HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: tatjanaFeltöltés dátuma: 2008-12-15

Forma-1, csak lányoknak!II.

7. A megmentő

Arra eszméltem, hogy fázok. Még kisebbre húztam magam össze, de akkor se lett jobb. Próbáltam a takaróért nyúlni, de nem volt sehol. Kénytelen voltam kinyitni a szemem. Először csak résnyire nyitottam, de az éles fény így is bántotta a szemem. Nem értettem mért van ilyen világos. Tán egy percbe is beletellett mire megszokta a szemem a fényt. Furcsa mód a Beatle műszerfalát láttam magam előtt. Felültem. Tátva maradt a szám is. Egy búzamező közepén állt az autó. Na most lenne jó tudni mi a fenét csináltam, amire nem emlékszem.
Kutattam az emlékek közt és próbáltam megkeresni az utolsót, amibe lehet kapaszkodnom. A fehér ruha segített. Igen, esküvőre készültem. De hol a férjem?
- Te jó ég hát el se jött!- kiáltottam fel,- legalábbis, míg ott voltam addig nem jött.- folytattam hangosan.
Nem ártott volna tudnom mennyit aludtam, hány óra és milyen nap van. Bekapcsoltam a rádiót. Aug. másodika van és 11 óra, tudtam meg.
Előző nap lett volna az esemény, így csak egy éjszakát voltam itt. Itt nem tudtam folytatni a gondolatmenetem, mert egy ismerős alak közeledett felém.


