HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: tatjanaFeltöltés dátuma: 2008-12-12

Forma-1, csak lányoknak! I.

1. Kezdet

Már csak egy napom van a hajadon életből, mivel holnap férjhez megyek. Egyébként Vénusznak hívnak, már a 30-hoz közelítek, így épp időszerűnek tűnik férjhez menni. Szerintem átlagos külsejű vagyok. Kb. 165 centi magas, és 50 kiló körüli. A hajam rövid, természetes színe barna, de feketére van festve néhány kék tinccsel. A szemem kék és ez, amit szeretek magamon, a többi csak úgy "elmegy".
Ahogy ezeken elmélkedtem nem is vettem észre, hogy valaki megállt mellettem. Csak a padló nyikorgása térített vissza a valóságba.
- Hát te?- kérdeztem őszinte csodálkozással.
- Én is örülök...- kezdte a mellettem álló illető.
Igen, Gerda volt az, az én legkedvesebb barátnőm.
- Jesszus már ennyi lenne az idő!?- néztem meglepődve az órámra.
- Jól látod, és szia egyébként.- válaszolta kicsit sértődötten Gerda.
- Neked is szia, bocsi de elkalandoztam...
- Jól meggondoltad te ezt?- vágott a szavamba ő.
- Ne csináld, mert így is elég ideges vagyok!- kértem.
- Mért vagy ideges?- kérdezte tettetett csodálkozással miközben leült mellém az ágyra, ahol én épp törökülésbe helyezkedtem.
- Nem mindennap megy férjhez az ember.- válaszoltam egy sóhaj kíséretében.
- Na ezért van a lánybúcsú, hogy kicsit oldódjon a feszültséged, és ne ezen járjon állandóan az agyad.
- És hogy szembesüljek miről is fogok lemaradni az elkövetkező húsz évben.- tettem hozzá csalódottan.
- Nem változtál semmit.- állapította meg. - még mindig nem tudsz a mának élni.
- Ez van, nem vagyunk egyformák.- zártam le a témát.
- Akkor ez zárolva, most koncentráljunk az estére!- lelkesedett.
- Akkor mi a meglepi?- kérdeztem kíváncsian.
- Az még mindig meglepi.- tette hozzá sejtelmesen.
- Édes vagy, de mégis!
- Na most keresünk egy klassz rucit a hatalmas ruhatáradból és a többit is rám bízhatod!- válaszolta Gerda. Azzal felkelt az ágyról és megindult a gardrób felé.


Fél 8-kor "teljes harci díszben" voltunk Gerda szakértelmének köszönhetően, ugyanis sminkesnek készült.
Meg kell hagyni a szavam is elakadt, mikor megláttam az összhatást. Na most talán úgy éreztem az átlagostól kicsit jobban nézek ki. Szóval Gerda rövid, szűk ruhát választott nekem, aminek nyakba akasztós pántja volt. A ruha tűzpiros volt, a pántján és a "V" dekoltázs mentén narancs és lila virágok voltak rá varrva. A mell rész alatt, ahol a dekoltázs véget ért, egy fűzős rész következett, mely a köldököm alá ért, szóval sejtelmesen láthatóvá tette a hasam egy részét. A Ruha combközépig ért nyár lévén ez is hosszúnak tűnt, elöl és hátul 2-2 sliccelésel, és ezek szélére több selyem anyag volt varrva, melyek színe harmonizált a virágokéval. A ruha hátul a hátam felét láttatta, lefelé haladva a piros szín fokozatosan lilába ment át. Ehhez a ruhához egy piros vékonypántos szandált választottam, mely a bokámon csatos volt. A sminkem: a belső szemzugban a ruhához illő középlila volt, kifelé haladva fokozatosan vált pirossá. Szemöldököm és szempillám feketével volt hangsúlyozva. A rúzsom a ruha színével egyező tűzpiros szájfény volt. A hajam mivel rövid volt, oldalt el lett választva, és frufrum lett, majd a fejtetőtől kezdve zselézve lett, hogy tüsis legyen.
Gerdáról sem feledkezvén meg, orgona lila testhez simuló, rövid szatén ruhát viselt, melynek dekoltázsa kerek volt, hátul pedig fűző tette különlegessé, mely a derekáig ért le.
Hozzá ugyanolyan színű zárt magas sarkú cipőt viselt. A szemhéja sötét lilára volt festve, egy kicsi fehérrel enyhítette a hatást a külső szélek felé, a szájára csak szájfényt tett. Hosszú, világosbarna haját egyszerű kontyba tűzte és hagyta, hogy néhány tincs szabadon maradjon.
Szóval így indultunk el a megbeszélt találkozó helyre.

2. Lánybúcsúztató

Niki és Nina már ott voltak, mire odaértünk. És nagyon meg voltak elégedve a végeredménnyel, találgatták is, hogy lehet e még fokozni a hatást a holnapi esküvőn. Tényleg, az én kedves férjjelöltemről szinte meg is feledkeztem e pár óra alatt. A lányok gyorsan megnyugtattak, hogy ha hiányoznék neki, úgyis felhívott volna már. Kicsit azért aggódtam, mert ugye a legénybúcsú sem maradhatott ki. De erről nem szóltam a többieknek.
Niki elkapott egy taxit és beszálltunk, 3-an a hátsó ülésre, Gerda pedig előre. Olyan gyorsan elhadarta a címet, hogy nem értettem. Szóval még mindig meglepi volt...
Furcsán kezdtem érezni magam. Egy hídra hajtottunk fel, de még ekkor se esett le. Csak mikor megállt a taxi és mi kiszálltunk.
Csak álltam és néztem bambán, na nem azért mintha nem tetszett volna a látvány.
- Lányok ez észbontó!- lelkesedtem.- de nem is beszéltem róla, hogy erre a helyre muszáj eljönnöm. Honnan tudtátok?- kérdeztem csodálkozva.
- Gerda műve, tőle kérdezd, még nekünk se árulta el honnan az info.- válaszolta Nina.
- Akkor tetszik?- kérdezte az említett lány.
- Hülyéskedsz, de tényleg honnan?- kérdeztem újra.
- Ez maradjon az én titkom!- kérte Gerda.
- Na jó, de "megöl" a kíváncsiság...- kezdtem.
- Akkor se mondok többet elég, ha bemegyünk és jól érezzük magunkat.- erősködött Gerda.
- Még egy kérdés... akkor nem lesznek "chipanddale" - fiúk, vagy ilyesmi?- kérdeztem csalódottan.
A lányok sejtelmesen vigyorogtak rám én ezt igennek vettem, de a válasz "nem" volt. Én már elvesztettem a fonalat, akkor most lesznek vagy nem? Reméltem nem valami őrültebb dolgot találtak ki.
Ők még mindig csak nevettek, én nem is foglalkoztam velük, hanem kicsit lehangoltan indultam el a bejárat felé. Az igazat megvallva tetszett a hely, de azt hittem lesz valami "különleges" is és nem csak bulizunk egy jót. Végül is a "lánybúcsúztatóm" vagy mi!
Bent aztán volt ember rendesen. Alig bírtunk haladni a tömeggel, de nagyon tuti hely volt. Találtunk ülőhelyet egy kanapészerű ülőalkalmatosságon mely a bár részen volt. Itt halkabb volt a zene így lehetett beszélgetni. Gerda adta le a rendelést, én vodkát és rostos narancslét kértem.
Mindenki a gondolataiba mélyedve ült a kanapén. Furcsa volt a légkör, mintha vártak volna valamire, bár lehet hogy csak az én megérzésem volt rossz, és nem így volt. Kb. fél órát ültünk így, amire visszagondolva nagyon gyorsan eltelt. Elfogyott fél üveg vodka a részemről és kezdtem érezni a hatást, a többiek Niki és Nina egy üveg martinit fogyasztottak el, Gerda pedig fél üveg vörösbornál járt.
Én törtem meg a "csendet".
- Megyek a mosdóba, ki tart velem?
Egyszerre pattant fel a 3 lány. Ezt igennek vettem.
- Valami baj van?- kérdezte bátortalanul Gerda, mikor már a mosdóban voltunk.
- Mért kérded ezt?- kérdeztem vissza.
- Hát, nem tűnsz valami vidámnak.- állapította meg.
- Miből gondolod ezt?- kérdeztem egyhangúan.
- Na ebből-tette a vállamra a kezét ő.
- Miből?- kérdeztem értetlenül.
- Ahogy beszélsz, és a tekinteted is olyan réveteg, mintha...- csak idáig tudta folytatni, mert a szemem ebben a pillanatban megakadt valamin, és óriásit ütöttem szegény lány karjára. Ö értetlenül és mérgesen nézett rám, de én csak annyit tudtam kinyögni, hogy láttam valamit.
- De mégis mit?- kérdezte értetlenül, de választ már nem kapott rá.
Én meg csak mentem, mentem... persze nem volt könnyű a tömegben, de a látvány megérte.

3. És a "meglepi" se marad el...

Eközben a disco egy másik szegletében:
Alig bírtam levenni a szemem róla, a látvány magáért beszélt, egyszerre volt kihívó, nőies és mégis valahogy visszafogottság áradt belőle. Három lány társaságában ült, de megjelenésével kitűnt közülük. Azok a kék szemek, már amennyire félhomályban jól láttam a színüket, és a csábító, hívogató, piros ajkak! Na és az alakja is tökéletes volt, ráadásul a ruha, amit viselt sokat engedett láttatni belőle. Teljesen padlót fogtam a látványtól, nem is tudtam, mihez kezdjek, legszívesebben csak odaléptem volna hozzá, átkaroltam volna és megcsókoltam volna... de nem tettem, hisz nem is ismerem, de azt elhatároztam ma éjjel megismerem azt a lányt mielőtt még tovább utazunk. Tétováztam és ámuldoztam néhány percig még, mit mondjak neki, bár sosem esett nehezemre lányokat felszedni, de ezt a lányt nagyon akartam, és szerettem volna, ha le tudom venni a lábáról, már az első szavaimmal. Ahogy kigondoltam ezt, valami váratlan történt. Megindult a lány és a három másik is asszem a mosdók irányába. Én meg próbáltam átverekedni magam a tömegen... a mosdónál szem elöl tévesztettem őket, de vártam türelemmel, nem szalaszthatom el őt! Meg is jelent, az egyik lánnyal beszélt, és mire odaértem volna, ő pont a másik irányba kezdte átverekedni magát a tömegen. Na szép, reméltem nem nézett ki magának valaki mást, nem lett volna kedvem versengeni most érte, hisz oly gyorsan repül az idő. Már csak méterekre voltam mögötte, mikor meg kellett torpannom, mert félreérthetetlenül egy ember felé tartott, és véletlenül pont ismertem is... a gondolatok gyorsan futottak át az agyamon. Mit tegyek? Hagyjam, hogy leszólítsa? Ismerve a srácot úgyis elhajtja, na nem ezt a csajt tuti nem... szerintem. Gyorsan döntöttem, még időben, mert épp a kezét a srác keze felé emelte a kiszemeltem, mikor én elkaptam a csuklóját, és húzni kezdtem magam után. Na jó kicsit durvára sikerült a belépő, de legalább Kimi nem vette észre. Mikor pár méterrel arrébb voltunk már, csak akkor mertem megállni, hát nem szépen nézett rám.
-Mit gondolsz magadról te tökfej!- kiabálta a lány, - nem is ismerlek, hogy volt képed ilyet csinálni, csak úgy elvonszolni? Ja és mért, ki vagy te?
Nyugodtan álltam és hallgattam őt, igaz egy kukkot se értettem belőle mit mond. Ez neki is leesett és értetlenül nézett a szép kék szemeivel. Csak álltunk és néztük hol egymást, hol a talajt...
-Excuse me...- kezdte a srác.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy egy kukkot se értettél az előbbiekből?- kérdeztem angolra váltva.
A srác arcán egy röpke mosoly futott át. Észbontó volt. Mármint a mosolya.
-Sajnálom.- kezdte.- bocsi, hogy csak így elvonszoltalak ismeretlenül, ne haragudj, egyébként Nico vagyok. És te?
- Hát elég biztos vagy magadban, ha azt gondolod, hogy a történtek után szóba állok veled.- válaszoltam.
