HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-01-07

A lajtorja (19)

7. Kiűzetés a Paradicsomból (folytatás)


A felszín alatt a mélyben más is történt a három látszólag eseménytelen nap alatt. Olyasmi ez a dolog a moccanatlannak tűnő hétköznapokkal, hogy egy hasonlattal éljek, mint a tenger felszíne és a tenger mélye. A felszín lehet csendes, ha nem fúj a szél. Ilyenkor a tükörszerű vízfelületen csak a nap sugarai táncolnak és szórják ezerfelé jókedvük csillámait, ám a mélyben szünet nélkül zajlik közben is az élet: makrélák vonulnak megbokrosodott kedéllyel, ezüstfényű kishalak rebbennek szét, karját kitárva lenget a medúza, bálna tátog, mélybe bukik, cikázik a delfincsapat, tekereg a polip, megül ostobán a kagyló, száját kitátja, sápadtan lebeg, reng a hínár és a moszat. Minden kereng ott lenn, -felülről nem is lehet látni. A mindennapok dolgai, a történések, és ami mögöttük rejtve zajlik, ilyenek. Így, ilyetén módon illik bele a felvázolt képbe a következő jelenet, amit feltétlenül el kell mondanunk. Kedd este a télikonyhában beszélgetett Dósa Jenő a feleségével, Teréz asszonnyal. Az ő beszélgetésük indította el a cselekmények sorát, amelyek végzetesen és véglegesen pontot tesznek majd Imre eddigi életére.
A sparhelt tűzterében izzott még a zsarátnok, jó meleg volt odabenn. A lányok a szomszédos hálószobában olvastak, ott is jól be volt fűtve. Békés, csendes este volt. Főjegyzőúr a heverőn ült keresztbevetett lábakkal, ama heverőn szokott aludni ősztől tavaszig, Teréz asszony a konyhaasztalnál a hokkedlin foglalt helyet, háttal a sparheltnak.
-Képzelje csak Jenő, mi történt ma, -kezdte Teréz asszony. -A levest főztem éppen délelőtt, amikor bejött egyszer csak az a kis mihaszna mindenesgyerek, a Jancsi, tuggya, na kicsoda, a fiú a kerepesi korcsmábú'. Még jóformán fel se ocsúdhattam, honnan ismeri a járást a kert felő' ide be a télikonyhába, már mondta is: "Azt üzeni a főnökasszony a főjegyzőúrnak, hogy jártában keltében nézzen be mán hozzá, és vigye be a pízt."
Azt hittem rosszul hallok, Jenő! Milyen pénzt? -kérdeztem tőle.
"Hát az adóságot, amit Imre fiatalúr hagyott maga után vasárnap este"
Hát kocsmázni vót vasárnap este? Nem vendégségbe? -kérdeztem, tuggya, inkább magamtól, semmint a gyerektől, mert mit tudhat arról a gyerek, miket füllent idehaza Imre.
"Nem tudom nagysasszony", -mondta mégiscsak, pedig hát nem vártam tűle választ. "Nekem csak annyi lett mondva: szólj fijam Dósa Jenő bácsinak, vagy, ha űt nem találod akko' a nagysasszonynak, hogy be kék adni az pízt."
-Oszt mi vót aztán? -csodálkozott az ágyon a Főjegyzőúr. -Maga mit mondott erre?
Teréz asszony szuszogva válaszolt a tokája alól:
-Semmit, csak álltam ottan a főzőkanállal a kezemben sóbálvánnyá meredve, a gyerek meg már köszönt is: "csókolom", s futott elfele, mint a gyík.
Az öreg az ágyon nevetni kezdett. Két csontsovány karját az égnek emelte. Jellegzetes mozdulata volt ez öreg Dósa Jenőnek.
-Horribile! -kiáltotta vidáman. -Szakasztott az apja. Meg ne rója érte Nyanyus! Férfiembernek ki kell rúgni néhanapján a hámból!
