HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45757

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2009-01-08

Napsütötte rétről álmodom

Rettenetesen fázott. A hideg nemcsak a csontjáig hatolt, hanem a legbelső zsigereit is kikezdte már. Vékony ruháján keresztülsüvített a szél, lyukas cipője teljesen átázott a latyakban. Lábfeje majdhogynem érzéketlenné vált, annyira átfagyott. Az egyik áruház szellőzőnyílása felé igyekezett, onnét ugyanis meleg levegő áramlott kifelé, amikor egy vastag pulóverekbe burkolt, harminc év körüli hölgy megszólította. Kiderült, hogy szociális munkás. Kedvesen elbeszélgetett Jánossal, termoszából meleg teát öntött egy műanyag pohárba. A meggyötört férfinak jólesett a citrompótlóval ízesített, édes ital. Szinte beleszédült a gyönyörbe, ahogy a forró lé végighaladt a testén. Az asszony arról érdeklődött, hogy hol húzza meg magát éjszakánként. János nem akarta elárulni titkát, ugyanis hosszú hányattatás után végre talált magának egy elhagyott raktárt, ami fűtetlen ugyan, de legalább fedél volt a feje fölött. Attól félt, ha valaki megtudja, elzavarják onnét. A konkurenciától is tartott, előző helyéről, egy romos ház pincéjéből ugyanis három megtermett férfi kergette el, és költözött be az összeguberált holmikból berendezett, szegényes hajlékába. Amennyire tőle telt, mostani szálláshelyét is igyekezett otthonossá tenni. Még egy apró fenyőt is beállított, hogy visszaidézze gyerekkora karácsonyi hangulatát.

A kedves hölgynek ezért kitérő válasz adott.
- Hát, mindig máshol alszom- mondta. - Itt-ott, ahol éppen találok valami elfogadható zugot.
Az asszony felajánlotta, hogy aludjon a hajléktalanszállón. János jól ismerte a város szállóit. Az elmúlt években valamennyit kipróbálta, de nehezére esett elfogadni azokat a szabályokat, amelyeket valamennyi ott lakónak el kellett fogadnia. Szabadsághoz szokott lelke nagyon nehezen tűrte a kötöttségeket, amit a másokkal való együttélés jelent. Képtelen volt alkalmazkodni, ami számtalan súrlódáshoz, veszekedéshez vezetett. Így aztán úgy döntött, inkább vállalja a dermesztő telet az összes következményével, de a maga útját járja. Nappal kukázással, kéregetéssel kereste meg a kenyérre, kolbászra és a fröccsre valót, éjszaka pedig rongyos takaróiba burkolózva hajtotta álomra fejét menedékhelyén. A természet vad elemei, a rendszertelen étkezés idővel az egészségét is kikezdte. Éjszakánként hosszas köhögő rohamra ébredt, melynek végén kimerülten, izzadtan hanyatlott szalmazsákjára.

A szociális munkás nem erőltette tovább a szállót, de adott a férfinak névjegykártyát, és a lelkére kötötte, hogy ha bármi történik vele, akkor keresse fel. János megígérte, de magában azt gondolta, eddig is boldogult egyedül, ezután sem lesz másképp. A tea jótékony hatása hamar elmúlt, alig várta már, hogy a szellőzőnyíláshoz érkezzen. Kezét a langyos fuvallathoz tartotta, de aznap valahogy hidegebbnek érezte, mint máskor. Nem is ácsorgott ott sokáig, az egyik hipermarkethez sietett, hogy aznapi étel- és italadagjára valót összekéregesse.

Este nejlonszatyrában fél kiló kenyérrel, tizenöt deka kolbásszal és egy liter borral elégedetten ballagott a raktár felé. Már előre örült a lakomának. Ahogy közeledett szegényes otthona felé, úgy tűnt, mintha gyertyafény imbolyogna bent. Legalábbis az ablakban időnként megvillant valami.
- Á, biztosan csak képzelődöm- gondolta.
A raktárban már régóta nem volt villany, gyertyával világított, de mindig gondosan ügyelt rá, hogy elalvás előtt elfújja, nehogy baleset legyen belőle. Az bejárathoz érve idegen hangokat hallott. Óvatosan nyitotta ki a rozsdás, lepattogzott ajtót, de bármennyire is igyekezett, megnyikordult. Két borostás, borgőzös fickó hevert a szalmazsákján.
- Hát ti mit kerestek itt?- kérdezte meglepetten.
- Akarsz valamit, haver?- morogta a magasabb. Véreres szeméből rosszindulat áradt.
János megijedt egy pillanatra, de azért kivágta:
- Már megbocsássatok, de ez itt az én helyem.
- Most már a miénk- mondta a véreres szemű.
- Csak volt a tiéd!- erősítette meg a másik.
János felmérte, hogy azok ketten sokkal erősebbek nála, de nehezen megszerezett otthonát nem akarta átengedni.
- Én voltam itt előbb, én csináltam a szalmazsákot, én vettem a gyertyákat, és...
Mondatát nem tudta befejezni, mert hanyatt esett a váratlan ütéstől. Érezte, hogy meleg lé folyik az orrából.
- Akarsz még egyet?- mutogatta az öklét a véreres szemű.
- Ez az én kuckóm- próbálta János folytatni, de erőteljes rúgások fojtották bele a szuszt.