- Már megtetted.- figyelmeztetett ö.
Hát ez igaz, gondoltam magamban.
- Oké, de még leléphetek, úgyhogy jó lenne, ha elfogadható magyarázatot kapnék a történtekre!- kértem.
- Rendben, de üljünk le valahová. Apropó a lányok nem fognak keresni?
- Szóval figyeltél... és mióta?-kérdeztem rosszallóan tőle.
- Kezdjük az elején jó!- nézett rám könyörögve.
Én megadón tártam szét a karom és elindultam utána a pulthoz.
Ő sört ivott én pedig martinit kértem.
- Vénusz vagyok.- mondtam röviden.
- Szép és kifejező a neved válaszolta Nico.
Nem válaszoltam rögtön, mert valami gyanús lett nekem. Ez a név, ez az arc a hátrafésült szőke haj, láttalak már valahol Nico... elmélkedtem.
- Rosberg.- jelentettem ki végül.
- Szóval tudod, ki vagyok.- állapította meg.
- Hát mostanra összeállt a kép, ha én ezt a lányoknak elmesélem!
- Ugye nem akarod nagydobra verni?- kérdezte riadtan.
Én csak sejtelmesen mosolyogtam. Ö kevésbé mosolygott. Látni lehetett rajta, hogy érzékeny pontra tapintottam, bizti el akartak vegyülni... igen beszélhetek többes számban, hisz az asztalnál a srác pedig Kimi volt.
- Akkor kérem a teljes igazságot!- jelentettem ki.
- Jó de aztán te is elmeséled hová indultál olyan sietősen.- válaszolta Nico.
Kelletlenül, de beleegyeztem.
- Úgy fél órája pillantottalak meg először- kezdte,- persze ilyen ruhában nem volt nehéz észrevenni téged...
Csak úgy dőlt belőle a szó, és meg kellett állapítanom, hogy nem vagyok a számára közömbös. Sőt! Te jó ég, kezdtem pánikolni, hogy fogok én ebből kimászni? Lányok hol vagytok? Jellemző mikor kéne ők nincsennek sehol.
- Aztán mikor már csak centikre volt a kezed az övétől- itt megállt és rám nézett, mintha válaszra várna.
Jó megadom neki a választ, legyek túl rajta.
- Felismertem Kimit, igen megláttam, és úgy éreztem még egy ilyen alkalom nem fog adódni az életben, és minden bátorságomat összeszedtem, hogy meg merjem tenni ezt a lépést.- itt megálltam és kérlelve néztem rá. Ő vette a lapot.
- Szóval, ha jól értem, érte rajongsz, ugye?- kérdezte.
- Ez most olyan hülye helyzet...- kezdtem a magyarázkodást, de nem tudtam folytatni, mert ajkait az enyémen éreztem. Hoppá, erre a fordulatra nem számítottam,nem tudom mi ütött belém, de nem toltam el magamtól, nem ellenkeztem, csak átadtam magam az érzésnek. Az alkoholok ize érdekes keveréket alkotott a szánkban, és ez annyira magával ragadott, úgy éreztem, nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon.
Valahogy mégis vége lett, talán az oxigén hiány miatt csak. Megbabonázva néztük egymást, és nem számított semmi és senki, csak egymást akartuk minél közelebbről megismerni... elmerülni az érzésekben, és érezni egymás szenvedélyét. Megrémítettek ezek a gondolatok, de nem tudtam és nem is akartam a holnapra a jövőre és a következő percre gondolni.

