HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2008-12-11

Marketing

- Én ezt az egészet csak időpocsékolásnak tartom - szólt Endre, a csapat legjobb üzletkötője, miközben barátja, Géza füléhez hajolt.
- Csak ne idegeskedj. Túl fogjuk élni, hiszen máskor is volt már ilyen - válaszolta csendesen Géza.
- Jó, jó, de a délelőttünknek annyi! Ezalatt lehet, hogy kötnék akár három jó üzletet. Különben is, mit tudnak nekünk még újat tanítani?
- Nézd, ha nem vagyunk itt, nem tudhatjuk meg soha. Tanulni mindig lehet valamit. Még a rosszból is.
- Irigyellek, amiért ilyen higgadt vagy - sóhajtott Endre.
Majd összemosolyogtak. Két jóbarát. Tűz és víz. Sokszor segítettek már egymásnak az üzleti életben, mert ahol az egyik nem jutott semmire, ott a másik fényes üzleteket kötött. Endre a megtestesült pörgés, a fiatalos lendület, a gyors és pontos technikák művésze. Ellenben Géza, a magabiztos, az alapos, mindenre kiterjedő ismertetés professzora. A számok, grafikonok, hozamok és százalékok bűvésze. Minden héten cseréltek egymás között néhány olyan címet, ahol nem volt sikeres a tárgyalásuk.

Alig helyezkedtek el kényelmesen a székükön, épp csak odaintve a többi üzletkötőnek, amikor belépett az oktató. Itt nem ismerte még senki, mivel nem is tartozott a cég alkalmazottai közé. Jó híre volt már a környéken, ezért tehetősebb irodák szívesen hívták meg, hogy tartson egy kis tréninget az üzletkötők számára, s jól meg is fizették ezért. A trénernél nem volt más csak egy csatos bőrtáska. Ezt kényelmesen letette az asztalra, kihúzta az odakészített széket, és körülnézett.

- Üdvözlök mindenkit! Tamásnak hívnak. A kényelmes, és fesztelen légkör érdekében javasolom, hogy tegeződjünk, ahogy egyébként is szokás így ebben a szakmában.
Többen is valami köszönésfélét mormogtak az orruk alatt. Érezhető volt, hogy sokan egészen máshol lennének a legszívesebben. Tamást ez egyáltalán nem zavarta. Valószínű, hogy hozzá szokott már. Endre nagyon megnézte magának a trénert, és elhatározta, hogy ahol csak teheti, borsot tör az orra alá. Egyszerűen nem volt neki szimpatikus az illető.
- Kérlek benneteket arra, hogy tegye fel a kezét az, aki dohányzik - nézett körül Tamás.
A tizennégy üzletkötőből tízen feltették a kezüket. Közöttük Endre és Géza is.
- Köszönöm. Nézzétek meg, hány szál cigaretta van a dobozban nálatok?
Kiderült, hogy az egyik üzletkötőnél csak egy szál volt, Endrének pedig két szál cigaretta lötyögött a dobozában.
- Nos, én kettőnél több szünetet fogok tartani, tehát nem lesz elég. Itt nálam lehet kapni cigarettát, javasolom, hogy vegyetek tőlem.
- Én majd a szünetben inkább átugrom a vegyesboltba - szólt Endre.
- Milyen messze van innen a bolt? Úgy értem hány perc kell az oda-vissza úthoz? - kérdezte Tamás.
- Negyed óra alatt meg lehet fordulni - válaszolt Endre.
- A szünet is éppen annyi - mosolyodott el Tamás.
Endre és a másik üzletkötő belenyúlt a zsebébe és kifizettek egy-egy doboz cigarettát.
- Ezzel a kis közjátékkal azt szerettem volna bemutatni, hogyan lehet felmérni az igényt, és hogyan érhetjük el azt, hogy tőlünk vásároljon a potenciális ügyfél, hiszen mi éppen kéznél vagyunk - nézett a többiekre Tamás. - Lehet-e ezt fokozni?
- Még egy dobozzal nem veszek - szólt Endre.
Ezen többen nevettek, még Tamás is.
- Nagyon helyes - folytatta Tamás. - Most akkor kérlek benneteket, hogy vegyétek elő az öngyújtótokat.
Mindenki kitette az asztalra a sajátját. Tamás elindult az asztal körül.
- Most vegyétek elő a másik öngyújtótokat - folytatta.
Erre mindenki forgolódni kezdett. Kiderült, hogy senkinél nincs még egy öngyújtó.
- Nekem kinn van a kocsiban a másik - szólt Endre.
Erre többen is jelezték, hogy odakinn nekik is van.
- Rendben van, akkor hozzátok be magatoknak, de amit addig elmondok itt a teremben a többieknek, azt nem fogom még egyszer elismételni - mosolygott Tamás.
Senki nem mozdult.
- Ez igencsak a végét járja - emelte fel az asztalról az egyik öngyújtót Tamás. - Szerencse, hogy nálam azt is lehet vásárolni. Hopp, ez itt pedig nem elektromos - emelt fel egy másikat.
Ügyesen kipattintotta belőle a tűzkövet, és visszatette az asztalra a gyújtót.
- Ez már nem fog tüzet adni - jegyezte meg.
Közben eladott nyolc öngyújtót a jelenlévőknek. Endre csak azért is felpattant, és elindult. Kifelé a teremből az autójához.

