HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45757

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-12-09

Találkozás a gimnázium előtt

Már három napja az iskola előtt ólálkodott, de eddig még nem mert megszólítani senkit sem. Bármennyire is elszántan érkezett, a tanítás után kiözönlő diákoktól megrémült. Hogyan kezdjen hozzá, mit mondjon először? Az otthon begyakorolt mondatokat sutának találta, megjelenését pedig esetlennek. Indulás előtt órák hosszat állt a tükör előtt, akár egy nő is megirigyelhette volna a gondos készülődését. Először bezselézte a haját, de rájött, így túlságosan jampeces. Utána oldalra fésülte, de ez sem nyerte meg a tetszését. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve feltupírozta. Az égnek meredő haj valamennyire ellensúlyozta beesett arcát. Itt, a gimnázium ajtajában azonban egyáltalán nem volt elégedett magával. Az óra végét jelző csengő hangjától összerezzent. Hamarosan beszélgető, nevetgélő fiatalok közeledtek az ajtó felé. Hátralépett, és a kőrisfa biztos menedékéből figyelte az iskolát elhagyó diákokat. Meglátta a szőke hajú lányt. Már az első napon kiszúrta magának. A hosszú, zuhatagként szétomló haj, a bájos arc, a kecses mozdulat azonnal rabul ejtette. Félénksége azonban meggátolta abban, hogy szóba elegyedjen vele. A lány a kerékpártároló felé tartott, időnként megállt, élénken magyarázott az őt kísérő barátnőjének valamit. Dugó úgy érezte, elérkezett a pillanat. Ha most nem megy oda, akkor soha többet nem lesz hozzá mersze. Vett egy mély lélegzetet, majd a lány felé indult. Szórakozottan a másik irányba nézett, majd a lánynak ütközött, úgy, hogy a kezében tartott könyvek a földre essenek. Elcsépelt, filmekből ellesett trükk volt, meg is fordult a fejében, hogy a lány talán átlát a szitán, de jobb ötlet nem jutott az eszébe.
- Ne haragudj- mondta a lánynak. - Nem vettelek észre.
- Semmi baj- felelte a lány.
Mindketten lehajoltak, hogy összeszedjék a könyveket, ám annyira egyszerre csinálták, hogy a fejük összekoccant. Ezt viszont Dugó nem tervezte el előre, ezért meglepetten felszisszent.
- Ne haragudj! - ismételte. - Úgy látszik, én ma csak bajt okozok.
Gyorsan felkapkodta a könyveket, és a lánynak adta:
- Tessék, itt vannak. Remélem, nem lett bajuk.
- Nem, úgy látom, egyben vannak - válaszolta a lány.
Ment is volna tovább, de Dugó megállította:
- Meghívhatlak egy kávéra, hogy kiengeszteljelek?
- Köszönöm, de nem kávézom- utasította vissza a lány.
Dugó elkomorodott. Mindenképpen meg akarta szerezni a lányt.
- Akkor egy süteményre, vagy bármire, amit szeretsz. Jóvá akarom tenni, hogy kellemetlenséget okoztam neked - folytatta a lány megnyerését.
- Nekem most haza kell mennem - jelentette ki a lány. - És különben sem okoztál kellemetlenséget.
Dugó rettenetesen elkeseredett. Mi lesz, ha nem tudja megfűzni a lányt? Számára ez létkérdés.
- A túloldalon van egy cukrászda. Rendkívül finom a krémesük. Ugye nem baj, ha egy kicsit elrabolom a barátnődet? - fordult a kevésbé mutatós lányhoz segítségért.
- Menj csak nyugodtan, Ica - mondta a barátnő. - Egy krémes még igazán belefér.
Á, tehát Icának hívják. Legalább a nevét megtudta. A szőke egy pillanatig még habozott, majd egy bólintással beleegyezett. Igazából miért ne mehetne. Tavasz van, süt a nap, a fiú pedig egész helyesnek látszik. Kicsit idősebb ugyan, talán egyetemista lehet, de ez egyáltalán nem baj. Különben is, ennyi kárpótlást igazán megérdemel a rosszul sikerült fizika dolgozat után.