Aug. 2. reggel 9 óra:
Épp reggelizni készültem mikor a tálcán lévő újság címlapjára pillantottam. Hisz ezt a lányt ismerem, vagyis inkább Nico. Ö vele volt tegnapelőtt a dicsoban, de nem ment férjhez? Vagy mi a szösz?
Gyorsan felkaptam egy farmert és átugrottam a tolmácsunkhoz. Elgondolkodva sétáltam vissza a szobámba. Tényleg nem ment férjhez, sőt annyira nem, hogy nem is tudják, hol van most. Persze se mobil, se GPS, se semmi nála, csak a menyasszonyi ruha lehet feltűnő.
- Na ezt hallania kell Niconak.- gondoltam.
Rendbe szedtem magam, majd kocsiba pattantam és elindultam a pályára, mert Nico épp tesztelt. Kb. egy órája vezethettem, mikor valami megcsillant a bal oldalamon. Mintha egy tükröt mozgattak volna a napfényben. Lassítottam, és oldalra néztem ahol látni véltem az előbb a fényt. Nem kis meglepetést okozott a fehér Beatle látványa a búzamezőn.
Lehúzódtam az út szélére és elindultam a kocsi felé. Már majdnem odaértem mikor hátra nézett az első ülésen ülő lány, már innen láttam, hogy ő a "szökevény".
- Szia, jól vagy?- kérdeztem őszinte aggodalommal, mert nem túl üdén festett.
Ő csak nézett és nem szólt semmit.
- Elviszlek, ahova szeretnéd. Tudod, hogy mindenki téged keres?
Nem mertem megszólalni... tuti komplett idiótának tart már így is. Főleg, hogy ha kinyögöm, hogy a legnagyobb bajom hogy éhes vagyok.
- Érted, amit mondok?- próbálkozott tovább.
Időszerűnek láttam, hogy megszólaljak:
- Bocsi, csak még nem vagyok képben teljesen... egyáltalán te hogy kerülsz ide?- kérdeztem csodálkozva.
- Mindent csak sorjában!- kérte.- Először is egyben vagy, ugye nem volt baleseted?
- Nem, egyben vagyok, fizikailag biztos.- válaszoltam ironikusan.
Ő csak aggódva nézett rám.
- Éhes, vagy szomjas vagy?
- Mindkettő.- vágtam rá.
- Van másik ruhád? Már csak azért, mert így elég feltűnő vagy, és gondolom nem hiányzik most a nyilvánosság.
- Hááát nincs.
- Akkor nézünk a csomagtartómban valamit neked.- jelentette ki.
- Köszi.- nyögtem ki.- de mégis mit akar tőlem?- gondolkodtam el. De legalább kikerülök innen.- zártam le a gondolatot.
Nagyon összeszedett és logikus volt végig. Hozott ruhát, egy piros ferraris pólót és egy térdnacit, mely eléggé lógott rajtam... de beértem ennyivel. A kocsit otthagytuk, mert már benzin se volt benne. Beszálltam mellé a kocsiba. Rögtön a tükörben szemügyre vettem magam. Nem lepett meg a látvány, csak az, hogy Kimi nem menekült el mikor meglátott. A hajam kissé féloldalasra el volt feküdve és a virágok összegubancolódtak, öröm lesz kiszedni őket. A sminkem szétkenődve, mint egy pandamaci állapítottam meg.
- Elmondhatod, hogy te már egy pandamacit is furikáztál.- mondtam elmerengve.
Ő kérdőn nézett rám. Én a szemeimre mutattam. Kitört belőle a nevetés, és rám is átragadt, egy ideig csak nevettünk. Szép mosolya van állapítottam meg.
Ő szólalt meg először:
- Szóval Vénusznak hívják a pandamacit.
- Igen, te pedig Kimi vagy, na milyen vagyok?- kérdeztem még mindig nevetve.
- Zseniális. És honnan tudod?- kérdezte komolyan.
- Nézek forma 1-et.
- Az jó.- állapította meg.
- Most mit vársz, ugorjak a nyakadba mint a többi rajongód és esdekeljek autógrammért a mellemre?- kérdeztem csodálkozva, majd folytattam:
- Egyébként meg nem vagyok jó paszban.
- Bocsi, nálam sincs minden rendben.
- De mégis segítettél, és mit kerestél itt egyébként?
- Láttalak a reggeli újságban, és a tolmácsunk lefordította a cikket.
- Ez szép, akkor tudod mi történt, nem mondom gyorsan terjednek a hírek.
- Igaz hogy senki nem tudja hol vagy most?
- Úgy hiszem.
- Akarsz telefonálni?
- Jó lenne...
- Tessék, nyugodtan.- nyújtotta felém a mobilját.
Kiszálltam az autóból és Gerdát tárcsáztam.
A sokadik csörgésre vette fel. Öröm és meglepődöttség volt hallható a hangján. Gyorsan sztoriztam neki, és megígértem, hogy pár napon belül haza megyek, persze nem Lőrinchez. Egyébként Gerda elárulta, hogy ő se jelent meg az esküvőn fontos, halaszthatatlan üzleti ügye miatt. Forrt bennem a düh, de jobban is éreztem magam ezzel a tudattal.
Visszaszálltam, és megköszöntem a telefont.
- És most hova?- néztem rá kérdőn.
- Nicohoz.- jelentette ki.
- Kihez????- kérdeztem hitetlenkedve.
- Épp hozzá indultam az újsággal, tudod, most épp tesztelnek.
- Ez nem fog menni.- jelentettem ki.
- Mért? Hisz 2 napja elég közel kerültetek egymáshoz, nem hiszem, hogy újat tudnátok mutatni egymásnak.
- Na jó, hogy értsd, nem köszöntem el tőle, csak egy cetlit hagytam ott neki... és nem is tudom pontosan mi történt köztünk. Na de hogy ezt elmondtam, remélem, nem fogod híresztelni.
- Kérdezhetek valamit?
- Aha, de válaszolj először!- kértem.
- Ígérem nem élek vissza a helyzettel. Szóval miatta hagytad ott az esküvőt?
- Is.- volt a rövid válaszom.
- Bővebben?
- Ez nem olyan egyszerű helyzet, de most nem akarok beszélni róla.
- Akkor megyünk Nicohoz.- jelentette ki.
Beleegyeztem.
Húsz perc múlva ott voltunk a Ring bejáratánál. Én kint vártam a kocsiban, míg Kimi beszélt Nicoval.
A gondolataimba mélyedtem, és csak arra lettem figyelmes, hogy jobban fúj a szél, felnéztem. Az ajtó nyitva volt, és Nico guggolt mellettem.
- Mióta vagy itt?- kérdeztem ilyedten.
- Nem régóta.
- Nico...- kezdtem volna, de elhallgattatott.
- Majd később mindenről beszélünk, most visszamegyünk a szállodába, és rendbe szeded magad!- jelentette ki Nico.
Némán bólintottam, hogy oké. Megköszöntem Kiminek a segítséget, és beszálltunk Nico BMV-jébe. Egész úton csendben voltunk, és asszem kicsit el is szundítottam.
A szálloda recepcióján kicsit furcsán néztek rám, de Nicoval voltam így oké volt minden.
- Végre víz!- lelkesedtem a zuhany alatt. Áztattam is magam jó ideig. Mikor kijöttem a fürdőből Nicot nem találtam a szobában, csak egy levélkét és ruhát nekem.
Azt írta megbeszélésre ment. Felöltöztem. Jó ízlése volt, rövid, világos farmer szoknyát és világoskék vékonypántos felsőt kaptam, hozzá egy klassz nike papucsot.
Megálltam a szoba közepén és körbe néztem. Mikor először itt voltam nem állt módomban. Nicon gondolkoztam, én csak úgy faképnél hagytam, ő meg ilyen kedves velem. Talán csak a helyzetem miatt, biztos úgy látja én vagyok a védtelen lány, akit fel kell karolnia.
Elnyúltam a kétszemélyes ágyon, mely az ajtóval szemben az ablaknál állt. Felidéztem az együtt töltött időt. Épp az utolsó ruhadarabok elvesztésénél tartottam mikor álomba szenderültem.


