Amióta az eszemet tudom
Vízben élek és már nagyon unom.
De nedves gyerekkorból kimászni:
Lehet ennél nagyobbat hibázni?

Előttem millió lehetőség,
Karnyújtásnyira lebegő cél.
Abszurd ábrándjaimat kergetve
Ugrok vízből a partra, brekegve.

De nem úgy alakultak a dolgok,
A változástól nem lettem boldog.
Földre érve tekintetem vásott,
Nem tudom, tán varázslatra várok.

Mögöttem a jól ismert biztonság,
Előttem a veszélyes új világ.
Bár kinn sokan vannak, olybá tűnik,
Szemükben a jövevény eltűnik.

Vissza nem lehet fordulnom most már,
Túl sokat láttam, menni kell immár.
És bár érzem: ez a hely nem túl jó,
De sajnos ez az evolúció.