HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45231

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-07-23

A pesszimista barátnőm

Olyan régen ismerjük egymást, hogy leírni is sok, félévszázada, - mióta a városba költöztem. Ráadásul negyedszázada ő is, én is egyazon házban lakunk. Különleges embertípus. Mindig van valami baja, és állandóan, mindenkinek panaszkodik. Ma is találkoztunk az utcán, én siettem - volna, de szokása szerint rákezdett panaszáradatára.

- Tudod, hogy vasárnap 41 fokos lázam volt, majd' meghaltam, de senki se nyitotta rám az ajtót...
- Miért nem hívtál telefonon, ha beteg vagy, átmentem volna hozzád. (Nemrég' még letagadta, hogy van telefonja. Nem értettük miért? Ki tudhatja?)
Kérdésemre nincs válasz. Sietnék, de nem zavartatja magát, folytatja a panaszait.
- Tudod, elfertőztem a lábam, de én olyan szerencsétlen vagyok, nem kaphatok injekciót még foghúzásnál se, mert elvérzem. Persze: már azt is mondta, hogy lábán a seb sosem gyógyul be...
El van törve a gerincem! (Ettől függetlenül nyugodtan járkál a városban...)

Megint indultam volna, de még mindig beszél, és meg kellett hallgatnom mindent, amit már százszor elmondott, nemcsak nekem, de mindenkinek, akivel találkozott.
Ő meghalhat, mert senki sem néz rá... Neki olyan magas a vérnyomása, mint senki másnak... Neki fáj a gyomra... Neki fáj a hasa... Zsákszámra szedi a gyógyszereket, s talán éppen attól beteg, azok mellékhatása okozza a gyomor-, has- vagy epefájdalmait. Neki mindig van valami baja, de az mindig súlyosabb, mint a másé, talán még annál is súlyosabb, mint azé, aki már belehalt ugyanabba a betegségbe.

(Erről eszembe jut, ugyanezt elmondhatom első férjemről is. Úgy látszik, nem egyedül ő szeret betegnek lenni, szeret szenvedni, s mindig erről beszélni, hogy sajnálják. Mert kedves párom - férfi létére - még a szülési fájdalmakat is átélte... Egyszer azzal jött haza, hogy kórházba került a kollégája, az irodából egyenesen műtőbe vitték. Kioperálták a veseköveit. Következő este hasát fogva, összegörnyedve járkál, nagyokat nyög. Megkérdeztem tőle, mi baja? Azt válaszolta: Dió nagyságú veseköveket "szültem!")

Visszatérve barátnőmhöz: A lakása nem olyan lakás, mint a nagy házban az alatta és fölötte levő, ugyanolyan lakás. Neki bepárásodik az ablaka, ha főz (mindenütt a házban, akinek nincs elszívó-berendezése, de neki jobban!
Az ő lakása nemtudomhány cm2-rel kisebb, mint a szomszédjának ugyanolyan méretű lakása... Egyedül él, de nem fér el benne. Mások azonos méretű lakásukat kényelmesen rendezik be, persze nem zsúfolnak be annyi dobozt, kosarat, s mindenfélét, padlótól plafonig, amit nélkülözni tudna.
Mert ő olyan szerencsétlen, mert neki semmi se sikerül, mert neki... Nem sorolom, mert neki állandóan, mindig mindennel, és mindenkivel baja van.

Szinte lehúzza a képekről a szenteket, de ádáz gyűlölettel viseltetik embertársai iránt. Szomszédjával veszekszik, mert az erkélyüket elválasztó üvegfalra virágot futtat föl (ugyanis arról bogarak fognak átmászni hozzá)! Még haza se ér a templomból, már út közben rákezd.
- Szomszédom becsengetett hozzám. Képzeld - haragosan kérdezte: miért nem nyitok ajtót azonnal? Különben éppen neki az a szokása, hogy senkit nem enged be addig, amíg legalább ötször meg nem kérdezi: - Ki az? Viszont ő, csöngetés, kopogás nélkül, zajtalanul benyit az ajtón, és mint egy szellem, csendesen megszólal a hátam mögött... Ilyenkor a frász jön rám!