Arra eszmélem, hogy valami csiklandozza az arcomat. Mikor kinyitottam a szemem egy mosolygós kék szempárt láttam csak.
Felvontam a szemöldököm.
- Éreztem ám a búcsúcsókod.- válaszolta halkan.
- De akkor mért hagytad, hogy lelépjek?- kérdeztem értetlenül, még mindig fekve.
- Lett volna értelme bárminek akkor? Hisz férjhez készültél menni...- kezdte magyarázni miközben az ágy szélére ült háttal nekem.
Én ösztönösen öleltem át. Nem húzódott el, csak a fejét az enyémhez támasztotta. Nem gondoltam volna, hogy ez az ölelés is tud ilyen felkavaró lenni.
Csendben voltunk, nem volt erőnk megszólalni. De mégis én törtem meg a csendet:
- Akkor mi lesz most? Mármint velünk? Van értelme? Lehet értelme?- zúdítottam rá a kérdéseimet.
- Mért léptél le az esküvődről?- kérdezte komolyan.
- Jó kérdés... komolyan azért, mert nem voltam biztos az érzéseimben, a tegnapelőtti találkozás után.- válaszoltam még mindig átkarolva őt.
- De ennyi nem hiszem, hogy döntő lehetett, volt ott még más is, ugye?
- Na jó- adtam fel,- amint láttad a vőlegényem elég gazdag és befolyásos ember, akinek a munka az első. Jól elvoltunk, és nem is merült fel bennem, hogy másra van szükségem, míg nem találkoztunk. Akkor hosszú idő óta először éreztem, hogy másra vágyom, és nem ilyen kapcsolatra...- itt egy kicsit megtorpantam, nem tudtam folytatni.
Ö az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hát nem volt sok kedvem beszélgetni ilyen csók után. Szerencsére ő is így gondolta. De azért 10 perc után abbahagytuk, mert volt még mit megbeszélnünk.
- Most már tudod a folytatást?- kérdezte elégedett mosollyal.
- Ez nem ér!- szóltam rá, de mi tagadás hatásos érvei voltak. Újra 20 évesnek éreztem magam, és jelenleg ez kellett nekem.
- Igen, konkrétan rád van szükségem, ezt éreztem és akartam, bár akkor még nem is reméltem, hogy ilyen hamar újra látlak.
- Azért ne gondold azt, hogy szánt szándékkal hálóztalak be, hisz mikor megláttalak, nem tudtam mi a helyzet veled.- mentegetőzött.
- Tudom.- válaszoltam mosolyogva.
- Mit nevetsz?- kérdezte ő.
- Mindig ilyen magabiztos vagy?- kérdeztem tőle.
- Más is ezt mondja, de én nem érzem így, főleg az elmúlt éjjel nem éreztem így. Nagyon kikészültem, hogy talán sose látlak többet, és ha Kimi nincs, lehet, hogy úgy utaztunk volna el innen, hogy így lett volna.- válaszolta.
Ez a válasz meglepett. Most vagy csak együttérzésből mondja, vagy tényleg így van. Jelenleg nem tudtam eldönteni, de ez most nem is volt olyan fontos.
Azért átöleltem, hogy tudja, együtt érzek vele.
- Meddig maradtok, mármint itt?- kérdeztem, mintha nem tudtam volna.
- Vasárnapig.- válaszolta röviden, és lehangoltan.
- Addig van még egy napunk!- válaszoltam lelkesen.
- Igaz, de az olyan kevés "belőled". - sopánkodott.
- Jó ezt hallani.- válaszoltam.
- A nap további részében ráérek már, mit szeretnél csinálni?- kérdezte.
- Veled lenni, de komolyra fordítva jó lenne egy váltás ruha és néhány cucc.
- Haza akarsz menni?- kérdezte értetlenül Nico.
- Nem, dehogy. Ne érts félre, csak kéne pár cucc, majd Gerda elintézi nekem.- vágtam rá gyorsan.
- Így már jó. Felhívod?
- Szabad?
- Dilis vagy, jóhogy!- válaszolta a fejét rázva.
Míg Gerdával beszéltem ő asztalt foglalt az étteremben kettőnknek. Ki is voltam éhezve valami normális kajára. Szerencsére az ízlésünk és a méretünk is stimmel kedvenc barátnőmmel, és ő készséggel segített nekem, kicsit "bűnösnek" érezte magát a Kimi és közte történtek miatt. Pedig tényleg nem nehezteltem rá.

8. A valóság

Gerdával az étteremben találkoztunk. Egy fehér közepes méretű sporttáskával érkezett.
- Használd egészséggel!- nyújtotta át.
- Köszi, de ülj le, ne siess!- kértük egyszerre Nicoval.
- Látom nagy az összhang köztetek.- állapította meg mosolyogva.
- Igen.- válaszoltam én is mosolyogva.
- Nem maradhatok soká, mert figyelnek.- mondta miközben azért leült az egyik üres székre.
- Mesélj, milyen a közhangulat, meg akarnak még "lincselni"?- kérdeztem lehangoltan.
- Szerinted?
- Ez nem jó, de mégis konkrétan?
- A szüleid szomorúak, és aggódnak érted, a lányok megértenek, és veled vannak...- kezdte,- és Lőrinc őrjöng.
- Jellemző. És mégis mit akar tenni?
- Kerestet és figyeltet minden ismerősödet. Ezért jó lenne, ha egy időre lelépnétek innen, már ha van rá módotok.- kérte Gerda.
- Jó kitalálunk valamit.- szólalt meg Nico.
- Méghogy őrjöng, mikor ő se volt ott? Tőle aztán fel is fordulhattam volna!- mérgelődtem.
- Nyugi, majd lehiggad, egyébként kiosztottam rendesen.
- Kösz. És hatott?
- Legalább már velem nem kiabált.- válaszolta Gerda.
- És mit akar most?- kérdeztem komolyan.
- Ő se akarja már a házasságot, mert csorbát szenvedett az egója és a büszkesége. Alattomosnak tart, hogy szó nélkül léptél le.
- Mintha ez változtatott volna valamin is.- mondtam már kissé nyugodtabban.
- De legalább nem kell leráznod.- jegyezte meg Nico.
- Nézzük a dolgok pozitív oldalát!- fűztem hozzá.
- Mennem kell, nehogy gond legyen, kinek mit üzensz?
- A lányoknak kitartást, és köszönöm a támogatást, köztük neked is! A szüleimnek hogy ne aggódjanak jó helyen vagyok, és amint tudom hívom őket. Ja és hogy boldog vagyok.- tettem még hozzá.
Nico ezen elmosolyodott, és én is.
- Szívesen, neked bármikor, na viszlát fiatalok!- köszönt el Gerda.
- Akkor most mi lesz?- kérdeztem aggódva Nicotól.
- Ne aggódj! Beszélek a főnökkel és elintézem, hogy kint aludhassunk a motorhome-ban. Szerintem ez a legbiztosabb.
- Remélem.- válaszoltam nagyot sóhajtva.
Nico rendezte a számlát, visszamentünk a szobájába és én végre átöltözhettem, bár nem mintha nem lett volna jó a cucc, amit Nico hozott.
Fehér, kantáros vászon rövidnacit, és egy fehér topba öltöztem, hozzá pedig egy rózsaszín-fehér sportcipőt. Egy kicsit sminkeltem is, csak hogy ne legyek olyan gyűrött.
- Hófehérke.- jegyezte meg Nico mikor meglátott.
- Ne cikizz! Nekem tetszik.
- Nekem is, csak egy kis vidámságot szeretnék.
- Azt én is!- jegyeztem meg.
Átmentünk a főnökhöz, mert Nico úgy vélte illik bemutatnia hamár ilyet kér tőle. Egész szimpi volt a csávó. Kicsit apára emlékeztetett. Szerencsére belement, egy feltétel volt: korán kelünk és Nico visszajön még a szállodába reggel. Nagyon repkedtünk az örömtől.