Ica hosszasan tanulmányozta a süteményeket a hűtőpulton. Különösen a csokoládés kekszes tekercset szerette volna megkóstolni, de az volt a legdrágább. A csokikrém a tetején kekszdarabkákkal keverve annyira csábította, hogy az ára ide vagy oda, azt választotta.
- Jó döntés- jegyezte meg Dugó. - Én már ettem ilyet, nagyon finom.
Saját magának azonban csak egy kávét rendelt.
- Te nem eszel?- kérdezte a lány.
- Most nem- mondta Dugó tömören.
A kellemes meleg miatt a teraszon, egy napsütötte asztalnál foglaltak helyet. A levegőben tavaszi virágok illata terjengett. Kérdezgetett a lánytól, hány éves, mit csinál a szabadidejében, szeret-e iskolába járni. A szokásos rutinkérdéseket tette fel, de valahogy el kellett indítania a beszélgetést. Ica elmesélte, hogy tizenegyedik osztályba jár, de nem szeret tanulni, különösen a matekot és a fizikát utálja. Ezekből bukásra is áll, csak a csoda menthetné meg. Ica kissé elcsodálkozott magán, hogy így kitálalt ennek az idegen fiúnak. Bizonyára Dugó szívélyes, megnyerő modora késztette az őszinteségi rohamra.
- És te egyetemre jársz? - kérdezte a fiút.
Dugónak jólesett, hogy egyetemistának nézték. Egy darabig valóban járt is egyetemre, de aztán a drogproblémái miatt abba kellett hagynia. A lányt viszont nem akarta megingatni hitében.
- Igen - felelte.
- Mit tanulsz?
A fiú gondolkodott pár percig, majd azt a szakot nevezte meg, amit a kizárásáig látogatott.
- Jó neked - sóhajtott a lány. - Én biztosan nem fogok bekerülni.
Bánatában kért még egy szelet csokis-kekszes tekercset. A szájában elolvadó édes íz kicsit jobb kedvre hangolta. Úgy érezte, még van miért élni.
- Nahát- gondolta magában Dugó. - Hogy ez a lány mennyit bír enni. Egyáltalán nem látszik meg rajta.
Miután a második szelet is eltűnt, előrukkolt ajánlatával.
- Én tudnék rajtad segíteni, ha akarod - mondta lágyan.
- Ugyan már - nevetett a lány. - Talán tudsz nekem új agyat adni?
- Azt éppen nem - rázta meg a fejét a fiú, - de egy olyan tablettát, amitől jobban tanulsz, azt igen.
Ica először megrémült, mert tanárai óva intették az utcai drogárusoktól a megelőzésről tartott órákon. A bukástól való félelem mégis nagyobbnak bizonyult, úgy érezte, egy ilyen tabletta megoldaná minden baját.
- Mennyit kérsz érte? - kérdezte bizalmatlanul.
Dugó rájött, hogy végre nyeregbe került, ezért kissé fölényes hangnembe váltott át:
- Ó, ingyen adom. Csak próbáld ki, hogy milyen. Aztán ha tetszik, akkor vehetsz tőlem, ha meg nem, akkor szépen elfelejtjük egymást. Na, akarod?
- Igen - vágta rá a lány.
- Jól van - folytatta dugó. - De legközelebb ne az iskola előtt találkozzunk. Add meg a számodat, és pár nap múlva fölhívlak.
Ica gondolkodás nélkül megadta.

