HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48537

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2006-07-23

Képek 2.

Őrzök magamban képeket. Férfiakról, akik körülvesznek.

Első kép

Egy férfi arca, katonaruhás. Szebb talán, mint Jávor Pál. Vakító kék szemében makacs csillogás. Erő és szépség. Ezt látom, egy húsz éves fiú arcán. Ő a nagyapám.
Amikor megszületett, még használhatta a címét. A birtokokat ősei elkártyázták, a maradékon mások kártyáztak. Nem sírt, legalább is, nem tudom, és nem tudod. Összeszedte azt, ami maradt: a józan eszét és önmagát. Tanult és házakat épített. Nagyokat és erőseket, amilyeneket nehéz elmozdítani.

Megnősült. Elvette a legszebb lányt a környéken. Ő aztán szült neki lányokat. Dolgozott, amíg két karja bírta; értük, magáért, a múltért.

Most egy otthonban várja, hátha történik még valami. A falon számtalan kép egy gyönyörű asszonyról: egy halott feleségről. Ha néha napján az unokái rányitják az ajtót: örömünnep. Dédunokái lépteit féltő tekintete követi, nehogy elessenek a csak számára látható akadályokban. Most már sír is. Láttam, láthatod. Elég, ha időnként azon a barna ajtón - ami szociális alapon jár - betoppanok. Olyankor átölel reszkető, de még mindig erős karjaival és zokog. Örömében, hogy vagyok.

Második kép

Egy férfi barna szemekkel, fekete-fehéren házat épít. Majd rombol. Az emlékeim lassan elavulnak, sejtelem, honnan hozom elő őket.
Illata: gépolaj, cigaretta és bőrének jellegzetessége. Tapintása: puhaság, ahogyan hozzábújok nagy, mackós testéhez. A nevetése, a meséi, az örökös álmodozása. Ő az apám.

Fiatalon nősült. Én voltam az egy szem lánya. Elromlott minden és mindenki. Ott ült pedig nem is olyan rég - mintegy tizenöt éve - a szobában, amikor az első "regényemet" körmöltem egy nagy, sárga kockás füzetbe. Én hasaltam a földön, ő időnként válaszolt. Türelmesen az ostobaságaimra. Komolyan vette őket. Aztán egy téli hajnalom összecsomagolt és elhagyott. Azóta senki nem veszi komolyan a butaságaimat.

Harmadik kép

Egy öregedő fiatal férfi és egy kislány, piros ruhában. Megmozdul a kép és zene is szól. Csárdást táncolunk újra és újra. Forgunk, és copfjaimat dobálja a ritmus. Ő fogja a derekam, lehajol, térdeit megroggyantja hozzá. Még mindig érzem kezeinek nyomát. Vannak érzések, amelyek örökké megmaradnak égető nyomként testünkön.
Túl fiatalon ment el. Még ma is élhetne. Megígérte, hogy az esküvőmön táncolunk. Nem volt ott, de ha ránézek a képünkre, most is és bármikor felkérhetem. Udvariasan meghajol, én lábujjhegyre állva érintem a vállát. Piros szoknyám pörög és forog, a copfjaim mennek utána. Ilyenkor boldog vagyok és csak hat éves, de az nagyon. Nagybátyám volt, és néha jó volna a nyakán lógni megint. Mint akkor, amikor még azt hittem, semmi soha nem fordulhat rosszra.

Negyedik kép

Egy férfi az állomáson áll. Pont ott, ahol lennie kell, a városom nevét jelző tábla alatt. A helyiség, ahova haza lehet és kell is szaladni. Hajnal van. Köd. Államvizsgázni megyek és félek. Keresztapám felszáll velem a kisvonatra, megölel, téblábol, leszáll. Félt. Ezt érzem. Ahogyan utánanézek, egy kicsit megáll az ominózus tábla alatt. Lefényképezem magamban. Aztán, hirtelen megfordul, dzsekije zsebébe süllyeszti kezeit, és gyors léptekkel elindul a város felé. Amikor leszállt a vonatról csillogtak a szemei. Láttam. A kalauz áll, tétován mellettem, az ő szemei is fényesek.
"Apuka?" - kérdi, és én mosolyogva rávágom: "Igen."

