Néha nézem, ahogyan békésen alszol,
lelkembe minden sóhaj mély sebeket karcol.
Néha puhán végigsimítom a hátad,
olykor közben pajzán gondolatom támad.

Néha fájdalmas melletted a létezés,
de szinte mindig gyönyörű az ébredés.
Néha csak harcolok, mentem a menthetőt,
küzdök, megteszek minden tőlem telhetőt.

Mostanában romboló erők munkálnak,
néha ölelni, néha ölni tudnálak.
Szeretlek - ez olykor magasság és mélység,
Melletted a helyem, ez néha nem is kétség.

Néha pozitív jövőkép tárul elénk,
bár olykor destruktív erők marnak belénk.
Néha nem kell jövőd előre tervezni,
hagyni kell a Sorsot a dolgát végezni.