Statisztika

Nekem jó volt a csendem,
szellőt lobogtatott a kertben,
virágok szirmára ült
és úgy derült
szememre mint szépség,
illatot kínáló
szelíd reménység.

De a felrobbanó hangok villanása
krátereket és sáncokat ásva
lett mindig, mindig a csend halála.

Minden megváltozott,
rohant, vágtatott, dobogott,
agyamba mászott és kiásott
régi szitkokat,
miket rám szórtak
féktelen haragok,
mert a csendet szerettem,
mert csak a szelíd dalok
nyugtatták lelkemet,
mert szóltam,
ha ordított a gyűlölet.

Azóta is a csend
csak ő az igazi barátom,
de ha újra hallom a gyűlölet
lelkeket repesztő zajait,
újra kiállok
és újra kiáltok:

a gyűlölet kétélű fegyver:
romlásba, halálba taszít
de lelkét öli annak is
aki gyűlöletet szít,
és mint viadalra vadított kutyákat,
embert, emberre uszít.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom