem szabad őket piszkálni. Apa mondta, hogyha hozzá nyúlunk, elhagyja az anyja őket - a kislány bólintott, és visszafeküdt a fűbe. A fiú hamarosan lefeküdt mellé. Komoly szemmel nézte a húgát, és büszke volt rá, hogy ahhoz képest, hogy csak egy kis pisis, milyen hamar megértette a dolgot.
- Mesélj nekem - kérlelte most a kislány.
- Mit? - kérdezte a fiú.
- Valami sárkányosat - fordult felé a kislány. Tibike pedig hanyatt dőlt, és mesélni kezdett. Sárkányokról, tündérekről, szerelemről, halálról. Látta Évike szemén a feszültséget. Imádott neki mesélni. A kislány szinte élt a mesében. Arcocskája kipirult, szeme ködben úszott, copfocskáit tekergette, és imádattal függött a bátyján.

A mese végére Tibikébe belebújt a kisördög, és meghuzigálta a húga haját.
- Na, megmondalak anyunak - nyafogott a kislány, és a szája lefelé görbült. A fiú tovább bosszantotta:
- Árulkodó Júdás, nem kapsz piros tojást - kántálta az ismert rigmust. Évike igazán dühbe gurult, és belecsípett a fiúba. Két pillanat múlva már nevetve birkóztak.
- Játszunk lovagost - ajánlotta a fiú.
- Az nem jó, akkor csak én ülök, Te meg vagdalkozol. Inkább krimiset.
- Jó, én leszek a főfelügyelő, Te meg a segédem - a két gyerek pedig elindult a tó környékén kinyomozni a szörnyű gyilkosságot. Rablókat, gyilkosokat kergettek, kifulladva tértek meg a kapitányságra, vallatták a gyanúsítottakat. Néha összevesztek a szerepkörökön, ilyenkor általában Évike győzött, mivel a családban mindenki őt kényeztette, még Tibike is. Már sötétedett, amikorra kigobozták a szálakat.

Egymás kezét fogva, bolondosan ugrándozva futottak lefelé a völgybe a ház felé. Sötét volt odabent.
- Anyu! - kiáltott a fiú, de a válasz elmaradt. A két gyerek bement a konyhába. Az asszony ott ült a sötétben. Dohányzott. A konyhában úszott az áporodott dohányszag. Előtte bögre.
- Hol voltatok? - kérdezte a két gyereket rekedt hangon.
- A tónál játszottunk - mondta a fiúcska megszeppenve.
- Üljetek le, tálalok - mondta az asszony. Felállt az asztal mellől, és megtántorodott, de aztán koordinálta a mozdulatait. Elővett két mélytányért, és főzeléket mert a két gyereknek.
- Egyetek - csapta oda a félig kihűlt ételt a reszkető gyerekek elé, aztán nagyot húzott a bögrében lévő vodkából.
- Apa nem eszik velünk? - merte megereszteni Tibike a kérdést.
- Apátok - tántorodott meg az asszony ismét, - apátok Pestre költözött a drága kis Melindával, azzal a ronda postáskisasszonnyal. Az a beképzelt majom apátok többet nem vacsorázik velünk. Vacsora után feküdjetek le - parancsolta az asszony, és fogta a bögrét, és betántorgott a nappaliba.
A két gyerek csak ült a kihűlt vacsora felett. Évike csöndesen sírdogált, Tibike pedig azon törte a fejét, hogy merre is szökhetnek ebből a pokolból.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-21 10:24:55

Sajnos az élet sokszor nem happy.:(
De van már az oldalon humorosabb írásom is:D
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-21 10:17:14

Szia!
Amilyen kedves volt az eleje, olyan szomorú a vége. Nekem tetszett. Csak annyira szép volt, hogy jó lett volna egy happy end.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

koko bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)