HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Yasashii AkikoFeltöltés dátuma: 2008-12-10

Le Carnival de Diable 02

Hínárzöld tekintete összefonódott a másik villogó szemeivel, amely teljes mértékben fogva tartotta az övét, úgy ahogy eddig még semmi más. Sosem tapasztalta még így, nem is gondolta volna, hogy ilyesmi vele is megtörténhet. Persze, néhányan meséltek neki hasonló élményekről; ilyenkor mindig a képzelete szárnyaira bízta magát, amely hajthatatlanul repítette messzi, sosem látott tájakra, egzotikus helyekre, ahol a fülledt éjszakákat behálózó szellő titkos izgalmakat ígérve suttog a fülekbe...
A szíve dobbant egyet, és észrevette, hogy egy ideje még a lélegzetét is visszafojtotta, és csak figyelte a másik babonázó tekintetét. Végigfutott a testén a borzongás, és érezte, ahogy a nyugtalanság lassan kezd felkúszni a gerincén, görcsbe rántja a szívét, és megindul a torka felé...
Azt már nem hagyta. Ökölbe szorította a kezét, és ahogy körmei a puha húsba vájtak, a szivárgó vér illata kezdte észhez téríteni. Tisztában volt vele, hogy ez az első és utolsó esélye. Sejtette a kimenetelét is, mégis... Tudta, hogyha most sarkon fordulna és elrohanna, azt örökre megbánná. Arról nem is beszélve, hogy talán semmit sem érne el vele.
Még mindig a dermedt lányt figyelte. A törékeny test minden apró mozdulatát, hallotta a szívverését, érezte, ahogy a másik ereiben eszeveszett módon száguld a vér. Halkan szuszogott, épp csak néha remegett bele, de nem futott el. Még nem.
Lustán megindult felé tisztes távolban; karcsú, tökéletes teste minden mozdulatára megfeszült; az izmai sejtelmesen kígyóztak a bőre alatt. Le nem vette a lányról a szemét. Elkezdte megkerülni, és lassú köröket írt le körülötte. Most már a világ összes ideje az övé, csak a megfelelő pillanatra vár...
A lány érezte a mohó tekintetet magán, ahogy a sötét szempár a hátába fúródott. Mégsem mert megfordulni, még csak hátra se pillantott. Nem tudta mik lennének a következmények. Így csak állt némán, próbált egyenletesen levegőt venni, és lenyugtatni megtépázott idegeit. Majdnem sikerült neki ismét. Aztán bevillant neki egy kép feszes, csupasz combjairól, amitől a hínárzöld szemek elkerekedtek és félelemmel teltek meg.
Egy pillanatra úgy látta magát a másik szemével, mint eddig soha. Kívánatosnak, vonzónak, illatosnak... Gyöngének és törékenynek... Hallotta, ahogy a vékony bőr alatt száguld a vér, egyre őrjítőbb ütemben. Érezte, ahogy a görcs jeges marokkal szorítja a gyomrát, kalimpáló szívébe pedig ismét beköltözik a szorongás. Beitta ezt az érzést, ízlelgette, megforgatta a nyelvén, és tudta, a diadal hamarosan az övé. Az előtte álló, izmos test, a combjai, a hasa, a puha mellek... Alatta pedig ott vannak a bordák... A szív, a gyomor, a máj... És a többi, nedvesen kibomló, gőzölgő belsőség, amelynek mennyei illata mindig elégedettséggel töltötte el... A friss nyers hús édes íze pedig maga volt a cafatokban csüngő, vérben tocsogó álom... A lány pedig csupán egy végső csapásra váró préda.
A teljes sorozat egy pillanat alatt zajlott le a lányban, ami csak még inkább megerősítette az aggályait. Most már még biztosabb lett, hogy számára nincsen kiút. Sejtette ugyan az első pillanattól fogva, ahogy megpillantotta. Próbálta is kiélvezni az elején, de mostanra nem maradt más, mint meztelen valóság; a csupasz, csontokig hatoló rettegés. Érezte, ahogy hidegen árasztja el a testét, megfagyasztja, tehetetlenné teszi. Képtelen volt megmozdulni még akkor is, amikor látta a sárga szemekben az elszántságot, az erőt. A saját halálát... Még a torka felé közeledő, erőteljes állkapocs látványa ellenére sem volt képes megmozdulni. Teljesen kiszolgáltatott volt...
Egy pillanat volt az egész, aztán a jéghideg üresség lassan kezdte átadni magát a forrón lüktető életnek, amely vörösen nedves patakokban csordogált a testéből. A vérrel és a húsával együtt folyamatosan vesztette el az eszméletét is, míg el nem nyelte a mindent átitató sötétség.
Azt már nem láthatta, ahogy a hatalmas, fekete párduc vadul tépi a testét, és lassan eltűnnek a fogai közt testrészei és a belsőségei... Az egyetlen, ami megmaradt és árulkodott arról, hogy a lány volt az áldozat, a véres, összeszaggatott ruhacafat volt a széthordott csontok és egyéb megrágott maradványok mellett...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2008-12-16 16:27:24

Kedves Ya! Artur igazi úriember. Elegánsan, visszafogottan fogalmaz. a világ minden kincséért se bántana meg. No, de miért lenne bántó egy krtika? Egy krtika nem személyes ügy. nem szabad annak felfogni. Rám se haragudj, amit írok, nem azért írom, mert bármi kifogásom is van ellened, hogy is lehetne, én csak azt nézem, hogy amit írsz, tetszik-e? -és a magam módján reagálok, mint egy félművelt, hozzá nem értő olvasó.
Nekem viszont ez az írásod nem tetszett. Hatásvadászó, annak is gyenge. (Bár nagyon jól fogalmazol!!!)
Tényleg bocs. Szeretnék jobbat írni!!!
Szia: én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-12 22:20:35

Szia!
Eléggé horrorisztikus leírás, néhány helyen kissé túlhúzottnak éreztem a vérengzés lehetőségének, kimenetelének ecsetelését, de összességében az egész a valóságot tükrözi, sőt, ad egy plusz képet, egy elképzelést arról, milyen lehet áldozatnak lenni?
Gondolom, nem sértődsz meg azon, ha azt írom, olvastam tőled jobbat is. Ez itt szerintem, és ezt kihangsúlyozom, hogy SZERINTEM, csak hatáskeltés. Annak viszont tökéletes.
:-)

Legutóbb történt

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)