4. Az igazság

- Na végre te lány, hogy megvagy!- hallottam a jól ismert hangot a hátam mögött. Még mindig Nicot néztem, elveszve a tekintetében. Beletellett pár pillanatba mire eszméltem ebből az állapotból.
- Sziasztok lányok!- fordultam feléjük úgy hogy Ők is láthassák Nicot.
- Látom jól alakul a lánybúcsúztatód!- örvendezett Gerda.
Én ölni tudó tekintettel néztem rá. Ő értetlenül vissza.
- Most mi van?- kérdezte felkapva a vizet.
- Még jó hogy nem ért magyarul.- magyaráztam.- Ja lányok ő itt Nico,- mutattam a nevezettre- és Nico a lányok Niki, Nina és Gerda.
- Rosberg?- kérdezték egyszerre a lányok.
Én csak bólintottam egyet. És érdekes mód ez a lányokat egyáltalán nem lepte meg, én többre számítottam ismerve őket. Nico pedig egyenesen felderült ettől a ténytől.
- Most mi van?- kérdeztem magamban.
Mindenki üdvözölt mindenkit majd kínos csend állt be, az amúgy nem éppen csendes discoban.
- Tartozol egy magyarázattal Vénusz, hová is rohantál el oly hírtelen?- vont kérdőre Gerda.
- Ez hosszú történet, nem akarlak untatni titeket vele.- válaszoltam legyintve.
Gerda vette a lapot:
- Beszélhetünk egy kicsit kettesben?- nézett rám kérdőn.
Én pedig Nicora.
- Csak akkor ha megígéred, hogy visszajössz, és ezt be is tartod!- kérte tőlem Nico. Megígértem.
- Akkor mindjárt jövök, te se tűnj el!-kértem, azzal otthagytam őt és a lányokkal a kinti medence felé vettem az irányt.
Mikor kint leültünk Gerda kérdőn nézett rám, én belekezdtem a történetbe.
A csajok csak lestek, szólni se tudtak, mikor befejeztem a történteket. Gerda eszmélt elsőnek:
- Akkor Kimivel nem is találkoztál?- kérdezte csodálkozva.
- Hát nem, de nem is bánom már.- válaszoltam.
- Mit tud ez a srác?- kérdezte naivan Niki- hisz idáig más fel se tűnt neked a forma 1-ből.
- Azt nem tudom, de szavak nélkül is hódit, de nem csak a tekintetével, az egész kisugárzásával.- áradoztam róla.
- Ugye mondtam, hogy meglepi is lesz.- emlékeztetett Gerda.
- Ne csináld ezt lány!- csattantam fel- ugye nem azt akarod mondani, hogy ti tudtátok, hogy Kimi itt lesz. Ezt nem hiszem el! Ennyire nem lehet leszervezni...- próbálkoztam felfogni a dolgokat.
- Pedig igen.- válaszolta Nina, - igaz Gerda érdeme az egész.
- Akkor Kimivel nem is találkoztál?- kérdezte újra csalódottan Gerda.
- Ne aggódj, asszem sokkal jobb pasival találkoztam.- vigasztaltam őt.
- Ez biztos?- kérdezte bizakodva.
- Na ná!
Eközben a pultnál:
- Csak így egyedül?- hallotta a kérdést a háta mögül Nico, persze rögtön felismerte Kimi hangját.
- De nem sokáig- válaszolta feléje fordulva.
- Mesélj!- kérte kicsit fáradtan Kimi.
- Inkább te mesélj, nem vagy valami lelkes.- állapította meg Nico.
- Fáradt vagyok.- válaszolta röviden Kimi.
- Látszik, de ha itt maradsz egy kicsit mutatok neked olyan dolgokat amikől, helyesebben akiktől egyből elmúlik a fáradságod.
- Szóval nem üresfejű, sikongató, sexmániás tizenéveseket?- kérdezte kicsit vidámabban Kimi.
- Úgy bizony.
Kimi bízott haverja ízlésében így ottmaradt vele, míg Vénusz, illetve a lányok vissza nem jöttek.
Gerda már az ajtóban állva kiszúrta a szőke Kimit, de csak egy oldalba lökéssel és fejmozdulattal tudatta Vénusszal, hogy itt a meglepi. Ő gyorsan tovább is adta ezeket az infókat. Hát mi tagadás Vénusz örült volna a legjobban, ha az a köztük lévő pár méter sose fogy el...
Megállt Nico mellett, de le sem bírta venni a tekintetét Kimiről. A srác is csak bámulni tudta a lányt. Mintha a többiek ott se lettek volna. Nico hangja hozta vissza a valóságba. Zavartan nézett a fiúkra és a lányokra felváltva. Nico bemutatta a lányokat Kiminek. És szerencsére nem vette észre a Kimi és Vénusz közti levegő "vibrálását".
Hogy ki esett nagyobb ámulatba azt nem lehetett tudni, de mikor Nico megcsókolta zavarba jött.
A fiúk mindenkinek kértek italt.
- Máskor is voltatok már itt?- kérdezte Kimi a lányokhoz fordulva.
- Még nem, de Vénusz régi vágya volt, hogy eljusson ide, és most hogy férjhez megy... - itt összeszorította a száját Gerda, és lopva nézett a lányra. Megint az ölni tudó tekinteteket látta.
Erre Nico is felkapta a fejét, ő szerencsére csak kérdőn nézett rá. Vénusz nem szólt semmit csak menekülőre fogta.