Dugó megkönnyebbülten állt fel az asztaltól. Sikerült élete első ügyfelét megszereznie. Mert hogy a lány venni fog tőle, afelől nem volt kétsége. Álmában sem gondolta volna, hogy ez ilyen könnyen megy. Végre a dealere is elégedett lehet vele. Az volt ugyanis a baj, hogy egy idő után már nem tudott fizetni. Az összes családi ékszert ellopta anyjától, sőt húga nehezen szerzett keresetét is elvette. Miután az utolsó könyvét is elvitte az antikváriumba, a dealer megfenyegette, hogy nagyon megbánja, ha nem fizet. Vagy azonnal pénzt szerez valahonnét, vagy Dugónak vége. Viszont ha talál magának saját kuncsaftokat, abból törlesztheti az adósságát. Nagylelkűségében még a kezdéshez szükséges anyagot is Dugónak adta, hozzátéve, hogy az árát keményen behajtja rajta. Hát így került Dugó a gimnázium elé.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-07 11:11:57

Kedves Judit!
Igen, könnyű Katát táncba vinni, és utána rettenetes a küzdelem a szabadulásért. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2009-01-06 15:33:10

Kedves Rozália!

Akiket nem érintett meg még a drog probléma, azok hajlamosak elfeledkezni róla, hogy létezik, hogy küzdeni kell ellene, hogy milyen könnyű "Katát táncba vinni"....
Ez a love storynak induló történet ezzel az ütős végével, hát ez alaposan felébreszti az elandalodott olvasódat!
Jó történet, jól megírva!

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-23 10:22:04

Kedves Bödön!
Nagyon jólesik, hogy így gondolod. Az az igazság, hogy nagyobb hangvételű művet szeretnék, esetleg egy regényt.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-23 10:19:23

Köszönöm, kedves Noémi, neked is hasonló jókat!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2008-12-22 20:20:25

Boldog karácsonyt, és sikeres alkotást kívánok az új esztendőre!

Szeretettel: Noémi
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7649
Időpont: 2008-12-14 15:23:37

Én csak azt tudom mondani, vágjál bele mindenbe, -ha ez így megy! A Dugó-sztori egyébként tényleg jó sztori, klassz lenne, ha folytatnád! Én rábeszéllek! Think about it!
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-14 11:01:35

Kedves Bödön!
Sajnos ez így van, nem minden az, aminek látszik. Dugó egyébként tényleg belehabarodott a lányba, de anyagot kellett árulnia. Egyébként ez olyan sztori, amit érdemes lenne folytatni, de annyi téma hever előttem, és nem akarok csip-csup módjára mindegyikbe belevágni. (Vagy máris azt teszem?)
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7649
Időpont: 2008-12-13 16:57:50

Meglepetés volt a végkifejlet! -én azt hittem ez a Dugó belehabarodott a szőke hajú lányba. De csak anyagot akart neki eladni?! Ez durva! Micsoda alakok vannak! És hogy kell vigyáznia magára egy mai lánynak! Nagyon életszagú egyébként és jól, izgalmasan tálalod!
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-11 10:48:15

Kedves Kata!
Igen, a lejtőn valóban nehéz megállni, de nem lehetetlen. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-11 10:46:32

Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2008-12-10 18:04:57

Jó témát választottál. Azt hiszem, sokan hajlandók engedni a csábításnak, akárcsak regényhősöd, Ica. Nem tudom, miért nem gondolkodnak előbb a mai tinik, mielőtt ilyen veszélyes ügyben döntenek. Mert aztán valóban nincs megállás.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2008-12-10 16:54:43

Szomorú, de igaz korunk egyik rákfenéje a drog, ha rajtam múlna ezt az elbeszélést minden fiatallal elolvastatnám. Tetszett ez az írásod is.
Szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-12-10 10:22:11

Köszönöm szépen, kedves Panka! Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5359
Időpont: 2008-12-09 14:33:56

Kedves Rozália!
Igen, sajnos történnek ilyenek, sőt egyre több. Az ember féltheti a gyermekét, mert az utcán bármi megtörténhet. A lejtőn pedig nehéz megállni. Sajnálatos, hogy ilyen helyzetbe került Dugó. Jó a téma és jó a történeted!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/7 címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Hó hull, hófehér címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeress engem című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Életrajz címmel a várólistára

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Ott címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Mákvirág alkotást töltött fel Késő címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hóesésben címmel a várólistára

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Mozaik című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)