HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49006

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AstraeaFeltöltés dátuma: 2008-12-20

...Vagy talán Jean d'Arc-hoz tényleg az Úr szólt?

- Milyen vádakra számíthatok?
- Maga szerint?


Erős fény tűzött be a szobába az üveg elé szögelt lyukas pokrócon át. A helyiségben csak egy ágy, egy kisebb szekrény és egy szék volt. Két ajtaja és egy ablaka volt. Az egyik ajtó egy fürdőszobába nyílt, a másik a kijárat volt. Az ágyon egy férfi feküdt. Sam hirtelen riadt fel a szemébe áradó fény hatására. Felült és tenyerével eltakarta az arcát. Azt álmodta, hogy normális élete volt, nem olyan mint most. Nem csak egy helyiségben élte életét, nem csak egy emberrel kommunikálhatott, biztonságban kimehetett az utcára és nem forgott állandó veszélyben élete. Az egész álomban az az érzés volt a legjobb számára, amitől azt érezte, hogy nem kell félnie. Szeretett álmodni annak ellenére is, hogy legtöbb álmában egy kórházban volt. Valamilyen furcsa egészségügyi létesítményben, ami nem olyan volt, mint amilyen a kórházak általában lenni szoktak. Az emeletek rácsos ajtóval voltak lezárva a lépcsőfordulókban, a folyosók elején és végén is rácsok voltak és az ablakokat is rácsok fedték. Börtönszerűnek is nevezhető, de inkább hasonlított több, egymásnak illesztett kalitkára. Álmaiban mindig orvosok és ápolók vették körül, és néha még édesanyja is meglátogatta. Ő pedig mindig egy ágyon feküdt bódultan - Sam úgy gondolta, hogy örömmámorba úszva - és újra kisgyereknek érezhette magát. Számára a gyermekkor emlékei jelentették a biztonságot. Utoljára akkor érezte jól magát, amikor gyerek volt. De sajnos ezek csak álmok voltak, most újra a rideg, megmagyarázhatatlan valóságban volt.
Már idejét sem tudta, hogy mióta élt úgy, ahogyan most élt. Szó szerint nem emlékezett rá. Azt se tudta, hogy került abba a szobába, ahol lakott. Annyit tudott csak, hogy a világ valamiért átalakult, és amikor nem alszik, akkor vagy ücsörög a szobájában, vagy Dokival beszél, vagy pedig szörnyeket öl egy rácsos ajtókkal teli folyosón. Igen, szörnyeket. Robotszerű lényeket, akik fegyverrel támadnak rá. Ha kilép a szobából, megszólal egy riasztószerű hang, és már jönnek is felé hosszú, tűhegyes pisztolyaikkal. Ha nem tudott mit tenni ellenük, akkor elkábították, de jó párszor sikerült megölnie támadóját. Előhúzta zsebébe, ruhájába vagy nyelve alá rejtett borotvapengéjét és egy gyors, határozott mozdulattal elvágta a torkát. Nagyon félt ezektől a szörnyektől, mert volt bennük valami megmagyarázhatatlanul félelmetes és ismeretlen. Nem tudta, honnan jöttek, nem tudta, mi a céljuk. Ez számára félelmetesebb volt a halálnál is. Ezért nem is nagyon ment ki szobájából.
Doki volt ismert világában az egyetlen ember rajta kívül. Vele tudott egyedül beszélgetni. Nagyon jókat beszélgetett vele, csak egy dolog zavarta: ő nem kérdezhetett semmit tőle, csak Doki kérdezhette őt. Ha mégis kérdezett valamit, akkor Doki nem válaszolt, elterelte a témát, és ha már annyit nyaggatta, hogy ettől felidegesedett, akkor kiment a szobából. Sam ugye félt kimenni, ezért nem ment soha utána. Egy idő után már nem is próbált kérdezősködni, inkább csak válaszolt a kérdésekre, mert őrült, hogy legalább valakivel beszélhetett és az igazat megvallva, élvezte is a dolgot. Nem kellett a jelenre vagy a jövőre gondolnia, felidézhette a múltat. Leginkább személyes dolgokról volt szó, a családjáról, gyermekkoráról. Ezek olyan emlékek voltak, amikre Sam még emlékezett. Ha nagyon megerőltette az agyát, akkor is csak középiskolás éveiig tudott visszaemlékezni. Utána semmi. Fekete folt. Fogalma sem volt, hogy miért nem emlékszik semmire és Doki se válaszolt, ha megkérdezte. Valójában azt se tudta, hogy mekkora a kihagyás legutolsó emléke és mostani világának emlékezete között. A helyet, ahol emlékei lehettek, mindig úgy képzelte el - mert tudta, hogy valahol ott vannak a fejében - mint azt a Dalí festménybeli helyet, ahol a talajon és a fákon lefolyt órák vannak.
De azon kívül, hogy évekkel ezelőtt emlékei eltűntek, néha úgy ébredt fel, hogy nem emlékezett a tegnapra. És nem csak egy tegnap ment el úszkálni az órákkal, hanem heti rendszerességgel estek ki napok az életéből. Már nem is próbált magyarázatot találni rá, Dokit se faggatta már emiatt. Egyszerűen beletörődött, hogy úgysem tud mit tenni ellene.
Egyetlen könyv volt ott vele, egy Edgar Allan Poe kötet, amit rongyosra olvasott már. Akkor is ezt olvasta, amikor valamilyen motoszkálást hallott az ajtaja felől. Hirtelen kitárult az ajtó és belépett rajta egy robotszerű szörny, hosszú vékony pisztolyával Sam felé tartva. Mint mindig, amikor a szobájában tartózkodott, a borotvapenge a zoknijában volt. Előkapta és egy gyors határozott mozdulattal elvágta vele az ápoló torkát—
Nate a ráfröccsenő vértől és áldozata halálhörgését hallva hirtelen feleszmélt. Fogta a holttestet, a lábánál fogva a szekrényhez vonszolta és betuszkolta a ruhái mellé.
- A kurva életbe, már megint! Ha nem hagyom ezt abba, sosem fogok kikerülni innen!

________________________________________________________________________

- Milyen vádakra számíthatok?
- Maga szerint?
- De hát, ha egyszer nem tehetek róla?
- Ez akkor sem mentség. Vagy talán Jean d'Arc-hoz tényleg az Úr szólt?
- Nem... Nem hiszem.
- És mégis elégették...

Véletlenül törölték a felhasználóm, ezért újra fel kellett töltenem az írásaimat. A régi kommentek is eltűntek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vox humana bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel határtalan hit címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Gyermek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Varga Magdi alkotást töltött fel Ima Népemért címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)