5. Szenvedély

A park egy csendes részében álltam. Testem remegett, az elmúlt órákra gondoltam. Nem értettem mi zajlik bennem és mi történik velem. Léptek zajára lettem figyelmes, de nem fordultam meg. Reméltem, hogy láthatatlan vagyok, és rejtve maradok az illető elől. Nico volt az.
Nem szólt semmit csak egy pulóvert terített a vállamra. Megborzongtam. Némán álltunk egymás mellett.
- El akartam mondani, de túl gyorsan történt minden...
- Tényleg nem lett volna időd rá.- válaszolta megértőn Nico.
- Akkor nem haragszol?- kérdezte Vénusz csodálkozva.
- Nincs miért. De az érzéseimen ez nem változtat.
Nagyot sóhajtottam.
- Ez mit jelent?- kérdezte.
- Megkönnyebbülést, bűntudatot, vágyat, haragot, dühöt, örömöt...szóval ebben a sóhajtásban benne volt minden.
- Mit szeretnél most?- kérdezte hírtelen Nico felém fordulva.
- Tudod az egyik barátnőm ma este azt mondta, hogy még mindig nem tudok a mának élni, mert mindig a jövőre, a holnapra, a következő percre gondolok... most, hogy holnap férjhez megyek... talán most eljött az ideje ennek, legalább egyszer az életben. Ezt szeretném.
- Akkor a ma éjszaka kettőnké?- kérdezte lelkesen Nico.
- Remélem.- válaszoltam lassan.
- Megcsókolhatlak?- érkezett a kérdés.
Én kérdőn néztem rá, mért kérdi ezt meg.
- Az első előtt nem kérdeztem, talán még nem késő.- magyarázta.
- Mondom, hogy túl gyorsan történtek dolgok.
- Akkor most visszautasítasz?- kérdezte lehangoltan.
- Nem...
Ahogy ezt kimondtam, kezébe vette kezeim és magához húzott, éreztem az illatát, a bőre bársonyosságát, ahogy végig simítottam az arcát, átadtam magam az érzésnek, és a vágyaknak.
Egyszer csak abbamaradt a csók.
- Gyere!- kérte ő.
Elindultunk vissza az épületbe. Éppen egy lassú szám volt: she's like the wind. Észbontóan jól táncolt, teljesen elvarázsolt, és még jobban levett a lábamról. Teljesen kész voltam tőle.
Vége lett a számnak és mi azért megkerestük a lányokat, nehogy aggódjanak értem. Furcsa kép fogadott minket. Gerda eléggé bizalmas beszélgetést folytatott Kimivel, miközben Niki és Nina 1-1 ismeretlen pasival beszélgetett.
Mikor megláttak minket, mintha kissé széjjelebb húzódtak volna egymástól.
Megnyugtattuk őket és megegyeztünk, hogy ha reggelig nem érek haza a sztori az, hogy Gerdánál aludtunk mind a hárman. Tuti ötlet volt, mert Gerda a város másik végében lakik és Lőrinc (a vőlegényem) bizti nem fog kocsiba ülni egy átmulatott éjszaka után.
Kimentünk a parkolóba, ahol egy taxi várt minket, majd elvitt a szállodába.
Mondanom se kell az egész úton csókolóztunk, nem bírtuk ki, hogy ne érintsük egymást...
Mikor a szobájához értem megtorpantam egy kicsit.
- Elbizonytalanodtál?-kérdezte, mintha ez természetes lenne.
- Nem csak arra gondoltam, és lehet hogy hülyeség, hogy hány lánnyal tetted ugyanezt.
- Jó kérdés, nem számoltam, de abban biztos vagyok, hogy így még nem éreztem egyik iránt sem.
- Pontosan hogy?
- Többet érzek egyszerű testi vágynál, jó veled lenni, beszélgetni és hallgatni is. Olyan természetesen teszed, amit teszel... lenyűgözöl minden percben... és te, mit érzel?- kérdezte hírtelen.
- Furcsa de én is csak ezeket tudnám elmondani- válaszoltam halkan.
- Akkor még bizonytalan vagy?- kérdezte kissé türelmetlenül.
- Nem.
- Csak?
- Félek a helyzettől, nem akarok csalódást okozni neked... olyan más vagy, mert idáig fel se merült bennem ilyen gondolat...
- Akkor inkább ne gondolkodjunk!- kérte és megcsókolt.
Végig csókolóztuk az utat a szobán keresztül az ágyig. Egymás mellett feküdtünk, ő csendben próbált megszabadulni zakójától, nyakkendőjétől, cipőjétől. Én mosolyogva figyeltem.
- Segítsek?- kérdeztem felülve.
- Boldogulok...
Nem hagytam tovább mondani, mert ajkaim az övét érintették, és miközben csókoltuk egymást sikerült eltüntetni az említett ruhadarabokat. Egyszerre néztünk egymásra. És egyre is gondoltunk. Lassan kikapcsolta ruhám pántját, majd óvatosan és kissé remegő kézzel húzta lefelé a csekély ruhadarabot rólam, én mosolyogtam magamban, annyira édes volt... olyan eszményi és mesébe illő.
Csókokkal borította a szabaddá váló részeimet és én időnként meg -meg borzongtam, ahogy a hajtincsei végigsiklottak a bőrömön. Közben lekerült róla az ing és szabad utat engedett a kezemnek, hogy végigsimítsam a hátát, vállát, mellkasát... majd én is csókoltam a szabad részeit. Csak fehérnemű maradt rajtunk, a levegő izzott körülöttünk, zihálva vettük a levegőt, minden érintés, mozdulat felkavaró, perzselő, észbontó volt. Lassan fektetett az ágyra és fölém hajolt, testünk összeért és itt már elvesztünk mind a ketten.