-Tudja mekkora pénzről van szó? -szólt rá élesen a felesége.
-Mekkoráról? Főjegyzőúr még mindig nevetett, könnyeit törölgette.
-Ezer forintról!
-Ezer forintról?!
-Annyiról!
-Dejsze...dejsze ezer forintért egy hektó bort meg lehet inni, -heherészett Dósa Jenő. -Valami tévedés lesz a dologban Nyanya. Ezer forint biztos, hogy nem lehet. Mert azt el nem tudom képzelni, ho' az a fiú egymagában, vagy aka' többedmagában egy hektó bort lecsúsztatott vón a gigáján!
-És, ha azt mondom magának, ho' aza ezer forint nem csak a borra kelletik, hanem arra, amit ott összetörtek?! A boroskancsóra, a poharakra, az asztalra, méknek lába bicsaklott a fene nagy dulakodásba' és a székekre?
Főjegyzőúr abbahagyta a nevetést és összevont szemöldökkel nézett asszonyára.
-Ezt nem mondta az előbb Nyanyus!
-Hát akkor most mondom! Mertho' utána mentem ám a Jancsikának, va' mifenének, aho' híjják a kölköt, oszt a kapu előtt fülöncsíptem. Oszt kivallotta a kancsót, a poharakat és a székeket...meg a többit.
-A többit?
-Na igen. A cigánnyal húzatta ő és egy másik lump. És megtáncoltatták a cigány lányát az asztalon.
Jenő bá megint nevetni kezdett. Rémségesen otthonos látvány volt áttetsző hálóingében, pipaszár lábakkal, vállán Nyanyus kardigánja.
-Kifizetem az ezret Teréz! Azt mondja, a jányt megtáncoltatták az asztalon?! Derék gyerek e, lelkem! Jófajta vér csergedezik az ereiben!
Teréz asszony durcás képpel nézett hites urára. Szemöldökét összehúzta, kerek arca megfeszült. Csak úgy villámlott a szeme, amikor sziszegve hozzátette: pucéran táncútatták a némbert!
-Pucéran?! -Az öregúrnak fergeteges jókedve kezdett lenni. -Oszt nekem miért nem lehet ilyenko' ott lennem!
-Jenő!
-Jól van Nyanya, csak vicceltem. Ne ugorgyon mán mindjárt mindenre.
Teréz asszony tovább ütötte a vasat. El volt tökélve, hogy most már végleg kihajítja Imrét. Ismerte a régi mondást "kutyából nem lesz szalonna". Hát ebbül a kutyábul tényleg nem. A fiú annyi gondot okozott már eddig is, annyi szégyent hozott a házra, hogy, ha saját fia teszi mindezt, akkor is erre az elhatározásra jutott volna. Jobban szerette volna azonban, ha nem ő, hanem az ura mondja ki a végső szót, ő hoz döntést. Jenő azonban nevet csak az egészen. Dejsze nem nevet majd, ha a verekedést is megtudja.
-Oszt a végén még össze is verekedtek ott más kocsmatöltelékkel! Akkor törtek össze a székek és esett a többi kár.
-Azt mondja, összeverekedtek?! Hát attul vót olyan véres elül-hátul? Nekem meg azt mondta vót, ho' megbotlott a sötétben, a Hév-síneken, amiko éjjel átjött az Inciék mellett az átjárón, és elesett!
-Verekedtek! -ismételte meg elszánt képpel Teréz asszony. -Jenő! Én azt mondom magának, beszéljen most má' maga vele! Itt az ideje a számadásnak. És, hogy véget vessünk egysze' s mindenkorra az Imre itteni szégyenletes vicsaftozásainak!
-Jó, jó. -Főjegyzőúr elhárító mozdulatot tett a kezével. -Nem kell fölfújni Nyanya. Férfidolgok ezek. De azért beszélek, föltétlenül beszélek, megígérem! -és fölkelt, és töltött magának egy pohárka bort a demizsonból, ami ott állt az ablak alatt, jó hűvösön, -s lehúzta egy szuszra.

A vekker az ablakpárkányon nyolcat mutatott. Nagysasszony érte nyúlt, fölvette, s beállította, hogy reggel ötkor csörögjön.
-Kenyeret akarok sütni, -mondta magyarázatképpen ura kérdő tekintetére. -Majd beviszem magamho' ne a kend fülébe szólgyon.
-Jól van Nyanya, -morgott vissza Főjegyzőúr, -Én is kelek akkor. Mert be kell mennem a Tanácsházára a teleknyilvántartások végett. Megigértem az új tanácselnöknek, hogy rendet teszek a nyilvántartásban. Hogy ott mi van, Nyanya! Ha maga azt látná! Horrobile!

A "télikonyha" ahol beszélgettek a ház legvédettebb, legbarátságosabb zuga volt télidőben. Konyhának berendezett szoba volt voltaképpen. A kert felé nézett az ablaka, s a kert felől, a déli oldalon védte a széltől a magas, terebélyes, sűrű-bogú almafa, a szomszéd ház széles sövénye, s a szomszéd kert fái. Meg aztán itt egész nap égett a tűz a sparheltban a főzéshez, a falak át voltak melegedve, nem úgy, mint az északi, utca felőli oldal szobáiban. A télikonyhából kétfelé lehetett kimenni, egyrészt balra be a hálószobába, ahol a hatalmas, támlás ágy felett, ami Teréz asszony fekvőhelye volt, ott fügött a festmény Szűz Máriával és a kisded Jézussal, a Dósa család büszkesége, amit öreg Dósa Jenő még fiatalkorában Abbáziából hozott, másrészt pedig a "fürdőszobán" keresztül át az előszobába, s innen vagy tovább egyenesen a verandára, vagy balra a nyárikonyhába. A nyárikonyha külső ajtaja már közvetlenül a kertre nyílott, ősztől tavaszig innen volt lehetséges a ki és bejárkálás a házba. A "fürdőszoba" abban az időben, bár csak egy luk volt, ötvözete volt a rumliszobának, a szerszámkamrának és a lomtárnak, egyik oldalon, ahol a kádnak kellett volna lennie, plafonig voltak halmozva a ládák, a szerszámos dobozok és más egyebek, a másik oldalon, vele szemben, az ajtó mellett állt a használaton kívüli, ócska, pedálos varrógép, s ennek lehajtható ajtajú rekesze kacatok tömkelegét rejtette. Volt ott minden, amire csak egy vidéki házban szüksége lehet az embernek: kiskalapács, nagykalapács, reszelő, furdancs, srófok, szegek, drótok, vezetékek, harapófogó, csípőfogó, metszőolló, parafa és pezsgősdugó, spulni, ráspoly, a sutunak csavarmenetes főtengelye és más alkatrészei, repedezett gumi-tömítések, bakelit foglalatok, alátátek, tűk, gombok, pitykék, s annyi minden más hasznos és haszontalan dolog, hogy azt elsorolni sem lehet.
Ha áthaladt az ember a fürdőszobán és nem kapott ingerenciát túrkálni kicsit a kacatok között, balkéz felől megpillanthatta az angol WC súlyos, nehéz tölgyfaajtaját. No, oda behatolni kész lehetetlenségnek számított, azonfelől, hogy az ajtó be volt dagava, és csak a legerőteljesebb, legférfiasabb rángatásoknak engedett, ha mégis sikerült egy vakmerő kalandornak kinyitnia, legelőször is nyakába zúdult a kétágú, hiányos fogazatú falétra, azt leküzdve pedig számolnia kellett a többi régi holmi, ócska, tekerős kávé és húsdarálók, és más, meg nem határozható rendeltetésű eszközök rettentő fenyegetésével.
A télikonyhában kihúnyásra itéltetett a beszélgetés. Mindketten érezték, nem jöttek tisztába egymással. Az volt a helyzet, hogy Nagysasszony most már végképp szerette volna lezárni az Imre-féle ügyet, Főjegyzőúr viszont szívesen megbocsájtott volna még egyszer, de egyikük se mondta ki ezt ilyen nyíltan a másiknak. Teréz asszony azért nem, mert Imre az ő vérszerinti rokona volt, nehezére esett, hogy éppen ő parentálja el, az ura viszont ellenkezőleg: Dósa Jenő azt mondta magában: mégiscsak furcsa lenne, ha én tenném, végtére is nem az én rokonom, hanem a Terézé. Amolyan állóháború dúlt kettejük között, melyben egyikük sem akart kimászni a másik fél iránt érzett szeretetének és tiszteletének lövészárkából. De, mint említettük már, Nagysasszony magában már eldöntötte: Imrének mennie kell, s ennek folytán tovább mesterkedett. Azt találta ki, hogy a másik fegyvert is beveti. Arra ugrik majd a Jenő, ha arra sem ugrik, dejsze, mire ugrik akkor?
-Nomegasztán van egy sanda gyanúm arra nézve, ho' a jányt is folyvást zaklattya'. Oszt, ha ígyen van...-s várakozásteljesen nézett urára, vajon mit szól ő ehhez?
Jól számított. Főjegyzőúr erkölcsi kérdésekben hajthatatlan volt. Eljátszotta ugyan nagy társaságokban a kedélyes világfit, akinek nincsenek skrupulózusai, s tényleg nem is voltak skrupulózusai, Főjegyzőúr nyitott szemléletű, és lelkületű úr volt a nagy általánosságban véve, egy biztos, fix pont azonban létezett nála, s ez a biztos és fix pont az volt, hogy nem tűrt a házában semmiféle paráználkodást.
Ránézett asszonyára, nem tréfál-e Teréz? A nagysasszony azonban komor, szilárd tekintettel állta a pillantást, mint aki nem csak sejt, hanem tud is valamit. Dörmögő hangon szólalt meg Dósa Jenő, mintha csak magamagának akarná mondani.
-Nyanya, ha ez ígyen van, tegyen, amit belátása diktál!
Bejöttek a lányok a másik szobából, hogy ők most már lefeküdnének, gyüttek lábat mosni. Melli a sparhelton lábasban melegedő vízből töltött a lavórba, leült a másik hokkedlire az anyja mellé, lehúzta a cipőjét és a harisnyáját, és nővére méltatlankodásától kísérve mosni kezdte a lábát.
-Mindig ő mos előbb! -toppantott bosszúsan a másik lány. -Én meg moshatom a magamét az ő koszos vizében.
-Nem is így van! Dehogy is én mosok előbb! -mondta éles hangon, vitára készen Melli. -Tegnap például te mostál előbb, s én moshattam az én tiszta lábamat a te koszos vizedben. Nem így volt?
-Nem!
-Dehogynem!
-Micsoda tökfej vagy te!
Tökfej vagy magad! Aki mondja másra, az mondja magára!
Mielőtt a vita elfajult volna, az apjuk csattant közbe:
-Csend legyen vagy én hallgatok!
Jó félórával később már mindannyian békésen szuszogtak, ki-ki a maga ágyában. Hogy a Főjegyzőút hol, arról tettünk már említést, hogy Teréz asszony merre, az se titok. Arról pedig, hogy a két Dósa lánynak ágyát hol kell keresnünk, egyelőre ne essék szó, majd kiderül az is a maga idején. Lássuk inkább, mi lesz a folyománya a kedd esti nagy összeröffenésnek!
.....