A hozzá szociális alapon kirendelt takarító nem végez jó munkát. Mindig korán otthagyja. -Ugyanaz, aki máshol rendesen elvégzi a feladatát.
Nála (de csak nála!) a melegvíz nem jön azonnal (máshol se, mert elromlott a ház melegvíz-kerengető-szivattyúja...), de nála még tovább kell várni a melegvízre, mint máshol! - panaszolja, holott megtudtam, hogy leplombáltatta, nem is használ melegvizet, - mondta akkor. Aztán mikor fodrász járt nála, aki kinyitotta a melegvíz-csapot, és csodák-csodája! - melegvíz folyt belőle...

A ház közös-költsége, a fűtés díja neki rosszul van elszámolva, mert "Ő" is kiszámolta, s azzal nem egyezik... Neki a házmegbízott semmit sem tesz, amit tőle kér...
Neki a szerelő elrontotta a televízióját (talán még az első (!) TV-k közül valót), amikor panaszkodott, hogy rossz az antennája...

Bejárati ajtaját mindig gondosan bezárja, mert állítólag hozzá szinte minden éjszaka becsönget valaki, vagy az ajtózárral babrál...
Legutóbb azzal állít meg: - Képzeld, mi történt! Beállít hozzám egy rossz kinézetű férfi.
- Hogyhogy? Hisz' mindig zárva tartod az ajtód, hogy jutott be?
- Most nyitva volt. Bejön, nem köszön, csak látom, hogy a sliccével babrál, aztán kezdi lehúzni... - Mit csinál? - kérdeztem, de ő tovább vetkőzik.
- És te mit tettél addig, amíg ő a nadrágját húzgálta?
- Imádkoztam! - válaszolta.
- Nem ismered azt a mondást, hogy segíts magadon, megsegít az Isten? Miért nem fogtál meg valamit, s vágtad hozzá? Vagy fölvetted volna a telefont.
- Féltem.

Én meg elképzeltem a jelenetet (ha egyáltalában igaz volt, mert abban sosem lehetünk biztosak). Talán csak kitalálta, vagy álmodta, mégis elmondta minden ismerősének, akivel találkozott, hogy sajnálják.

Neki mindig ellopják a pénztárcáját. Nemrég' amikor a házhoz hívott fodrász elkészült a hajával, s fizetnie kellett volna, azt mondta: nincs meg a pénztárcája. A fodrász tőle hozzám jött, nemsokára ő is benyit az ajtón. Azzal kezdi a fodrászhoz fordulva: Nézd meg a szatyrodban, hátha benne van a pénztárcám! Összenézünk. Ő meg kezébe veszi, és elkezd kutatni a más táskájában...
- Csak nem gondolja, hogy én vettem el? - kérdezte megdöbbenve a fodrász, és készségesen kiüríti a táska tartalmát. Ajánlottuk neki, keresse otthon, biztosan megtalálja. Barátnőm elmegy. A kedves fiatal nő elkészült a hajammal, megkért, menjek vele, szeretné tudni, megtalálta-e a pénztárcát; ő ezek után többé nem megy egyedül hozzá. Elkísérem. Megkérdi tőle: - M néni, megtalálta a pénztárcáját?
- Nem!
- Hol lehet?
- Nem tudom.
- Mennyi pénz volt benne? - 140. 000 Ft. - mondja tétován.
- Miért tartasz annyi pénzt itthon? - hüledezem a nagy összeg hallatán. - Nem tévedsz? - Gondolkodik, majd azt mondja, hogy 14.000 forintja veszett el. (Ki tud rajta eligazodni?) Másnap ismét becsengettünk megkérdezni, megvan-e már a pénze?
- Igen, megvan, az otthonkám mély zsebében találtam meg. (Azt is említette, hogy vásárolni volt délelőtt.) Végre! De ezzel még nincs vége! Következő nap megint azt állítja, most már nekem: Nincs meg a pénzem. Hogyhogy? Tegnap azt mondtad, megvan. Igen, de csak a pénztárcám, a pénz nem volt benne... Ki érti ezt?

