HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 30 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49246 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: GeBaliFeltöltés dátuma: 2009-01-01
Az ork, a goromba és a két füstölgő repülőElső fejezet
A felhők aznap nem igazán tudták eldönteni, hogy rázúdítsák-e a záport a városra, vagy inkább vonuljanak tovább. A reggel már borongósan kezdődött, majd eleredt egy pillanatra az eső, de csak azért, hogy megadja borongós, nyálkás hétfő reggelek alaphangulatát, majd arrébbvonult. Fél órával később újra visszasomfordált, megnézni, sikerült-e kilométeres dugókkal teletömni a várost, de csalódnia kellett. A reggel pont olyan álmos és szürke volt, amilyennek egy álmos és szürke hétfő reggelnek lennie kell. Már negyed tíz is elmúlt, mikor újabb szemek kezdtek cseperegni, amolyan figyelmeztetésképpen. A felhők, akik beláttak mindenhova, jót szórakoztak a munkába indulók dilemmáján: az a csapadék, ami akkor szivárgott, túl sok volt ahhoz, hogy ne lehessen róla tudomást venni, de túl kevés, hogy megérje a vesződséget az esernyővel. Így a legtöbben valami kabátfélét kaptak a frissen vasalt öltönyre, és kivágtattak az utcára. A járda mellett lassan összegyűlt a víz, de csak azért, hogy a főúton száguldozó autók felcsaphassák vele a bosszankodó és szitkozódó járókelőket, és azt a pár biciklist, akik ezen a nyálkás, borongós és szürke hétfő reggelen is a kerékpárt választották. Ahogy egyre jobban rákezdett az eső, a járdákon már csak azok maradtak, akik nem voltak restek esernyőt választani az előszobában, a többiek pedig megpróbáltak az eresz alatt ellavírozni, ami annyival volt jobb, mint a nyílt járdán, hogy nem sok kicsi, hanem kevés nagy csepp zuhant a Föld középpontja felé. Egy újabb óra múlva a záporrá fokozódott eső elállt, így az eresz alatti közlekedés hirtelen elvesztette kitüntetett státuszát. Azon kevesek, akik ezt nem vették azonnal észre, átkokat szórva a Hétfő Reggelekre botorkáltak tovább. Az Állambiztonsági Alhivatal bal oldali fotocellás ajtaja ma reggel nem működött, ezért a biztonságiak rögtönöztek egy figyelmeztető táblát, de arra nem számítottak, hogy tréfás kedvű iskolások esernyőnek használják a suliig vezető hosszú úton. Ian szemtanúja volt, hogyan veszik le, osztoznak meg a táblán a srácok, de nem lépett közbe, inkább nekitámaszkodott az egyik márványoszlopnak közvetlenül az ajtók mögött, és onnan figyelte az eseményeket. Az az egyszerű produkció, ahogy a balról érkezők megpróbálnak bejutni az ajtón, igen jól szórakoztatta, pontosan nyolcvankilenc percig kötötte le a figyelmét. Az alhivatalba igyekvők nagy részének másfél perc türelmetlen toporgás kellett, hogy ráeszméljenek, az ajtó hibás. Igen kis hányadukat tették ki azok, akik eleve a jobb oldali bejáraton át közlekedtek, és ahogy Ian megfigyelte, egyikük sem szólt a portánál a problémáról, még az a férfi sem, aki tizennégy percig dörömbölt és kiáltozott a hibás ajtó mögött, míg az egyik dolgozó megsajnálta, és beráncigálta a másik bejáraton. Ez így ment nyolcvankilenc percig, és mehetett volna tovább is, de Ian mobilja megcsörrent, pontosan csörgés helyett elkezdte játszani a Birodalmi Indulót. A férfi lassan előkotorászta a táskájából a készüléket, és hátat fordítva a portás megrovó pillantásának, fogadta a hívást. - Hall... - Hol vagy már?! -szólalt meg egy ideges, de elfojtott hang. Ian, mint aki nem vette észre a másik hangnemét, felkiáltott. - Hello, Hank! Mizújs? - Henry, igazán megjegyezhetnéd. És az az újs, hogy azonnal gyere be! A főnök tajtékozik, hogy pont ma elkésel. Tényleg nem kaptad meg az üzenetet? Ian ekkor vette észre a képernyő jobb felső sarokban villogó boríték ikont. Az üzenet még Ian igényei szerint is igen puritán volt. Kilencre jöjjön be. Küldés ideje: 08:01 A férfi elmosolyodott. Tizenegy körül lehetett. Újra a füléhez rakta a telefont. - Bájos. Mindenkinek ilyen kedveset küldött? - Csak gyere be, oké? - És te hogyhogy beszélhetsz? -húzta tovább a húrt Ian. -Pisiszünet? Vagy csak nem titokban telefonálsz? Ejnye. - Tíz perced van. Amint Henry letette a telefont, Ian elmosolyodott. Ha van még tíz perce, töprengett, akkor igazán jut idő egy kávéra. Az alhivatal egyik kitüntetett pontján egy kávéautomata állt egy csoki- és csipszautomata társaságában. Ian kelletlenül lépett a gépekhez, és vett egy kávét meg egy Snickerst. A kávé természetesen borzalmas volt, de szinte már fel sem tűnt, inkább gyorsan betömte a csokit. Felsóhajtott, és a megbeszélés helye felé indult. Elvileg vicces hangvételű regény első fejezete. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |