Munkába indulsz. Pár perc séta.
A zord hideg arcodba vág.
Az utca csendes... s arra gondolsz
Bizony kell már a nagykabát

A sarkon túl, a járda szélén,
Valaki ül magányosan.
Hátát falnak támasztva bámul,
Kabátján fagyos szél suhan

Elmész mellette szemlesütve
Nézed az út túloldalát
Lépteidet megszaporázod
De lelked kétség járja át

A jobbik éned arra gondol
Szegény ördög... Mért van ez így?
A rosszabbik lázadva rádtör
S jó magyarázatot kerít:

Ha én megélek... Ő miért nem?
Dolgozzon! Az sose fájhat!
Tovább sietsz. De érzed, csaltál...
Nem lett jó ez a magyarázat...