Sajgó tagokkal, sebes arccal, a vacsorája nélkül vánszorgott a kihalt mellékutcában. Éhes volt, fázott, és hirtelen elege lett mindenből. Bármit megadott volna egy kellemes ágyért. Eszébe jutott, hogy megkeresi azt a kedves asszonyt, de elhessegette a gondolatot. Ilyen későn biztosan csak zavarná. Közben hatalmas pelyhekben eleredt a hó. János csak ballagott tovább, azt sem tudta, merre jár. Ruhája fehéren csillogott, amikor a folyóhoz érkezett. A híd alatt egy kidobott, szúette bundakabátot talált. Félig önkívületben heveredett rá, hamarosan elnyomta az álom. Egy napsütötte réten járt, körülötte pillangók röpködtek. Rózsa illata szállt a levegőben. Egy házhoz érkezett, ahol egy asszony éppen ebédhez terített a kertben, a hársfa árnyékában.
- De jó, hogy megjöttél, éppen kész a leves- mosolygott a nő Jánosra.
Ekkor már a férfi is érezte a húsleves csábító szagát. Letelepedett az asztalhoz, az asszony pedig egy hatalmas merőkanállal merte a tányérjába az aranyszínű levest. A falevelek közt áttörő napsugárban földöntúli szépségben ragyogott a nő arca.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-19 10:20:10

Kedves Eszkimo!
Közhely vagy nem közhely, de mély igazságokat tártál fel. Igen, ha egy embernek is tudtunk segíteni, már megérte. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2006-09-18
Összes értékelés:
189
Időpont: 2009-01-18 10:11:13

kedves Rozália!

sajnos nap, mint nap szembesülünk hasonló drámákkal, de nagyon kevesen vagyunk, kiknek eszükbe jutna a segítségnyújtás. Valahogy az ember még nem fogta fel, hogy ami megtörténik mással, az vele is megtörténhet.
tetszett az írásod,gratulálok hozzá! Remélem általa felébreszt pár olvasót Csipkerózsika álmából és megpróbál tenni is valamit,tudom mindenkit nem menthetünk meg, de ha egy életet sikerül, akkor már nem hiába vagyunk/voltunk.
Bocs, a sok közhelyért,de én igy érzem.

üdv, eszkimo
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-17 10:31:53

Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Judit!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2009-01-14 23:36:37

Volt idő, amikor nem ismertük a hajléktalanság fogalmát sem. El sem tudtuk képzelni, hogy lesz még olyan is, hogy százaknak kell megfagyniuk télen. Hát most eljött, itt van a szép új világ.
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-14 10:23:13

Köszönöm szépen, kedves András!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3211
Időpont: 2009-01-13 15:37:29

Megindító írás.
gratulálok
üdv: András
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-13 10:34:18

Kedves Gyömbér!
Mialatt írtam, bennem is felmerült ez a párhuzam. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-13 10:33:31

Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet, kedves Wolf!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-01-12 22:11:27

A "Kis gyufaárus lány" jutott az eszembe...

Gratulálok, nagyon szép írás!

Szeretettel: Gyömbér
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-10 21:54:55

Köszönöm, kedves Borostyán!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1985
Időpont: 2009-01-10 14:49:56

Kedves Rozália!
Sajnos nem egyedi esetet írtál meg... kétségtelenül nagyon igényesen. Szomorú dolgok ezek, legfőképpen az, amikor még a sorstársak is ellenségekké válnak ahelyett, hogy összefognának, hiszen abban a raktárban hárman is bőven elfértek volna... Úgy vélem, a hányatott sorsú emberek egy idő után érzéketlenek lesznek a másik szenvedései iránt, sokszor még a magukéi iránt is... Sokan elutasítják a segítséget, így elég nehéz bármit is tenni értük!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-10 10:59:05

