HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-12-21

A lajtorja (17.)

7. Kiűzetés a Paradicsomból



A büntetést megelőzi a bűn. A bűn van először, azt követi a büntetés. Ok nélkül nincs következmény. Az ok az okozat előtt való. De mi az ok? Mi a bűn? Isten szabad akaratot adott az embernek. Önszántából adta, nem az ördög hatalma kényszerítette rá. Az ördög hatalma csak következmény volt. A szabad akarattal megszületett az engedetlenség. Megszületett a kísértő, megszületett a kísértés, megszületett a bűn. És megszületett a halál, mint következmény. De megszületett a halál mellett a megváltás is, a bűnök bocsánata és a feltámadás. Nem ezt akarta végül Isten? Nem így teljes az egész? De akkor mivégre ítéljük el a bűnt? Hiszen a bűn a kezdet a legnagyobb kegyelem forrása! Nincs, nem létezhet kegyelem bűnbeesés nélkül! Ahol az ördög szerepe befejeződik, ott kezdődik Istené. Isten azt mondja: Íme ember vétkeztél, s én kiűzlek a Paradicsomból. Te, akit örök életre szántam, halálnak halálával lakolsz! De elküldöm neked a szabadítót, aki saját halálával váltja meg a te életed, eltörölvén a bűnt, amit elkövettél, elvezet az örök élethez, melyet, ím elvettem az egyik kezemmel, ím a másikkal visszaadom! De, amíg odáig jutsz nem csak a halált, hanem a sokféle testi-lelki szenvedést is el kell szenvedned, amit nem én mérek rád, hanem, amit magad okozol magadnak.
Émberi értelemmel nem lehet Istent megérteni. Az ember az ember. S az émber így imádkozik: Hálát adok Neked Uram Istenem a sok jóért, amit tőled kaptam. Miatyánk, ki vagy a mennyekben szenteltessék meg a Te neved. És így okoskodik: A betegségért, éhezésért, szenvedésért nem káromolom az Urat az Úr Isten nem tehet a háborúkról, a járványokról és a sokféle testi-lelki szenvedésről. Ezeket mind magunk okoztuk magunknak. És aztán így imádkozik megint: Kérlek uram, segíts meg nagy ínségemben, mert tiéd az Ország a Hatalom és a Dicsőség mindörökkön örökké, amen. Az ember, émberi logikával azt gondolja, hogy Isten majd megszabadítja a rossztól: a gyalázattól, a megaláztatástól, a szenvedéstől, kisújjának elüszkösödésétől, a halál gödrétől, mindattól, amit nem Ő akart az embernek. Az ember hisz ebben, ezért mer így imádkozni. Azért meri kérni Istent. De Isten logikája más, mint az ember logikája. A zsidók ősi Istene haragvó, bosszúálló Isten, tétovázás nélkül csap le azokra, akik nem teljesítik parancsait. Nem riad vissza attól, hogy égő eleven tűzzel, láva, és hamuesővel a bűnös várost elpusztítsa, hogy prófétáját a tenger halával lenyelesse, hogy éhinséggel, sáskajárással és egyéb szörnyű megtorló intézkedések sorával sújtsa Ádám utódait. Elfogadja a véres hús égő áldozatát. Nemcsak elfogadja, kiköveteli. A föld gyümölcse Isten számára nem elégséges áldozat. Ő vért akar és halált. Az embernek ölnie kell, és vonagló, meleg, véres áldozatát lobogó tűzön el kell égetnie, ha Istene tetszését el akarja nyerni. Ábrahám, Jób, Izsák, Mózes rettegte a Fellegek Urát, cselekedetiket a félelem vezérelte. Félelem Isten sújtó kezétől. Attól a kéztől, amely elsőként Ádámot és Évát érte és tette földönfutóvá. Mi volt vajon a bűnük? És hogyan lakoltak érte?
Történt vala ez a következők szerint:
"Az asszony látta, hogy a fa jó, szemre szép, és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcsből, evett, adott a férjének is és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, függefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Az Úr Isten azonban szólította az embert: Hol vagy? Az így válaszolt: Hallottam szavadat a kertben és megijedtem, mert mezítlen vagyok, ezért elrejtőztem. Erre megkérdezte tőle: Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?
Az ember azt felelte: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és ettem. Az Úr Isten megkérdezte az asszonyt: Miért tetted ezt? Ő így felelt: A kígyó rászedett és ettem.
Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted légy átkozott
minden földi állat és földi vad között:
a hasadon járj,
és port egyél életed valamennyi napján!
Ellenségeskedést vetek közéd és az
asszony közé,
ivadékod és az ő ivadéka közé,
ő széttiporja fejedet,
te pedig a sarkát mardosod.
Az asszonynak pedig azt mondta:
Megsokasítom gyötrelmeidet
és terhességed kínjait!
Fájdalommal szüld gyermekeket!
Vágyakozni fogsz a férfi után,
és ő uralkodni fog rajtad!
Ádámnak meg azt mondta:
Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad!
Fáradozva élj belőle
életed minden napján!
Teremjen az neked tövist és bogáncsot,
és edd csak a föld növényeit!
Arcod verejtékével edd kenyeredet,
míg vissza nem térsz a földbe,
amelyből vétettél,
-mert por vagy és visszatérsz a porba!"

