Szerettem egyszer régen
Oly erősen, ahogy faág
Törzsét öleli meg,
S aligha emlékszem
Szőke hajad, ahogy libben
A szélben...
Együtt énekeltünk a
Kopott villamos ülésen,
Átmulattunk sok
Fiatal éjszakát,
S egymásnak akkor is
Igazak és szépek voltunk,
Ha önmagunkat ifjúkori
Hévvel martuk,
Aligha emlékszem...
Ó dehogy,
Barátság emlékképek
Soha ki nem törlődnek,
S mondd, hová lettem én
Eleresztettelek...
Azt mondják, ne bánd
Mi múlt, hisz elmúlt
De vele múltál Te is
Pedig nem másik
Felem voltál csak,
Hanem jobbik énem
Magamban,
S elvesztettelek, de
Barna szemed tiszta
Tükrének emléke
Örökre itt ragyog
Majd bennem.