Ötödik kép

Ezen a képen egy kisfiú guggol, zöld pólóban, arcán széles mosoly. Gombafrizurája alól hunyorog a vakító nyárba. Rózsák, kert, vibráló élet. Öt éves és nem tudja még, hogy hamarosan minden elromlik majd körülötte. Sokat sír, zaklatott gyerek. Valahogyan nem érti, hogyan is került erre a világra. Beteges és rossz alvó. Féltik. Anyja különösen. Ő az öcsém.

Egyszer azt álmodtam, hogy meghalt és én eltemettem. Még soha nem rázott meg ennyire senkinek semmilyen halála. Féltem és reszketek érte. Most már csak jó ötven kilométerről szemlélem őt, de azt minden nap.
Még mindig nem érti, hogy került ide. Nem tudja, amit én biztosan, azért, hogy ő is vigyen tovább. Mert fontos az estét megérni, hogy imádkozhassak érte is.

Hatodik kép

Egy kisfiú ül egy balatoni üdülőtelep korlátján. Szeme huncut, csillogással kacsintó. Lepattan és továbbszalad. Int, hogy kövessem. Loholok utána, nézem, ahogyan futás közben felnő. Mire leérünk a tó partjára, és én utolérem, már húsz éves.

Átölel, felemel. Leejt és utánam nyúl. Visszaránt, nem hagy leesni. Továbbvisz. Eldől a fövenyen, kezében az én regényem. Beleolvas, felkacag. Továbbolvassa, szomorú lesz. Leteszi, fölveszi. Beleír és átírja. Az életem hivatalos lektora ő. A férjem.

Megsimítom őszülő haját, végighúzom ujjamat szeme barázdáin. Ezer éve hurcoljuk egymást, változó testekkel. Mindig itt voltunk és mindig itt leszünk. Együtt. Innen tudod, hogy a világ létezik. Ő meg én. Én meg ő. "Mindenek" és "semmik".

Hetedik kép

Két kisfiú. Egy szőke, egy vörös. Egy kék szemű, egy barna. Ráció és emóció. Külön világok, amelyek két pontban biztos, hogy találkoznak: hozzám bújnak, apjukra másznak. Ők a fiaim.
Mi lesz belőlük? Agysebész, katona? Író vagy festő? Esetleg zongoraművész vagy sakk bajnok? Mindegy, csak éljenek! Érezzem még sokáig az ölelésüket. Azt a mámorító jót, amit kétszer két csodálatos kar nyújtani képes.
Amelyben benne van a világmindenség fontos kérdésének válasza: miért vagyok itt?
Ezért.

Vannak képeim nőkről. Ők vigyáznak rám.
Vannak képeim férfiakról. Ők visznek tovább.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-04-17 15:36:21

MEGÉRDEMLED
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2007-04-17 09:59:45

Kedves Kuvik!

Csak megköszönni tudom a kedvességed, és a lelkesedésed: KÖSZÖNÖM!

Tündi
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-04-14 15:50:59

Gratulálok!
Lendületes. Nagyon tömör, mégis könnyen olvasható.
Szerintem az egyik legjobb írásod! (az itt találhatóak közül)
Volt még, ami tetszett, de nálam ez vitte a pálmát, azért ide írtam.
Ne állj le!
Még ilyesmit! Ezek nagyon jók lettek!

Köszönettel a nagyszerű képekért, no meg a remek szerkezetért:

Kuvik
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2006-07-24 15:54:11

És vannak emberek, akik beleégnek az ember lelki fotóalbumába. Örökre, és ott maradnak akkor is, amikor már fizikailag nincsenek veled. Ilyen a nagybátyám, az édesapám, és a halni készülő nagyapám. Ők a férfiak. a Három kép tartalmazza a nőket. Aztán vannak, akik minden reggel felébresztenek, és az súgod Isten felé: "Köszönöm!" A férjem, a testvérem, a gyerekeim...
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-24 12:58:08

Érdekes. Ilyeneken én is gyakran gondolkozom. Bennem is megmarad egy egy ember, akit láttam valahol.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)