Aztán azt mondta az Úr Isten:

"Íme az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen és örökké éljen!
Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: Embert kaptam Istentől! Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt."

Látjuk: Isten nem bocsátotta meg az első emberpár vétkét, az Úr Isten megtorolta, amit Ádám és Éva elkövetett.
Mi is volt ez a vétek, emlékezzünk csak újra! Két fa állt Éden közepén, e két fa gyümölcse tilalmas volt. Az egyik a tudás fája, a másik az örök élet fája. Ősszüleink vettek, és ettek a tudás fájáról, de az örök élet fájáig már nem jutottak el, mert elálta útjukat lángpallossal az angyal. A két fa, Éden-kertje, Ádám, Éva, a kígyó és a kerub jelképek, az Evangelium egyetlen jelképes történésben meséli el azt a hosszú, mai napig tartó folyamatot, melyben az ember elfordul Istenétől.
De az az Isten, akit a zsidók ismernek, nem a szerető, és megbocsátó Isten! Nem! Az Úr Isten, akiről az ószövetségi Biblia beszél, olyan Isten, aki könnyen lobban haragra, nehezen felejt, és nem erénye a megbocsátás. És ettől kezdve az emberek is olyanok lesznek, mint istenük: hevesek, forrófejűek, törtetők, kemény szívűek, megátalkodottak, kegyetlenek, bosszúállók, irgalmasságot nem ismerők. Itt kezdődik az emberiség története, és itt ér véget. Ez a civilizáció. És ez a fejlődés. De vajon valóban jól ismerték-e az akkor élő emberek az Istent? Valóban úgy áll-e a dolog, hogy Isten játék-bábokat eszkábált magának, de, amikor a bábok mozgató zsinórjai összegabalyodtak, és a bábok, nem úgy táncoltak, ahogy Isten akarta, akkor, mint haszontalant, a sutba vágta őket? Sőt, rájuk is tapodott, mint a hisztis gyerek rakoncátlan játékára!
-Ha ilyen az Isten, -mondja az émber, -akkor azt akarom inkább, hogy ne legyen Isten!
Azt mondja az ember: akkor inkább ne legyen Isten! -és megy, egyedül, kemény szívvel, gőgösen egy képzelt úton, melynek végén a visszavonhatatlan halál vár reá. És utána lőn sötétség és nagy semmi.

(Folytatása következik)

családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2008-12-23 15:48:44

Kedves Noémi! Örülök, hogy írtál, és én is minden szépet és jót kívánok Neked, boldog, békés karácsonyt és sikeres új évet! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2008-12-23 15:46:00

Kedves Rozália! A gondolatok, amellyeket ebben a részben kifejtettem, Imre gondolatai. Azt írod, sokunkat foglalkoztat ez a kérdés, és tényleg így is van. Amit Imre itt megfogalmazott (készülő, de soha be nem fejezett művében) az bennem is felvetődött. Imreén keresztül próbálom felvetni, a magam kétségeit, -de teljes mértékben nem azonosulok Imrével, sőt, saját magammal se. Boldogok akik odáig jutottak, hogy bennük már minden letisztázódott. Vagy csak önhitten képzelik. Nagyon szép, békés karácsonyt, és boldog új évet kívánok, sok szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-12-23 09:52:23

Szia!
Az örök kérdés a hitetlenkedők között, ha Isten valóban jó, akkor miért engedi meg a sok szenvedést a földön? Nem a zsidók bosszúálló, hanem az Újszövetség Istenére gondolok. Vajon mindent megmagyaráz a szabad akarat? Mi van akkor az állatokkal és a kisgyerekekkel? Ők nincsenek abban az állapotban, hogy erkölcsi döntéseket hozzanak, mégis szenvednek. Nagyon jó, hogy a bűn és a szenvedés gondolatát felvetetted, mert sokunkat foglalkoztat, és rengeteg vita is született már ebből. Várom a folytatást.

Kellemes ünnepeket kívánok: Rozália
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2008-12-22 20:29:49

Boldog karácsonyt, és sikeres alkotást kívánok az új esztendőre!

Szeretettel: Noémi

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)