- Senki rám nem nyitja az ajtót! - siránkozik. (És még ezen csodálkozik?) Ő az, aki szenved, mindig szenved, akkor is, ha nem kellene, ha nincs oka a szenvedésre. De miért? Jó neki, ha sajnálják? De éppen azért, mert már mindenki ismeri, elkerülik őt még az utcán is, mert megállíthatatlanul panaszkodik, állandóan, ugyanazokat ismételve...
Egy alkalommal beszélgetés közben megkérdeztem tőle: Miért panaszkodsz mindig? - azzal nem segítesz magadon.
- Tudod, régen ismersz, nem voltam mindig ilyen.
- M-kám! Te fiatal korodban is ilyen voltál. - Válaszoltam neki nevetve.
Ő is elnevette magát. - Igazán? (Talán életében most először volt őszinte.)

Csak azért írtam le ezeket, mert egy közös ismerősünk, aki őt kislánykorától ismeri, mondta, hogy egyetlen gyerek lévén, amíg mások kiflit vagy zsemlyét vittek magukkal az iskolába tízóraira, addig őt cukrászsüteménnyel etették és pátyolgatták, mint egy porcelánbabát. Meglátszik az eredménye! Úgy nőtt fel, hogy körülötte forgott minden, és felnőve már csak magára számíthat. Nem nevelték az életre, s most az élettől kapja a pofonokat.

Segíteni sem lehet neki, mert ha valaki jót ajánl vagy tenne vele, azonnal azt válaszolja, hogy azt nem lehet, neki nem jó, mert... Mivel nála minden másképpen megy, mint általában másoknál. Járja szorgalmasan az egyházi rendezvényeket, a templomban lehúzza a keresztről Jézuskrisztust, de csak színleg istenhívő, nem lakik benne az Isten. Önmaga semmit sem tesz saját boldogulásáért, s ezért szerencsétlennek, áldozatnak érzi magát az életben, s nem úgy viselkedik, mint ahogyan egy istenhívő emberhez illenék.

2004.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2015-06-02 13:36:39

válasz efmatild (2015-05-27 15:52:38) üzenetére
Kedves Matild!
Tudom én is, vannak ilyen emberek. Sajnos, az ember még ha sajnálja is, lassan, de biztosan megunja. Hasonló a röviden körvonalazott eseted. Régi eset, sajnáltam is őt, de már nem él, ezért nem panaszkodik. Nyugodjon békében!
Örülök, hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
371
Időpont: 2015-05-27 15:52:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Szeretem olvasni történeteidet, mert a valóságról szólnak, és élethűen írod le, egy pillanatra sem lankad el az olvasó figyelme. Sajnos vannak ilyen emberek, akiket a pesszimizmusuk miatt elkerülnek. Nekem is van egy szomszédom, aki lépten-nyomon panaszkodik, ha tanácsot adok neki, nem fogadja el. Nem tudja magát lekötni semmivel, halálra unja magát, és ha véletlenül valaki szóba áll vele, ugyanazon történeteket meséli el, az összes betegségét felsorolja. Nagyon sajnálom őt, ezért meghallgatom. Szerencsére ritkán találkozom vele, mert olyankor nem szabadulok egykönnyen.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-11-24 17:48:51

válasz T. Pandur Judit (2010-11-24 17:26:53) üzenetére
Kedves Judit!
Igaz, nagyon fárasztó volt, de ő volt (egy nála idősebb hölggyel együtt) akit megismertem akkor - nagyon-nagyon régen, amikor a városba kerültem, s ezért sajnáltam is, mert ezzel az álandó panaszkodásával mindenki mást elűzött maga mellől. Időközben elköltözött az örök mezőkre.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2010-11-24 17:26:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nemrég olvastam Rozália "Nem panaszkodom" című írását, és most ugyanabban a témában rátaláltam a Tiédre is.
Nagyon fárasztó egy ilyen örökké panaszkodó ember, egy energia vámpír.
Kár rá időt, együttérzést, figyelmet, segítő szándékot pazarolni, mert egyiket sem becsüli, vagy viszonozza.
Te egy valóságos hős vagy, hogy mégis törődsz vele!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2009-08-26 17:09:05

Kedves Marica és Náni!
Elnézést kérek érte, hogy csak most jelentkeztem, amiért elolvastátok a munkámat. Most ellenőrzöm végig a föltett, írásokat, s láttam, hogy utólag Ti is írtatok hozzá.
Köszönöm.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Náni
Regisztrált:
2006-03-24
Összes értékelés:
263
Időpont: 2007-07-06 23:57:56

Hát igen, vannak ilyen emberek, nem tudom, hogy hogy lehetne változtatni rajtuk? üdv
Alkotó
marica
Regisztrált:
2006-11-30
Összes értékelés:
645
Időpont: 2007-06-02 23:33:17

Kedvs Kata! Igazad van ha sokszor nehezére is esik az embernek akkor is végighalgatja százszor is!