9. Motorhome

- Na itt lennénk.- mondta Nico mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Egy kis nyugi, végre.- sóhajtottam fel.
- Gyere.- kérte ő, - van mit bepótólnunk.- tette még hozzá.
- Mit?- kérdeztem naivan.
- Majd meglátod.- válaszolta titokzatosan.
Lepakoltunk és én elterültem a kétszemélyes ágyon. Úgy éreztem, mintha álomvilágban lennék. Két nappal ezelőtt, ha valaki azt mondta volna, hogy én egyetlen egy forma1-es pilótával is meg fogok ismerkedni, hát körbe röhögtem volna. Most meg...
Nico érintése hozott vissza a gondolataimból.
- Mire gondolsz?
- De útálom ezt a kérdést!
- Szóval?- kérdezte, mintha nem is hallotta volna a kijelentésem.
- Nem fog hiányozni a társaság és a buli?- kérdeztem aggódva.
- Majd bepótolom.- legyintett.
- Nélkülem?- kérdeztem csalódottan.
- Rajtad múlik.- válaszolta.
- Szóval mehetek veled?
- Ha bírod.
- Mégis mit?
- Az éjszakázást, a piálást, a csajozást... jaj ezt hangosan mondtam- kapta a kezét a szája elé.
- Mond hány éves is vagy?- kérdeztem komolyan tőle.
- Mért érdekel az téged?
- Nehogy azt mond, hogy nem illik ilyet kérdezni!
- Ha ragaszkodsz hozzá, de mért is?
- Csak tudni akarom mire is számíthatok tőled.
- Mért, az kor függő?- kérdezte meglepődve.
- Szerintem, kell egy bizonyos kor, hogy benőjön az ember feje lágya... -elmélkedtem.
- Én már túl vagyok rajta.- jelentette ki.
- Majd meglátjuk.- válaszoltam makacskodva.
Ő meg gyorsan megcsókolt.
- Szóval?- kérdeztem mikor levegőhöz jutottam.
- 23.
- Fiatal, de nem reménytelen.- állapítottam meg.
- Te most kötözködsz velem?- kérdezte felhúzva a szemöldökét.
- Hát, ha hagyod.
- Na jó ezért büntit kapsz!- jelentette ki.
- Mi lesz az?- kérdeztem kíváncsian.
- Neked is el kell árulnod hány éves vagy.
- Muszáj?- kérdeztem kelletlenül
- Nos?- kérdezett vissza.
- Oké, 29 vagyok. Most jobb? - kérdeztem durcásan.
- Nem is látszik.- állapította meg.
- Gondolom, reggel nem ezt mondtad volna.
- Háát...
- Váltsunk témát!- kértem miközben gyorsan megcsókoltam.
Már majdnem besötétedett, Nico ötlete volt, hogy sétáljuk körbe a pályát. Elindultunk, a boxutcát is útba ejtettük.
- Maradj itt!- kérte miközben megálltunk a Williams boxánál- és ne kérdezz semmit, 5 perc és itt vagyok.- ennyit mondott és eltűnt a boxban.
Tényleg itt volt az ígért időn belül, az egyik kocsijukkal.
- Hát ez?- kérdeztem ámulva.
A kezembe nyomott egy overallt, és intett, hogy öltözzek. Megint otthagyott.
- Nem lesz ebből gond?- kérdeztem miközben kiszállt a másik kocsiból.
- Ne aggódj, nem rúgnak ki érte.
- Remélem is.- tettem hozzá.
Gyors tanfolyamot tartott a kezeléséről, majd egy bátorító csókot adott. Hát kellett is.
- Én megyek elől, te jössz utánam, csak követned kell a nyomom.- magyarázta-, Ne aggódj, nem megyek gyorsan, ha gond van, emeld fel a bal kezed és húzódj le, oké?- kérdezte komolyan.
Én kétségbeesetten néztem rá, de azért okéval válaszoltam.
Beszálltunk a kocsikba. Tényleg lassan ment, így még élvezhető volt a vezetés, de aztán fokozatosan növelte a sebességet. A szemem a pályára és a kocsijára tapadt, már szinte alig bírtam követni az út vonalát. A szívem és a gyomrom a torkomban volt, de fokozatosan visszahúzódtak, és az utolsó kanyar után már élvezni is tudtam a sebességet.
Azért megkönnyebbültem mikor kint voltam a kocsiból.
Szó nélkül öleltem át Nicot.
- Ennyire rossz volt?- kérdezte bűntudattal a hangjában.
- Be kell vallanom nagyon féltem, de a végére már kezdett oldódni bennem a feszültség. Összességében klassz és felemelő érzés volt, de nem leszek forma 1-es pilóta az tuti.
- Akkor nem lőttem annyira mellé?- kérdezte reménykedve.
- Nem, dehogy. Mégis mennyivel mentünk?
- 200 km/h-val átlagosan.
- Jesszus!
- Nem nézted a kijelzőt, mi?
- Rá se mertem nézni elég volt az utat figyelni és téged.
- Ügyes voltál, és büszke vagyok rád!- jelentette ki.
Édes volt, ahogy megcsókolt.
Már besötétedett mire visszaértünk a home-ba.
- Olyan nyugodt itt minden.- mondtam miközben ledőltünk az ágyra.
- Igen, jó lenne, ha így maradhatnánk örökre.- ábrándozott Nico is.
- Én el tudnám viselni. Figyelj Nico- kezdtem kicsit félve- beszélnünk kéne valamiről.
- Mi a baj?- kérdezte meglepetten.
- Nincs baj, csak nem akarom, hogy kinevess, ígérd meg, hogy nem teszed!- kértem tőle miközben a mellkasára hajtottam a fejem.
- Oké ígérem, miről van szó?- kérdezte, miközben simogatta a karom.
Meg kell "halni" ettől a pasitól, hogy tud ilyen hatással lenni rám, én mindjárt rávetem magam, lesz, ami lesz.
- Szóval mikor reggel illetve délelőtt felébredtem melletted elég kómás voltam és asszem néhány óra kiesett a tökfejemből... és nem értettem mért van rajtunk ruha... szóval nem is történt semmi köztünk? Vagy tényleg nem emlékszem, mert hiába erőltetem az agyam, nem ugrik be semmi, valamire csak kéne emlékeznem ha...
- Ne is folytasd, én is hosszasan töprengtem ám ezen, végül arra jutottam, hogy van mit bepótolni, és ígérem emlékezni fogsz rá, mint szép eseményre, ha neked is oké így.
Miközben ezt mondta, felém fordult és felkönyökölt, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Akkor ezt kell bepótolni.- válaszoltam megvilágosodva.
Nem válaszolt, csak gyengéden simogatni kezdett, ajkaink közelítettek egymáshoz, lassan összeértek és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy azt hittem máris elolvadok. Átkaroltam a nyakát és a vállát, a hátát simogattam. Keze a nadrágom csatjával bíbelődött, de a csókot egy pillanatra sem hagyta abba. Lassan bontott ki a nadrágból, és minden egyes porcikámat apró puszikkal látta el. Mikor a derekamnál tartott majdnem felkiáltottam, hogy ezt az érzést már nem lehet fokozni...
Tévedtem, lehetett.
Mikor lekerült a nadrág, én is akcióba léptem egy mozdulattal lekaptam az ingjét és csókoltam ahol értem, ő csak mosolygott mikor lopva ránéztem.
- Mi van?- kérdeztem halkan tőle.
- Édes vagy, meg minden...
- Te is.
- Gyere!
Azzal felkapott és a fürdő felé vitt...
A maradék ruhánkban álltunk be a tus alá. Ő mögém lépett és szorosan átölelt, majd lekerült rólam a póló is. Ő gyorsan megszabadult a nadrágjától...és már csak arra eszméltem, hogy egyikünkön sincs ruha. Még mindig mögöttem állt, két kezével simogatta a melleim, a hasam, a combom, majd maga felé fordított, csukott szemmel kerestem meg az ajkait, majd a nyakát, mellkasát csókoltam. Közben izmos hátát és fenekét simogattam. Szorosan magához húzott, a vágyaihoz nem fért kétség. Felkapott, én combjaimmal átkaroltam a derekát, behátráltunk a szobába...
Az ágyra kerültem, és utat engedtem vágyainknak. Szédítő volt minden mozdulata, a nedves hajáról lehulló vízcseppek még jobban fokozták az izgalmamat, nem engedtem, hogy tovább halogassa a dolgokat, föléje kerültem és ráültem. Az arckifejezése mindent elárult...
- Szóval így szereted...-gondoltam magamban.
Ez a srác tényleg a legszenvedélyesebb volt.
Minden egyes mozdulatomra megremegett, élveztem a helyzetet, mert tudtam hogy neki is jó így.
Aztán hírtelen mozdulattal maga alá gyűrt, a szemei azt sugallták "ezt te se úszod meg!" Srác még így összhangban nem volt velem, zene nélkül is ritmusra mozogtunk, ugyanarra a ritmusra... és a beteljesedés nem váratott magára.
Jóleső fáradsággal terültem el az ágyon, ő mellettem feküdt, lecsukott szemekkel. Nem mozdultunk, keze az enyémhez ért, megszorította, így tudatta, hogy már egész lényünkkel összetartozunk.
Gyorsan álomba szenderültünk.
Az ébresztőóra hangjára eszméltünk. Hajnali 5 volt. Kint már kezdett világosodni.
Fel akartam Nicoval kelni, de nem engedte. Újra álomba merültem.

