Kristály-szép hómezőn, zord-hideg levegőn
Kéményfüst felhője libben a hegytetőn.
Pásztorok nem jártak erre már régóta,
Állatok sincsenek - várnak a tavaszra.

Ki lakik mégis a kis házban télidőn?
Hófehér szakállú Mikulás beköszön.
Anyóka, apóka örömmel fogadják,
Étellel-itallal szívesen kínálják.

- Mondjátok el nékem, mi szívetek vágya,
Minek örülnétek, ha valóra válna? -
Kérdi a Mikulás, s mint tünékeny csodát,
Térdére helyezi hatalmas puttonyát.

Összenéz anyóka s apóka boldogan:
- Sok a mi örömünk, életünk gondtalan.
Mi lehet számunkra ennél szebb ajándék?
Együtt és egymásért "élünk vagy halunk" - rég!

Töpreng a Mikulás, miképpen lehetne,
Hogy az öregek kedvére valamit tehetne.
Benyúl a zsákjába, elővesz egy kulcsot:
- Ha eljön időtök, egyszerre indultok!

Karácsony éjjelén, szeretet ünnepén
Hófehér hegytetőn nem füstöl a kémény.
Anyóka, apóka fenn a horizonton -
Csillaggá változtak a téli égbolton.