HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-12-25

Szeretetből elégséges

Jaj, de jó újra fényt látni! Nem baj, ha még vakít egy kicsit, tudom, hogy hamar megszokja a szemem, és akkor nagyszerű érzés lesz mindent szemügyre venni. Túl sokáig voltam sötétségre kárhoztatva... Nocsak, ezt a szobát átrendezték. Hová lett az a kényelmes, kissé kopott huzatú, kinyitható rekamié? Ezen szokott üldögélni a kis család az ünnepi vacsora elköltése után, amikor a gyerekek az ajándékba kapott játékaikat bontogatják. Ez a kis heverő elég szűkös lehet annyi embernek. Hát az a súlyos íróasztal, ami a sarokban állt? Meg az a szép tájkép a szemközti falról? Túl sok itt a változás... Csak nem kicserélődtek a lakók? Na, elég a nézelődésből, inkább a hangokra figyelek, hátha azokból kiderül valami...

- Ferde az egész fa - jelentette ki duzzogva a nő.
- Örülj neki, hogy egyáltalán idejöttem, és megcsináltam neked! - vágott vissza a férfi.
- Nem nekem, hanem a gyerekeidnek! Ennyit talán megérdemelnek az apjuktól!
Az asszony dühösen hátrafordult a színes díszeket tartalmazó karton dobozért.
- Hát abban biztos lehetsz, hogy csakis miattuk vagyok itt! - folytatta a férfi.
- Én pedig csakis miattuk tűrlek meg a házamban! - A nő szép vonásait eltorzította a gyűlölet.
- A te házadban? Igazán? - emelte fel a férfi a hangját, miközben idegesen akasztgatta fel a fára az aranyló papírba csomagolt szaloncukrokat. - De csak, amíg a bíróság nekem nem ítéli a felét! Addig is ragaszkodom ahhoz, hogy minden hétvégén láthassam a fiaimat!
- A kezed járjon, ne a szád! - förmedt rá az asszony, majd epésen megjegyezte: - Ha annyira szeretnéd a srácokat, nem hagytál volna itt bennünket.
- Őket szeretem, de téged már nem bírtalak elviselni - sziszegte a férfi a fogai közül. - Folyton szekáltál, és lám, még most sem hagysz nyugtot nekem!
- Talán azt vártad, hogy tárt karokkal várlak esténként, amikor részegen megjössz a kocsmából? - kontrázott a nő kivörösödve.
- Csak fizetésnapokon ittam, akkor sem rúgtam be - mentegetődzött a férfi. - Nekem is járt ennyi kikapcsolódás. Bezzeg te eljárogathattál a barátnőiddel tornára meg fodrászhoz, meg még ki tudja, hová.
- Azzal gyanúsítasz, hogy megcsaltalak? - Az asszony széles terpeszben a férfi elé állt, és harciasan csípőre tette a kezét.
- Miért, talán nem? - Ekkor már a férfi is kiabált. - A gyerekeket megetethetted azzal, hogy az én hibámból kellett elválnunk, de én egy percig sem hittem el, hogy...

Úristen! Mi folyik itt? Hol van a tavalyi kedves, vidáman nevetgélő-tréfálkozó család? Na, úgy tűnik, itt nem csak a bútorokat cserélték ki, hanem a tulajdonosaikat is, legalábbis a lelküket... Biztos, hogy én itt akarok maradni ezek között? Nicsak, valaki kinyitotta az ajtót! Ez a szőke üstök ismerős, csak mintha kicsit magasabban lenne, mint egy évvel ezelőtt.

- Anyu? Apu? - A hatéves forma kisfiú tétován a szüleire nézett. Búzavirág kék szemében máris könnyek jelentek meg, maga volt a megtestesült kétségbeesés. - Ne bántsátok egymást, kérlek szépen!
Ekkor megjelent egy világos barna hajú, valamivel nagyobb gyerek. Oltalmazón átkarolta az öccse vállát, és előbb az anyjára, majd az apjára emelte nagy, barna szemét, amely tele volt szemrehányással.
- A szeretet ünnepe van, ti mondtátok! Hát így ünneplitek? És így akartatok nekünk meglepetést szerezni? Mondhatom, remekül sikerült!
Azzal kivezette elpityeredő öccsét a szobából, magukra hagyva a felnőtteket, hogy kedvükre veszekedhessenek.