10. Szomorú vasárnap

Jól kimerülhettem, mert csak 11-kor ébredtem. Egyedül voltam a home-ban. Felöltöztem, és elindultam valami kaja után nézni. Volt egy büfé a lelátók mellett. Néhány szerelő lézengett, akik elég furcsán néztek rám. Fogalmam se volt mért. A büfénél szerencsére egyedül voltam. Szendvicset, kávét és kólát kértem. Épp csak leültem, mikor észrevettem az ismerős alakot.
Jókedvűen köszöntöttem.
- Szia, te itt?- kérdezte Kimi.
- Olyan meglepő ez?- kérdeztem csodálkozva tőle.
- Csak azért, mert Nico még nincs itt.
- Már nincs itt.- helyesbítettem.- Itt kellett éjszakáznunk a volt vőlegényem miatt.- magyaráztam a csodálkozó tekintettel néző Kiminek.
- Nagy a baj?- kérdezte.
- Remélem nem, csak Gerdával beszéltem, aki szerint mindent elkövet az ex, hogy megtaláljon.
- Hát nem irígyellek.- jegyezte meg.
- Ja, a ruhákat visszaadom, ha elkísérsz a home-ig...-kezdtem.
- Hagyd csak, tartsd meg nyugodtan, ha már a rajongóm vagy.
- Köszi!
- Na már itt is van Nico.
Mosolyogva köszöntöttem, szerencsére ő is jókedvű volt.
- Visszabírtál aludni?-kérdezte.
- Naná, annyira, hogy egy fél órája ébredtem csak.
- Akkor te legalább kipihent vagy.
- Szegény, nem kellett volna olyan kimerítő dolgokat művelned este.- állapítottam meg.
- Na srácok én megyek!- köszönt el Kimi.
- Helló!- köszöntünk mi is.
- Lennél te az én helyemben!
- De nem vagyok szerencsére!
A futamig már nem sokat tudtunk együtt lenni, mert a munkára kellett koncentrálnia. Szerencsére senkinek nem tűnt fel hogy használtuk az autókat.
A futam is jól sikerült, Nico a hatodik lett, Kimi pedig az első. Megint megdobbant a szíven, mért van ez? Kérdeztem magamban, válasz nem érkezett rá, így gyorsan másfelé tereltem a gondolataimat.
A home-ban találkoztunk újra Nicoval. Összepakoltunk és visszamentünk a szállodába. Este 8-kor indult a gépük. Már csak 3 óránk volt. A gondolataimba mélyedve ültem az ágy szélén miközben Nico bepakolt a táskájába.
Úgy egyeztünk meg, hogy ma éjjel itt maradok a szállodában és holnap első dolgom lesz albérlet után nézni jó messze az extől. Az ügyvédeimmel pedig elintézem, hogy ne kelljen személyesen elmennem a cuccomért, ha Lőrinc mégis beszélni akarna velem, persze bele kell egyeznem, de csak nyilvános helyen és fényes nappal beszélhetünk. Ettől tartottam a legjobban. Ha gond van rögtön hívnom kell Nicot és ő majd intézkedik. A következő futamra pedig repülök Valenciába. Jelenleg az interneten keresztül dolgoztam egy havi lapnak irodalom témakörben, így nem okozott gondot a "szabadságolásom". Persze Lőrinc felajánlotta még a kapcsolatunk elején, hogy ne dolgozzak, de ezt el se tudtam képzelni.
Így az anyagiakat egyenlőre tudtam állni a félretett pénzemből.
- Ne legyél szomorú!- kérte ő, bár ő se volt túl vidám.
- Csak úgy megy, ha te sem vagy az.- válaszoltam.
- Ebben nem tudok most segíteni, akkor szomorkodjunk együtt!
- Nincs valami bánatűződ?- kérdeztem esdekelve.
- Töményet kérsz?
- Igen az jó lesz.
A bárszekrénytől két feles pohárral tért vissza. Beleszagoltam, vodka állapítottam meg, egy húzóra lement és kértem még egyet.
- Jól bírod.- jegyezte meg Nico.
- Volt időm gyakorolni.- válaszoltam egykedvűen.
Leült mellém, több italt nem kaptam, majd megfogta a kezem, egy apró dobozt rakott bele.
- Ez a tiéd. Hogy el ne felejts.
- Köszönöm, ki is nyithatom?- kérdeztem megilletődve.
- Aha.
Egy vékony aranygyűrű volt benne, szív alakú mintával, melynek közepén egy név állt: Nico.
Ködös tekintettel néztem a gyűrűt, nem bírtam a könnyeimmel. Felkeltem és bementem a mosdóba. Nico gyorsan utánam jött. Nem kérdezett semmit, csak átölelt. A könnyeim a pólóját áztatták.
- Mi lesz velem nélküled? Idáig mindig volt mellettem valaki, én nem fogom kibírni.- mondtam sírva.
- De ki fogod bírni!- mondta határozottan Nico.- Okos és talpraesett vagy, menni fog, és itt lesznek a barátnőid is. És nem örökre búcsúzunk csak pár hétre.- bíztatott.
Ekkor kopogtak az ajtón. A menedzsere volt, indulni kellett. Elkísértem a kocsiig, a reptérre nem akartam menni, így is nehéz volt a búcsúzás.
- Mindennap hívlak.- ígérte meg.
- Oké.
A búcsúcsók hosszú volt és édes, mintha most történne köztünk először.
Mielőtt beszállt az autóba a tenyerét a kezembe vettem. Egy apró medált nyomtam a kezébe. Kinyitotta és csodálkozva nézett rám. Egy közös fénykép volt benne a "bad beatch"-ből. Csak annyit mondtam:
- A neten sok mindem rajta van.
- Köszönöm-mondta, majd újra megcsókolt.
Beszállt a kocsiba, és elindultak. Sokáig néztem még a távolodó autót, majd eltűnt a szemem elől.
Mintha álomból ébredtem volna.

