Hiányod meggyötör, üres a helyed
Már csak suttogom némán
A sötét plafonnak a neved
Vajon mit csinál?
Néha mikor semmi dolga
Ő is suttogja e a nevem?
S várja e kezem melegét?
S Ő is érzi e csókjaim erejét?
Látja e a szememben a tüzet?
Vajon én vagyok ki szeretnék neki lenni?
S nem csak egy pár toll vonás
Néhány szép emlék de ennyi

Fut az ármány egy rőt hazugság szárnyán
Álmomban felkeresnek, álmomban megesznek
És nevetnek fájó pontokat keresnek
Eltakarják a valót mint egy kámzsa
De sajnos én már tudom mindennek van ára
Egy perc a sárba egy perc az árba
S végül egy öröklét a ...

Most véremmel írom a sorokat
A tollam a tanú
A múltat lezárom
S többé nem ejtem ki a gyűlölt szavakat a számon
Nem érdekel, nem érdekel ha látom
Nem érdekel ha tudom
Teszem az emléket egy polcra s örökre oda zárom
Ha nem gondolok rá talán nincs
S mit találtam újra a legszebb kincs
Hogy boldog legyek mással?!
Erre esély sincs