6. A nagy nap(?)

Kicsit kómásan ébredtem. Hírtelen nem is tudtam, hol vagyok. Kinyitottam a szemem, de csak fehérséget láttam.
- Asszem a hátamon fekszem-, mondtam halkan. Lassan oldalra fordultam a takaró alatt és megpillantottam a mellettem békésen alvó srácot. Felismertem Nicot és derengeni kezdett a tegnap éjszaka.
Jól nézett ki még így alvás közben is. Lassan kimásztam a takaró alól, igyekeztem úgy mozogni, hogy ne ébresszem fel. Furcsa mód egy része nem akart beugrani az éjszakának. Arra még emlékeztem, hogy szinte egymásnak estünk a szobában. Akkor vagy annyira jó, vagy annyira rossz lehetett, hogy az agyam nem engedte felidézni a továbbiakat. Nem, rossz nem lehetett szögeztem le magamban.
Érdekes mód a melltartó és a bugyi rajtam volt. Kíváncsi lévén óvatosan bekukkantottam Nico takarója alá, rajta is volt alsónadrág. Hmm. Na nem gondolkodtam tovább ezen, inkább gyorsan felöltöztem mivel már 10 is elmúlt és úgy emlékszem 12-re kell a fodrászhoz mennem. Vagy mégsem?
Gyorsan írtam egy rövid üzenetet Niconak: "Köszönök mindent! V".
Aztán fájó szívvel csókoltam a vállát és nagyot sóhajtva léptem ki a szobából.
Míg a taxira vártam felhívtam Gerdát. Naná hogy nem volt otthon, de azt mondta nem telefontéma mi is történt éjjel. Ő már beszélt Lőrinccel ma a torta miatt és beadta neki, hogy nála vagyok, és még alszok. Egy gonddal kevesebb, örvendeztem.
Fél 11-re értem haza. Vettem egy forró és nyugtató fürdőt és felhívtam a vőlegényemet.
- Szia szívem, jól vagy, milyen volt a buli?- kérdezte rögtön.
- Szia, persze jól, és jól éreztük magunkat a lányokkal, te?
- Köszi jól vagyok, csak egy kicsit fáradt.
- Merre vagy most?
- Intézem a tortát és a ruhámat, kb. kettőre otthon leszek.
- Oké, én addigra visszaérek a szépítkezésből. Ja elviszem a Hondát, ha nem gond.
- Vigyed nyugodtan, akkor később otthon.
- Oké, szia.
- Szia.
Bontottam a vonalat, elmerengve álltam egyszál törölközőben, mikor csöngettek. Összerezzentem.
Gerda volt az.
- Helló, na milyen volt?-kérdezte mosolyogva.
- Csak utánad, először te mesélj!- kértem miközben felmentünk a szobámba.
- Ugyan ne csináld már!- nyavajgott.
- Jól van, kezdem én...
Elmeséltem mindent neki, már amire emlékeztem a történtekből.
- És csak úgy szó nélkül eljöttél?- kérdezte csodálkozva Gerda.
- Mégis mit kellett volna tennem. Hoztam volna magammal?- kérdeztem értetlenül.
- Annyira nem vagyok bolond.- válaszolta sértődötten,- de legalább egy közös reggeli, egy kis emlék felidézés vagy ilyesmi belefért volna.
- Neked, de nem nekem. Így is elég szarul érzem magam miatta.
- Te, mért is? Hisz nem is biztos, hogy lefeküdtél vele.- próbálkozott Gerda.
- Jó, de ezt már nem fogom megtudni. És ez így oké. Mindenki éli tovább a saját életét, és ennyi.
- Jól van, te tudod.- hagyta rám.
- Na de most te jössz!- szóltam rá.
- Nem is tudom, hogy mondjam.- kezdte lassan.
Én elkerekedett szemekkel hallgattam a történetet, és nem értettem az egészet. De lehet, hogy túlreagálom a dolgot. Gerda is észrevette, hogy valami nem stimmel velem.
- Mi van, neked már egy pasi nem is elég?- kérdezte rosszallóan.
- Dehogynem, csak tudod ez a Kimi dolog érzékeny pontot érintett.- válaszoltam elmerengve.
- Sajnos nem voltál ott, hogy megkérdezzelek...
- Tudom és nincs semmi gond, hisz én is a mának éltem, így nincs jogom tőled számon kérni semmit.
- Akkor szent a béke?- kérdezte az órára mutatva.
- Igen- ugrottam fel a székről és Gerdát magammal húzva siettem a garázsba.


Fél kettőre végeztünk, Niki és Nina is befutottak, akiknek kettőre volt időpontjuk. Persze ők is kíváncsiak voltak így újabb pletyit tartottunk. A két lányból csak úgy sütött az irigység, pedig most szívesebben lettem volna bármelyikük bőrében.
Ja igen, a hajam szerintem jól sikerült, szépen be lett szárítva, kapott még egy kis kékes árnyalatot, és kékes-lilás apró virágok kerültek bele. Ezek jól fognak harmonizálni a fátylam lila virágaival. A sminkem is tetszett. Először túl merésznek tartottam esküvőre, de a végeredmény rendben volt. A lila kék és fehér színek voltak keverve valami elképesztően.
Elköszöntünk a két lánytól és beültünk a kocsiba.
Lőrinc egy szál törölközőben szaladgált mikor megérkeztünk. Gerda rögtön ki is nevette. A magyarázata az volt, hogy nincs ideje semmire, és még ma se hagyják békén az ügyfelek. Szegény! Magamban csak mosolyogtam.
- Kellett neked az üzleti élet!- jegyeztem meg magamban.
Kapott egy bíztató csókot, ami egész jól ment ahhoz képest, hogy szörnyen ideges voltam. Ezt ő is észrevette, sajnos a 4 év alatt sikerült kiismernie. Tudta mikor a kezem megremeg, gond van. Bíztató és nyugtató ölelést kaptam, ami hatott.
Mosolyt erőltettem az arcomra, ő nem kérdezett semmit csak visszamosolygott.
Felhívtam anyát, hogy Gerdával most indulunk hozzájuk. Lőrinc pedig a szüleit itthon fogadja, és anyuéknál találkoznak az esküvő előtt fél órával.
Elköszöntem a jövendőbelimtől és lementünk a garázsba.
Anya úgy üdvözölt, mintha évek óta nem látott volna. Hiába, az egyszem gyerekeknek jó soruk van!
Aztán belevetettük magunkat a készülődésbe. A ruhám 4-re meg is érkezett. Imádtam ezt a ruhát. Hófehér volt és nyakban megkötős, mely a hátamat szabadon hagyta. A ruha felső része apró csillogó kövekkel volt kirakva, melyek különféle színekben játszottak a napfényben. A szoknya része enyhén bővült csak, az alján egy kis fodorral. Még kényelmes is volt. Sokat segített hogy a lányok is velem voltak, így nem volt időm gondolkodni sem. Niki és Nina voltak a koszorús lányaim, ők fazonban az enyémmel egyező halványlila ruhában voltak. Gerda pedig a tanúm volt, az öccsével, Márkkal.
Egyre érkeztek a vendégek a családunkból, mindenkivel váltottam pár szót, majd az indulás előtt 10 perccel bemenekültem a régi szobámba.
Sorra törtek rám az emlékek. Az ovis és kisiskolás képek az első szerelem, mikor még egy csókkal is beérte az ember, aztán a mélyebb kapcsolatok, igaz nem volt sok Lőrinc előtt. A férjjelöltemnél elidőztem egy kicsit. Olyan valószerűtlennek tűnt, hogy pont ő. Nem is tudom mi kötött hozzá, talán csak a sikerei fogtak meg... aztán betolakodott egy kép, egy eszményi, rögtön lelkiismeret furdalásom lett, hogy hogy tudok most épp rá gondolni.
Összeszedtem magam és ittam egy pohár vizet, most sajnos erősebbet nem lehetett.
Ekkor kopogtak az ajtón. Anya jött értem, indulnunk kellett.
Nem volt visszaút. Mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam lefelé a lépcsőn. Apa, anya és Gerda jött velem egy autóval. Mikor odaértünk rögtön kiszálltam, mert kezdtem rosszul érezni magam a kocsiban.
- Minden oké?- kérdezte Gerda mellém érve.
- Naná!- válaszoltam vidáman.
- Nem úgy festesz.- állapította meg.
- Csak a feszültség és a tömeg miatt van.- próbáltam kimagyarázni magam.
- Én elhiszem, de te?- kérdezte kíváncsian Gerda.
Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert a szüleim jöttek oda hozzám, már mindkettő szeme könnyes volt... csak ez hiányzott nekem, de azért én nem pityeredtem el. Megkaptam a csokromat és elérkezett az idő, a szememmel Lőrit kerestem, de nem láttam sehol. Ismertem, mindig pontos volt ezért nem aggódtam.
Aztán teltek a percek és ő nem volt sehol...már csak apa és én voltunk kint, a vendégek és a lányok is bementek már.
Kell ez nekem? Ezt szeretném? Nem fogom megbánni? Mi lesz Nicoval? Mért gondolok rá, és a tegnapra? El fogom felejteni valaha? Egyáltalán el akarom felejteni?
- De ez csak egy este volt, nem dönthetek ennyi alapján!- figyelmeztettem magam.
Mégis hol lehet Lőrinc? Mért nincs itt? Mindenki itt van, a szülei is. Senki nem mond semmit, csak vár. De mire?
Ekkor megértettem mindent. Kaptam még egy lehetőséget az élettől, hogy jól döntsek... igen ez lehet az oka mindennek, hogy ő nincs itt, és nekem van időm ezen rágódni.
Lopva a kocsik felé pillantottam, ott volt a hófehér Beatle cabrio is. Idegesen doboltam az ujjammal, erőt kellett gyűjtenem, hogy meg merjem tenni a dolgot, de éreztem, hogy muszáj, mert nem mehetek férjhez így, ezzel a bizonytalansággal a szívemben. Még nem és talán sohasem.
Villámgyorsan fordítottam hátat a bejáratnak, majd ahogy csak bírtam futni kezdtem. Meglepett milyen könnyedén megy, csak az első lépés volt nehéz. Mikor gázt adtam apa csak akkor eszmélt, mit is csinál a lánya. Először tétován állt és mire beszállt az autóba már behajtottam az egyik mellékutcába.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)