11. Jóbarát

Elszundíthattam, mert kopogásra eszméltem. Ajtót nyitottam. Kimi állt előttem egy üveg vodkával.
- Gyere be.- mondtam álmosan.
- Hogy vagy?- kérdezte óvatosan.
- Szarul.
- Ha egyedül akarsz maradni, már itt se vagyok.
- Maradj nyugodtan, nem szívesen vagyok egyedül. Egyébként te mikor utazol?- kérdeztem miközben két poharat tettem az asztalra. Kimi töltött mindkettőbe, majd válaszolt a kérdésemre:
- Holnap délután. Szóval addig is, ha valami baj van hívj nyugodtan.- ajánlotta fel.
- Remélem nem lesz, de oké.
Lement a harmadik feles is. Kezdett melegem lenni, kinyitottam az ablakot.
- Bírod még, nem fog megártani?- kérdezte Kimi aggódva.
- Az aggódással már elkéstél, mert megártott.- válaszoltam.
- Feküdj le egy kicsit!- kérte ő.
- De csak ha nem hagysz itt.
- Oké, itt leszek, míg el nem alszol.
- Mért ment el, mármint Nico. Most neki kéne itt lenni mellettem.- keseregtem.
- Ilyen az élet.- hallottam a közhelyet.
- Ez nem ilyen egyszerű. A szív ezt nem érti meg!
Már majdnem sírtam megint. Ledőltem az ágyra, Kimi mellém ült és a hátam simogatta.
- Jó hogy itt vagy.- mondtam halkan.
- Ennyit tudok tenni érted.- válaszolta.
- Már ez is sok, hisz alig ismerjük egymást. Mért vagy ilyen rendes hozzám?- kérdeztem.
- Nem tudom.- jött az őszinte válasz.
- Nem baj.
Mire úja felébredtem Kimi már nem ült mellettem. De mikor a másik oldalamra fordultam, megpillantottam. Hason fekve aludt mellettem az ágyban.
Néztem is nagyot. Reméltem, hogy nem ittam olyan sokat, hogy ne emlékezzek dolgokra. Bár az bíztató jel volt, hogy ruhástól aludt.
Épp ekkor csörrent meg a telefonom. Összerezzentem. A kijelzőn Nico neve volt. Végre valami jó!
- Szia édes!- szóltam kedvesen a telefonba.
- Szia kicsim, nem ébresztettelek fel?- kérdezte. Kicsit fáradt volt a hangja.
- Semmi gond pár perce ébredtem.- válaszoltam.- Már otthon vagy?- kérdeztem tőle.
- Még a reptéren, de már nagyon hiányzott a hangod.
- Te is hiányzol nekem!
- Tudod, kitartás!- bíztatott ő.
- Tudom, tudom...egyébként jól utaztál?
- Tűrhetően, végig zenét hallgattam. És te? Mennyi vodka fogyott?
- Őszinén?
- Persze.
- A maradék fél üveg.
Ez így igaz is volt, mert a Kimi által hozott üveg felét ihattam meg én.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Kicsit magam alatt voltam mikor egyedül maradtam, de most már jobb, hogy aludtam.
- Vigyázz magadra, tudom felnőtt ember vagy, és nem akarom megmondani, mit csinálj, csak ne igyál kérlek! Legalább addig ne, míg egyedül vagy, mert nem tudok rád vigyázni így.
Majdnem elbőgtem magam a hallottakon.
- Ígérem, nem teszem. Igazad van, de most hogy hallottam a hangod már nyugodtabb vagyok. És nem vagyok annyira letörve.
- Oké, így is maradj! Most mennem kell, jóét, holnap hívlak... ja és szeretlek!
- Én is szeretlek!
Letettem a telefont.
Ekkor vettem észre, hogy Kimi felébredt. Nem tudom mennyit hallott a beszélgetésből. Végül nem volt titok, hogy szeretem, csak olyan hülye érzésem lett tőle.
- Baj van?- kérdezte.
- Az eddigieknél újabb nincs. Hogy érzed magad egyébként?
- Kábán, asszem megyek és megfürdök, úgy hallottam te már elleszel egyedül is.
- Persze, menj nyugodtan. Köszi az eddigieket is, és a vodkát is.
- Te tényleg elmondtad neki, hogy ittál?
- Igen mért? Ne aggódj, azt azért nem mondtam, hogy te mellettem aludtál.
- Még jó.- tette hozzá a fejét rázva.
- Nem tartasz komplettnak, mi?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát elég furcsa vagy. De inkább most megyek.
- Oké, jóét!
- Neked is, holnap benézzek hozzád?
- Ha ráérsz, jöhetsz, csak ne korán!- kértem.
- Délben itt leszek.
- Oké.
Becsuktam az ajtót Kimi mögött.