Szegény kölykök... De jó is lenne, ha segíteni tudnék nekik! Megyek, legalább megvigasztalom őket pár kedves szóval. Ezt nem értem... mi történt? Moccanni sem tudok. Hé, utánuk akarok menni! Ki akadályoz meg benne? Te jó ég, magasba emelkedtem, de... nem én repülök, hiszen a szárnyaim nem mozognak! Engedjenek el, segíteni akarok a srácoknak! Szükségük van rám, nem hallják? Istenem, ezek... egyszerűen karóba húztak! Nem tudok elrepülni innen... ráadásul tériszonyom van. Amíg láthatatlanul közlekedtem a világban, nem voltak ilyen gondjaim. Miért is akartam igazi angyallá változni? Tudhattam volna, hogy az emberektől nem remélhetek hálát, de még csak kíméletet sem... Hát annyit mondhatok: nem könnyű manapság az angyalok élete...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2009-02-01 07:13:38

Kedves John!
Karácsony táján az ember még jobban elgondolkodik azon, mivé lett a világ szeretet nélkül... Sajnos túl sok gyerek lát napi szinten hasonló jeleneteket a családjában, ez ihltetett írásra. Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2009-01-31 23:24:57

Kedves Borostyán,

írásod nagyon is igaz sok emberre a nagyvilágban. Amikor ott vagy, hogy adhatsz akkor adsz. Képzelsz egy szebb jövőt holtodiglan-holtomiglan. Aztán minden megkopik és megutálják az emberek egymást...............későn eszmél mindenki, de nem szabadna, hogy ez a gyerekek rovására menjen...........írásodhoz gratulálok

üdv: John
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2009-01-03 16:31:21

Kedves Zsuzsa!
Megtisztelő, hogy immár állandó olvasóim között tudhatlak:) Neked is boldogat és szépet az új esztendőre!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-03-19
Összes értékelés:
40
Időpont: 2009-01-01 14:01:15

Kedves Borostyán!
Megint csodálattal olvastam az írásodat! Néha bennem is megfogan egy-egy prózai mú csírája, de a születésig nem jutnak el. Mintha megijednének a gondolataim a fehér laptól!
(Verset írni úgy látszik könnyebb!)

Pedagógusként elég sok olyan családdal találkozom, mint akiről ez a mű szól. Még szerencse, hogy vannak segíteni tudó angyalok...
Kívánok Neked boldog új évet, magunknak pedig sok szép alkotást Tőled!
Zsuzsa
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-12-30 09:48:47

Kedves Áfonya!
Mint szinte mindegyik írásomat, ezt is az élet írta, bár a mi családunkban szerencsére soha nem volt ennyire feszült a hangulat karácsonykor, csupán a készülődéssel járó izgalmak mérsékelték az ünnep szeretetteljes hangulatát. Ugyanakkor tudom, hogy sok családban túlságosan kiéleződtek már az ellentétek, és pusztán a gyerekek miatt játszák el a szerető, összetartó kis közösséget... Elég körülnézni a közvetlen környezetben, s a többit a képzeletre bízni... Köszönöm értő olvasásodat:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
246
Időpont: 2008-12-29 21:57:49

"A karácsony a szeretet ünnepe" miért mondanak az emberek olyasmit, amit maguk sem hisznek el...mert amit hiszünk, az rajtunk keresztül születik újra, létezik és adódik tovább az ilyen szépszemű kékszeműeknek. Elszomorított az irásod, túl valóságos.
Egyébként a jó felépítéshez külön grat!
Üdv: Áfonya
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-12-29 11:47:01

Kedves Hamupipő!
Drága vagy, mint mindig:) Remélem, Neked kellemesen telnek az ünnepek...
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-12-29 09:09:57

Kedves Borostyan!
Nagoyn klassz amit irtal, en Neked 5-t adtam.
Üdv.:
hamupipö
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-12-27 16:38:47

Kedves Artúr!
Tiszte hülye vagyok:) A többi portálon úgy tettem fel, hogy "Szeretetből elégtelen", mert hogy azt a címet adtam neki eredetileg:) Szerintem az apa tette fel az angyalkát, már csak azért is, mert ő a magasabb, általában:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-12-27 16:37:06

Kedves Dóra!
Igazad van, nem az angyalok tehetnek róla, ha egy családban hiányzik a szeretet...
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-12-27 15:04:04

Szia! A szülőknek elégtelent adnék, nem kettest. Az írásodra is megtettem az osztályzatot.
:-)))
Azért érdekelne, hogy az anya, vagy az apa tette fel a csúcsdíszt a fára?
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-12
Összes értékelés:
1673
Időpont: 2008-12-26 22:53:17

Tetszett az írásod Borostyán!
Bizony nem könnyű az angyaloknak manapság...
Azért ők, amit csak lehet, megtesznek
Igyekeznek széppé varázsolni az ünnnepet:)
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-12-26 17:56:27

Kedves Rozália!
Igazad van, az angyalok is csak ott segíthetnek, ahol befogadókra találnak... Köszönöm értő olvasásodat:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-12-26 11:06:32

Szia!
Sajnos vannak olyan családok, ahol még karácsonykor sincs szeretet. Ilyenkor még az angyal is tehetetlen. Jó írás!
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A strákocsis fuvaros címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)