Ez ilyen emberek tényleg betegek!Higgyétek el. szeretet hiány a legnagyobb betegséget tudja előidézzni, és a lelki betegségtől valóban hol itt, hol ott de valami mindig nagyon fáj!
Köszönöm az élményt amit írásod nyújtott és gratulálok. jól sikerültátadni a jelenséget.
Szeretettel:marica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2006-11-06 19:24:29

Kedves Anna! Örülök, hogy meglátogattá, és köszönöm az észrevételedet. Igazad van, miért is nevezem barátnőmnek? Csupán azért, mivel 50 éves ismerjük egymást.
Ezen kívül még azért is, mivel nagyon sajnálom, mivel a rossz természete miatt már mindenki nagy ívben elkerüli örökös panaszai miatt. De sajnos, minden így igaz, ahogyan olvashattad, nem nagyítottam semmit ellene.
Kösz, a látogatást.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-08-04 23:01:50

Hát igen, vannak ilyen emberek. Most nagy igazságot írtál le azt hiszem.
Nekem a nagymamám ilyen egy kicsit, de nála nem a neveléséből fakad. Aról van szó hogy elvesztette úgy lassan három éve a férjét. Ha jókedvű, most sincs semmi baj, nevet, viccelődik, mesél, meghallgat. De ha rossz hangulatban van, akkor nem lehet mit csinálni. Csak csendben meghallgatjuk, mi a gond, de nem szólunk semmit, hogy ne lovalja bele magát, bár így is azt teszi. A gond a dologgal, hogy önmagának árt vele a legtöbbet. Igazság szerint nem is igazán tudom hogy lehet az ilyen helyzeteket kezelni.....
Alkotó
Ecsedi Éva
Regisztrált:
2006-04-19
Összes értékelés:
220
Időpont: 2006-08-03 12:32:51

Ismerős tulajdonság... sajnos családon belül ismerek ilyet, pedig nem is egyke az illető...de ő mindig beteg, meg rákos, és ilyenek... nem féli a sorsot... ilyen ez a néni is... sajnálom ezeket az embereket, hogy olyan üres az életük...

Katám, nagyon jól írsz, egy percre sem lankad a figyelem... megyek tovább olvasni :)

Szeretettel
Éva
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-25 14:58:53

Előfordul az ilyesmi kedves Kati!
Vettük a helysbítést.:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2006-07-25 12:00:41

Leticia megjegyzésére: Marika! Neked szántam az első, Mishu-nak véletlenül címzett, 11,52-kor leírtakat. Bocs, a tévedésért. Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2006-07-25 11:55:50

mégegyszer Mishu-nak: Bocs, "eltévesztettem a házszámot", az előbb írottakat Leticiának szántam.
De annyi bizonyos, hogy érdekes ember, aki kiválik a tömegből. Szerencsére, nem sokan vannak hozzá hasonlók.
Üdv. Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2006-07-25 11:52:42

Mishu-nak! Bizony úgy van, ahogyan megjegyezted. Szegénykét mindenki elkerüli, ha az utcán találkoznak vele, inkább átmennek a másik odalra, nehogy leszólítsa őket. Kösz, hogy meglátogattál. Kati
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-24 15:36:18

Szegény:(
Az ilyenek maradnak teljesen egyedül, senkire sem számíthatnak.
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-24 12:55:41

Érdekes ember lehet. És érdekes volt olvasni is.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Felhős című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Köszönöm... Neked... című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Felhős című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Apeva 1-4. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Égi éj címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Az én nagyim című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sokkoló / haikucsokor / címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)