HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 94

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49205

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2009-01-06

Álom a jövőből 2


Titok a múltból - egy mese a jövőből


- Az országok közötti feszült viszony, a zavaros politikai nyilatkozatok és az árak robbanásszerű emelkedése egy dolgot jelent: bolygónk olajtartalékai fogyóban vannak. S még mielőtt az utolsó csepp is felszínre kerülne, elszabadul a pokol. Sajnos az emberiség pár évszázadon át írta a forgatókönyvet, s hiába a felszínes csillogás, a színdarabnak nemsokára vége szakad... Pontosan tudható, hogy mi fog történni. Az emberek, akik hirtelen mindenüket elvesztik majd, fosztogatni kezdenek. Előbb a rendőrség, majd az egészségügy is összeomlik, betegségek, vírusok pusztítanak, s új törvény, az erő fog diktálni: csak az a tiéd, amit elveszel. Végül az erősebb államok hadat üzennek a gyengébbeknek, így háborúk fogják tizedelni az embereket.

Talán ti vagytok az utolsó generáció.

Tudnotok kell... igen, jogotok van az igazsághoz...

Mert volt ezen a bolygón régen egy olyan nép, mely több, mint hatezer évig élt békében, anélkül, hogy valaha is egymással háborúztak volna. Hihetetlenül hangzik, ugye?

- Teljesen. Szerintem ez nem is lehet igaz! Nem vitáztak azon, hogy egy-egy terület kié? Hatalmon? Pénzen? Az nem lehet, hogy mindenben egyetértettek!

- Miért háborúztak volna bármelyik területért is, hogyha egyszer az egész bolygó az övék volt? Nekik, a nuriknak - mert így hívták őket -, teljesen más hozzáállásuk volt az élethez, mint nekünk, embereknek. Számunkra talán felfoghatatlan, de ha nekik lehetőségük adódott rá, megpróbálták segíteni egymást, nyoma sem volt bennük irigységnek. Természetesen nem érthettek mindenben egyet, de meg voltak róla győződve, hogy építeniük kell egymást és nem visszahúzni. Ha két ismeretlen nuri találkozott, akik azelőtt sosem látták még egymást, akkor is segítőkészen viselkedtek, mint egy kedves, távoli rokonnal. Kis termetű lények voltak, alkatilag talán mosómedvéhez hasonlók, vörös és narancsszínű bundával, de ha nagy ritkán kék nurigyerek született, őt is ugyanolyan kedvesen nevelték, mint bármelyik másik kölyküket. Jóindulat... tisztesség... becsület... rég feledett szavak ezek.

Most persze joggal gondolhatnátok, hogy egy ilyen nép sokkal fejlettebb, intelligensebb lehetett, mint az emberek, de ez nem így volt. Bár a nurik gondolkodásukkal kimagaslódtak az állatok sorából, de a mi fejlettségünket meg se közelítették. Faházakban laktak, s valamilyen, számunkra megmagyarázhatatlan okból, minden egyes kivágott fa helyett újat ültettek. Nem tudni miért (talán gyerekes hitükből kifolyólag) szerették, sőt, tisztelték a természetet és a bolygót, mely táplálta őket. Ezeket a szelíd lényeket nem az ész vezette, hanem az érzés, a szív... a szív, mely a vesztüket okozta.

Senki nem tudja, meddig élhettek volna még békében, talán még évezredekig, mert azután megjelentek az emberek...

A nurik barátsággal fogadták őseinket, s ők be is költöztek egy kisebb területre... de idővel ez már nem volt elég. Az emberek hatalmat éreztek, hiszen erősebbek, okosabbak és nagyobbak voltak a nuriknál. Úgy gondolták, több terület jár nekik, lassan elfoglalták az egész bolygót, még akkor is, ha ők itt csak vendégeskednek, mert nem ez az ő szülőföldjük...

- Várjunk csak! Ezt úgy mondod, mintha nekünk, embereknek nem is ez lenne az eredeti bolygónk!

- Mert nem is az! Mi csak vendégek voltunk, míg be nem kebeleztük az egészet. Két év... ennyi kellett, hogy a nurik fajtája végleg eltűnjön... nem harcoltak, még csak nem is védekeztek... a végén az emberek már ínyencfalatként, az ebédlő asztalán, díszes tányérokon láttak csak nurikat...

- De, de akkor mi honnan jöttünk? Hol laktunk ezelőtt?

- Egy Föld nevű bolygón.

- És mi lett ezzel a földdel?

- Tönkre tettük... pont mint most ezt...



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-12-13 20:42:32

Helló Arthemis! :)
Örülök, hogy az előző után ezt is elolvastad! :) Köszönöm.
Hát, a mi kis Földünk nagyon jól tartja magát, úgy tűnik... azért én remélem, hogy ezek, és az ehhez hasonló írások megmaradnak utópiák.

Kk.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-10 15:05:11

Ez tényleg negatívabb az előzőnél...és sajnos valószínűleg igaz is, hisz erre tartunk. Már csak idő kérdése mikor válik élhetetlenné ez a világ, lakhatatlanná a Föld. (Lehet hogy már most is az csak nem tudunk róla?)
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-03-02 14:31:37

Helló Károly!
Köszönöm szépen a vélményd, örülök, hogy tetszett, annak meg főleg, hogy csőbehúztalak. :D
Kk
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
Időpont: 2009-02-28 20:53:43

Nagyon jó írás! Még meg is vicceltél a bolygót illetően. Elgondolkodtató az biztos.
Üdv.Károly
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-01-10 16:09:11

Köszönöm szépen drága Arany! :)
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-01-08 17:21:49

Köszönöm d(rága)Panka! :)
Ilyen az ember. Az indiánokat is kiírtották, pedig ők emberek voltak, akkor más fajt szemrebbenés nélkül... :(
Köszönöm a véleményed, örülök, hogy tetszett!
Kk
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2009-01-08 16:57:59

Szia!
Szívesen meg ismerném a nurikat! Jó kis történet róluk de mi emberek sajna ilyenek vagyunk és az eszünk lesz a vesztünk. Tetszett az írásod és a mondandója.
Barátsággal Panka!
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-01-08 14:35:28

Köszönöm szépen Rozália!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-08 13:45:32

Szia!
Nagyon jó történet, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2009-01-07 20:36:52

Szia Te! :)
Örülök, hogy tetszik! :) Csak azt írtam, amit tapasztaltam az emberekkel kapcsolatban. Talán pesszimista vagyok...
Köszönöm a véleményed!
Kk
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8517
Időpont: 2009-01-07 12:51:22

Ez érdekes és jó. Nem tudom krtitizálni, nem is akarom. nekem tetszett. Szép képet festettél rólunk, emberekről, de, mi tagadás: ilyenek vagyunk!
Szia: én

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Földből nőtt címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Advent idejére címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese - II. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)