Kedves Arany!
Szerintem sem számít, hogy hibás-e, aki utcára került. Egyáltalán, mi az, hogy hibás. Ha valaki szörnyű kínjait alkohollal próbálja csillapítani, már megveszekedett gazember lenne?
Egyetértek veled, krízishelyzetben az a dolgunk, hogy segítsünk.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-10 10:56:24

Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél, kedves Dinipapa!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-10 10:55:41

Kedves Kata!
Remélm, hogy előbb-utóbb véget ér ez a hideg, és a tavaszi nap sugarainál melegedhetünk. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-10 10:54:15

Kedves Bödön!
Hogy van-e könyörület ezen a földön? Néha úgy tűnik, hogy nincs. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2009-01-09 20:34:51

Csak tudtál könnycseppe(ek)..t csavarni...
Nem tudok többet írni....
Kedves Rozália...
d.p.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2009-01-09 17:37:03

Gondolom, hogy álmában "érezte a húsleves csábító szagát" és a "falevelek közt áttörő napsugárban földöntúli szépségben ragyogott a nő arca", szintén álmában.
Nagyon sajnálom ilyen rettenetes hideg időben a hajléktalanokat. Tudom, sokan saját maguk hibájából kerülnek ilyen helyzetbe... mégis. Milyen jó a hidegben behúzódni a meleg szobában is a radátor vagy a kályha mellé, rettenetes rágondolni, milyen érzés fagyos hidegben ácsorogni vagy akár egy paplanba burkolózva lassan megfagyni!
Borzasztó, hogy nem lehet megszüntetni ezeket a szenvedéseket.
Nekem is van egy karácsonyi versem hasonló végződéssel.
Örülök, hogy elolvastam, mert a borzongás mellett nagyon tetszett, ahogyan leírtad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7649
Időpont: 2009-01-09 13:18:18

Kedves Eszti! Gondolom, a férfi maghalt, s az idilli képek már a túlvilági boldogabb világ képei voltak. Megrendítő írás. Hány ember fejezi be így! Törvényszerű? Nincs orvosság? Nincs könyörület ezen a földön?
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-09 11:06:47

Kedves Artur!
Ismerek olyan hajléktalant, aki rendszeres havi nyugdíjat kap, az élet mégis úgy hozta, hogy a híd alatt kell laknia. Köszönöm a hozzászólásodat!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-09 11:05:19

Kedves Bluebottle!
A hajléktalan ember látványa megrendítő. Bárcsak többet tehetnénk értük. Köszönöm, hogy elolvastad írásomat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-09 11:04:02

Kedves Panka!
Az idei tél pedig különösen hideg. Kívánom minden hajléktakannak, hogy találjanak meleg fedelet a fejük fölé. Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2009-01-09 02:40:19

Szia Rozália!
Kemény történet, pedig valószínű, hogy egyre gyakrabban történik hasonló.
Rengeteg ember azt hiszi, hogy azok kerülnek utcára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak dolgozni. Kezdetben biztosan így is van. Egyvalamit azonban előre vetít az írásod, gyarapodig a hajléktalanok száma. Most még senki nem veszi észre, hogy szép lassan azok is utcára kerülnek, akik dolgoznak ugyan, de lassan nem tudják fizetni a lakásukkal járó összes költséget. Minél jobban megy fel az ára mindennek, annál több dolgozó fizetését éri utol a rengeteg kiadás. Azok ugyanis nem nagyon követik az inflációt. Nem folytatom, mert a végén még törölve lesz a hozzászólásom, ugyanis ennél jóval többet tudok, de az már politika.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-08
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-01-08 20:29:18

Kedves Rozlia !

Nagyon elszomorodom, amikor hajléktalanok mellett haladok el és sokszor sajnlom, hogy nem tudok igazán segíteni rajtuk. Tudom, hogy vannak közöttük sokan, akik nem tehetnek ezen sorsukról, mert az élet sodorta őket az életnek e könyörtelen oldalára.
Írsod nagyon igaz és szívszorító.
Gratulálok !
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5359
Időpont: 2009-01-08 16:50:22

Kedves Rozália!
Az utcán élni kegyetlen dolog télen halálos is lehet. sajnos épp a sorstárak áldozatává válik az ember. Csak álmodni lehet egy szebb jövőről. Nem kívánom senkinek sem. Szomorú történeted sajnos valóságos, bár ne lenne az. Gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/7 címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Hó hull, hófehér címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeress engem című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Életrajz címmel a várólistára

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Ott címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Mákvirág alkotást töltött fel Késő címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hóesésben címmel a várólistára

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Mozaik című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)