12. Még mindig a jóbarát

11-kor ébredtem. Sajnos egyedül. Összeszedtem magam, és próbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. Nem voltam túlságosan megelégedve az eredménnyel. Előkerestem az ügyvédnő számát, aki segítőkész volt, és megígérte, hogy közvetít az ügyben Lőrinc és köztem. 5-re beszéltünk meg találkozót egy közeli kávézóban. Majd Gerdát hívtam. Jó hírrel szolgált, Lőrinc már nem is foglalkozik a történtekkel, és el is utazott egy időre, valami konferenciára. Az öccsét bízta meg az ügyei, mármint a velem kapcsolatos dolgok intézésére. Egy kikötése volt, mire visszaér a konferenciáról, az összes cuccom tüntessem el a házból. És egyébként reméli, hogy soha az életben nem fogunk találkozni. A miértek pedig nem érdeklik.
Elmerengve ültem a kávéscsészém előtt, ha már nem alkohol, legalább koffein hiányom ne legyen!
Azon gondolkodtam, hogy ez túl könnyen ment, vagyis megy. Nem volt rendjén valami. Egyetlen dologra tudtam gondolni, hogy Lőrincnek lehetett más nője, míg együtt voltunk. Na ennyit a nagy érzelmekről. Ha ez így igaz, akkor meg egyenesen örülök, hogy még időben leléptem.
Kopogtak.
Kimi volt az, most ital nélkül jött szerencsére.
- Jó reggelt!- köszöntöttem.
- Az már régen volt.- jegyezte meg.- Hogy vagy?- tért a lényegre.
Én elmeséltem a fejleményeket.
- Akkor már rám nincs is szükség itt tovább.- mondta és indulni készült.
- Nem mész sehova!- szóltam rá.
- Mért is?
- Mert nem akarom, hogy azt hidd csak a "lelki szemetesládám" vagy!
- Akkor még mid vagyok?- kérdezte kíváncsian.
- Az egyik legjobb barátom.- válaszoltam.
- Csak az egyik?- kötözködött.
- Igen, mert még van 3 barátnőm is.
- Jó akkor a negyedik helyen vagyok befutó?
- Persze mert téged nem régóta ismerlek.
- És csak azért?
- Igen.- válaszoltam kiakadva.
- Mennyire más, mint Nico.- villant át az agyamon.
Ő nem volt a megtestesült magabiztosság, bár tudta mennyit ér, de érződött a bizonytalansága is, ha váratlan, és számára ismeretlen helyzetbe került. Szóval olyan ember volt, aki szívesen segít másoknak köszönetet nem várva, ha pedig megköszönik, még zavarba is jön. De ő is makacs volt, és szeretett irányítani. Ez tetszett benne, na meg az, hogy bizonyos határokat tiszteletben tartott, nem akart "rámászni" az emberre.
- Jól van.- válaszolta csendesen.
- Ne már!- kértem.- Akkor én is kérdezek valamit. Te milyen helyet szánsz nekem a kapcsolataidban?
Látszott, hogy ez a kérdés váratlanul érte.
- Ezen még nem gondolkoztam.- ismerte be őszintén.- De előkelőt!- tette hozzá gyorsan.
- És minőségben?- provokáltam.
- Túl jó kedved van már!- jegyezte meg.
De azért válaszolt:
- Barátit mindenképp.
- Nekem ennyi elég, hisz még pár napja azt se tudtad, hogy létezem ezen a bolygón.
- Bizony, de nincs kedved inkább ebédelni? Nekem sincs bajom a negyedik hellyel.
- Oké, főzzek valamit?
- Tudsz?
- Dilis vagy!- hagytam rá és csak legyintettem.

13. Egyedül

Kimitől még az ügyvédnővel való találkozás előtt elbúcsúztam. Furcsa lesz, hogy csak a lányok lesznek mellettem, annyira megszoktam ezt a két pasit. Hiányozni fog mindkettő. Lerendeztem mindent, majd Gerda és a lányok látogattak meg a szállodában. Végre jól kibeszélgettük magunkat. Másnapra időzítettük a pakolást, ami volt néhány bútor azt anyuékhoz vitettem, azért holnapután jönnek majd.
Este 7 körül Nico hívott. Hosszasan udvaroltunk egymásnak, majd elköszöntünk. Ő is megkönnyebbült a dolgok alakulásán és már nem hallottam a hangjában a letörtséget.
Aztán 9-kor volt még egy hívásom, a szám nem volt ismerős, de felvettem azért. Kimi volt az. Neki is nagyon megörültem, főleg, hogy eszébe jutottam.
Jó érzésekkel tértem nyugovóra.
Az elkövetkező napok gyorsan teltek, közben hazaköltöztem ideiglenesen. Anya még egy kicsit szomorkodott a nem sikerült esküvő miatt. Én már egyáltalán nem. Lezártam életem akkori részét, mintha nem is lett volna.
Szerdán indultam Spanyolországba, nagyon be voltam sózva már. Végre Nico!
Remegő lábakkal indultam a csomagjaimért, mikor megpillantottam. Lenyűgöző volt. Fehér pólóban és világosbarna térdnaciban állt a váróterem közepén, karját összefonta maga előtt. Mosolygott mikor észrevett. Egy darabig csak álltunk és néztük egymást... mintha először látnám...
Nem bírtam tovább, futni kezdtem, szinte ráugrottam. Ö nagyot nevetett rajtam, hogy majd fel döntöttem.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte derűsen.
Én csak bólogattam. A csókja még mindig olyan észbontó volt. Kézen fogva mentünk a csomagokért.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)