- No, most pedig bemutattam, hogyan kell a már megismert ügyfeleknél újabb igényt támasztani, és eladni azt, amire szüksége van, ami megoldás lehet egy, a jövőben előforduló problémára. Kérdezem tőletek, folytatható-e az eladás?
Látszott, hogy többen is gondolkodnak, spekulálnak.
- Az imént bebizonyosodott, hogy az öngyújtók nem túl megbízhatóak. Mi az, ami mégis biztonságot adhat?
Erre már többen elmosolyodtak, és szó nélkül vásároltak Tamástól egy-egy doboz gyufát, mert véletlenül az is kapható volt nála. Közben Endre visszatért a terembe.
- Mikor használtad az autóban lévő öngyújtódat utoljára? - kérdezte tőle Tamás.
- Nem tudom. Elég régen, mivel a zsebemben lévőt szoktam. Az van kéznél.
- Jó. Lássuk, működik-e?
Az öngyújtó azonban nem gyulladt meg, mivel a kesztyűtartóban mindenféle apró szöszt és port összeszedett.
- Endre, vegyél gyufát! - szóltak egyszerre többen is nevetve.
A teremben fokozódott a jó hangulat, főleg, hogy beszólhattak, cukkolhatták az egyik sztár üzletkötőt. Endre egy darabig maga elé nézett, majd ő is elnevette magát. Már jókedvűen nyúlt a zsebébe és mindjárt több csomag gyufát is kért.
- Ha bajban lesztek, jöhettek hozzám vásárolni - jegyezte meg, és kitette maga elé a gyufákat.
- Most újra megkérdezem tőletek - kezdte Tamás, - hogy ez fokozható-e még?
- Csak nehogy kovakövet vegyél elő a táskádból - szólt Endre, és Tamással együtt nevetni kezdtek.
- Nem. Az nincs nálam - folytatta Tamás - Hanem arra gondoltam, hogy mivel üzletkötők vagyunk, emberekkel beszélgetünk. A dohányos embernek azonban nem túl kellemes a lehelete ...
- Ne is folytasd - vágott közbe Endre - csak vedd elő a rágógumit, vagy a tic-tac-ot. Vesszük, mint a cukrot.

És valóban úgy volt. Ezek kerültek elő a csatos táskából. Az oktatás teljesen átváltozott kedélyes beszélgetéssé. Előkerültek azok az üzletkötések, amelyek a legkirívóbb eseteknek számítottak. A legnagyobb üzlettől kezdve, a legnagyobb sikertelenségig mind. A délelőtt hátralevő részében nem is csináltak már mást, mint ezeket elemezték, beszélték ki. Tamás közben eladott még néhány vízhatlan cigarettatálcát, természetesen az esős időre fogva annak szükségességét.

- Mondd csak Tamás - lépett oda jókedvűen Endre az oktatás végén - Melyik cég fizet meg téged azért, hogy eladd nekünk a cigarettatárcát, a rágót, gyufát, miegyebet?
- Feleségemnek ajándékboltja van - válaszolt mosolyogva Tamás.
- Tényleg?
- Dehogy. Csak vicceltem. Ezek az én marketing oktatásom kellékei.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-28 20:40:17

Ha fizetnének érte, akár meg is tartanám az oktatást.
:-)))
Köszönöm a hozzászólásodat!
Üdv.
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2009-03-28 15:29:43

Szia!
Tetszett az írásod! Nem is értem, miért fizetnek oktatókat a cégek, amikor megvehetnék ezt tőled, és odaadhatnák az üzletkötőknek... :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-22 11:44:13

Köszönöm Judit!
Teljesen igazad van. Olyan ez is, mint a repülőgép és az autó esetében. Jobban félünk a repüléstől, mint az autótól. Miért? Mert repülőgép szerencsétlenség bekövetkezésekor kevesebb a túlélés esélye, és egy időben több ember hal meg, mint az autóban. Pedig autóbalesetben évente sokszorta több ember leli halálát.
Üdv.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2009-03-20 23:39:45

Szia Artúr!
Évente a világban többen halnak meg a fákról leeső kókuszdiók miatt, mint a cápák támadásai miatt. Mi mégis a cápáktól félünk, őket utáljuk, mert rossz a marketingjük.
Ezt a te marketing oktatódat tudnám ajánlani a cápáknak!

Judit
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-22 14:18:15

Köszönöm Zoltán Baar!
A meglepetés az élet fűszere.
:-)))
Alkotó
Regisztrált:
2008-12-16
Összes értékelés:
36
Időpont: 2008-12-22 13:41:31

Szia Artur!

Érdekesen megkomponált történet. Nagyon tetszett benne, hogy mindig megleptél valami újabb fordulattal.

Gratulálok!

NoDeNem De Baar
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-15 16:50:17

Szia Sándor!
Nagyon szívesen. Látogass el máskor is írásaimhoz.
Egyébként pedig, én köszönöm!
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2008-12-15 14:40:47

Kedves Artur!
Szereztél nekem egy derűs tíz percet. :-) Köszönöm.
S.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-12 21:33:03

Kedves Zsike!
Jól ráéreztél. Igen. Előadtam, és szívesen teszem bármikor.
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-12 21:31:53

Köszönöm Rozália!
Örülök, ha tanulságot fedeznek fel az írásomban.
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-12-12 21:30:44

Művésznő kedves!
Mindig szerettem én is, amikor a hóhér került sorra.
:-)))
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-12-12 16:48:13


Tetszett a történet, tetszett ahogy előadtad.
Gratula Neked.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-12-12 13:13:35

Találékony ember ez a Tamás. A tanulság számomra az, hogy soha semmilyen helyzettől ne riadjunk vissza, mert ki tudja, mit tanulhatunk belőle.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2008-12-12 11:23:58

Jó történet kedves Brúnó barátom, egy kicsit "akasztják a hóhért" benne és az ilyen jellegű helyzetek nekem nagyon tetszenek!
Hanga

Legutóbb történt

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)