(Folytatása következik)

családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-04-24 15:12:05

Ha ez igy van, hogy csak ugy jon beloled ez a szepseg, akkor te nagyon nagyon gazdag vagy ott belul. Bar ezt mar gyanitottam korabban is .
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2009-04-23 21:23:29

Édes Virág! nem tudom. Gyönyörű lenne? Nem tudom, csak írom, ahogy jön, nem gondolkodom rajta!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-04-23 12:12:47

Honnan van ez a gyonyoru, izes, nagyar szo a szadban - akarom mondani a tollad hegyen?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2009-01-08 17:41:32

Talán a tivornyázás önmagában nem is lett volna akkora bűn keresztszülei szemében, de Imre sok-sok alkalommal pénzt csalt ki másoktól, ill. nem rendezte a számláját. A kocsmai buli Dósáéknak ezer forintba került, s ez akkor, úgy tudom szüleim és nagyszüleim elbeszéléseiből, két havi átlagfizetésnek felelt meg. Aztán meg itt vannak az erkölcsi kérdések. Azok esnek, azt hiszem, legnagyobb súllyal a latba. Ez egy ilyen világ volt. Szeretném bemutatni, mert ma már ez rezervátumbeli ritkaság! Köszönöm kedves Eszti az ésdeklősést és a kitüntető figyelmet! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2009-01-08 13:28:00

Szia!
Imre valóban jócskán kirúgott a hámból, ez tény. Vajon tényleg akkora bűn ez, amire nincs megbocsátás? Persze keresztanyát és a főjegyző urat is meg lehet érteni, hogy békességet akarnak a saját portájukon. Viszont leírásod alapján Imre nem gonosz, csupán egy földi halandó, akinek a természetéből adódik, hogy az emberi gyengeség időnként erőt vesz rajta. Ő ezzel tisztában van, ezért is érezzük annyira közelinek. Vajon hogyan alakul a sorsa? Továbbra is várom a folytatást!
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)