HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47939

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: bluebottleFeltöltés dátuma: 2009-01-08

Boldogság harangkötele

A lányka görcsösen kapaszkodott a vastag kötélbe, amely egyenletesen repítette fel s alá. Érezte tenyerének síkosságát, melytől kissé bizonytalanul tartotta meg testének súlyát, de nem akarta, hogy vége legyen ennek a csodálatos érzésnek, amely maga a boldogság volt. Felette, a csúcsos kupolában zengett a harangok játéka. Már nagyon régen szeretett volna az öreg harangozó helyében lenni. Mindig csodálattal nézte a kis embert, ahogy több tíz éves tapasztalattal, szinte eggyé vált a harangok által le-föl ringatózó kötéllel. Most olyan érzése volt, mintha fel akarná rántani őt az óriási, gigantikus hangerdőbe, mely egyszerre a mennyországba és az örök szabadságba repítené. Fel az égbe, a felhők közé, melyeket annyira szeretett nézni, mikor hanyatt feküdt a szénaillatú mezőn.
- Megint ott voltál a templomban? Hiába! Mindig mondom én, hogy már tizenkét éves a lány, de még mindig nem nőtt be a feje lágya! - fordult oda anya a lány apjához szemrehányóan.
- Tehetek én róla? Olyan későn érő típus - válaszolt vissza egykedvűen az apa, miközben figyelte, ahogy a zsíros serpenyőben pirosodó palacsinta zsírgolyócskákat köpköd a tűzhely téglavörös színű zománcos felszínére. Az apa türelmetlenül várta, hátha valamelyik elszakad végre és majd az erre odakészített tálban végződik rövid útja.
A lány nem válaszolt. Némán hallgatott. Tudta, ha elmondaná anyának, hogy az öreg még a kötélre is felengedte, biztosan a templom közelébe sem mehetne többé. Majd apának később elmondja. Most jól esett neki az otthon illata, melyet a fürdőben ázó ruhák mosószer- és a palacsinta édeskés illatának közös tánca hozott létre a füstös levegőben, s láthatatlanul beférkőztek orrának nyílásaiba. A kis rádióban recsegve szólt a jó ebédhez szól a nóta.
Jó ebéd lesz - gondolta. Apja továbbra is a tűzhely melletti fából készült kissé rozoga hokedlin ült és figyelme lankadatlanul a készülő palacsintákon csüngött. Most már a lány is csatlakozott hozzá, s nevetve néztek hol egymásra, hol a tűzhelyre anya nem kis rosszallása közepette. Imádták egymást. Önfeledten játszottak, ha éppen arra támadt kedvük, s minden vidám alkalmat kihasználtak. Az utolsó szakadt palacsinta már nem érte el végső állomását. Reptében kapta el két cinkos kéz, s gazdájuk vidáman szaladt a zsákmánnyal, hogy minél előbb tudják szájukba gyömöszölni, mielőtt a másik elrabolhatná szerény darabkáját.
A templom áhítatos illatokkal tele fogadta apa és lányát. Színes üvegekkel kirakott mozaik ablakokon sejtelmesen szűrődött be a nap sugara, s a keskeny fénysávokban ezernyi porszemcse ropta táncát. Kissé megszeppenve lépkedtek a középen gondosan leterített vöröses szőnyegen. A lány apjára nézett bátorítóan. Apa lenézett lánya vízkék szemébe.
- Biztos, hogy szabad?-kérdezte az apa kissé bizonytalankodva.
- Hát persze! Azt mondta az öreg, hogy jöhetünk!- válaszolta a lány halkan, de még így is visszhangzott vékony hangja a templom nehézkes csendjében.
- Ha ezt anyád megtudná!- gondolkodott kissé hangosan az apa, de már cinkos mosoly ült keskeny szája sarkán.
A terem jobb oldali sarkában kitárult egy kicsiny ajtó. Az öreg állt ott és intett nekik, hogy mehetnek. Olyan alacsony volt a nyílás, hogy apjának le kellett hajolnia, hogy átférjen. A lány arra gondolt, hogy biztosan a kis öreg számára méretezték, mert az ember olyan kicsi volt, hogy a feje és a fenti ajtófélfa között még így is egy tenyérnyi rés maradt. A lány éppen elfért csak alatta. Keskeny, vaskorlátos csigalépcső vezetett fel, olyan magasan, mintha az égbe akarná felvinni a véletlenül idetévedt látogatóit.
- Itt akarsz felmenni?- kérdezte gyermeki félelemmel hangjában az apa.
A lány nem válaszolt. Erősen szorította meg apja kezét.
Görcsösen kapaszkodtak meg a vastag kötélbe, amely egyenletesen repítette őket fel, s alá. Apa újra gyermek lehetett, újra repítette a boldogság harangkötele; emelte őket a felhők közé, emelte őket az angyalok közé. A lánynak lebegett búzaszínű haja, vízkék szemének pillantása belebújt az apa gondolataiba. Boldogok voltak.


Déli harangszó hallatszott a rádióból. A villanytűzhelyen vöröslött a serpenyő, hogy újra fogadhassa az édes folyékony masszát. A füstös levegőben emlékek rajzolódtak a sercegő tál felett. A tűzhely mellett modern étkezőgarnitúra kárpitozott székén kisleány üldögélt.
- Anya! Mikor szakad el végre már egy? - kérdezte csengő hangján türelmetlenül a búzaszín hajú kislány.
Anya mosolyogva figyelt fel a vékonyka hangra. A rádióban felcsendült a nóta.
Jó ebéd lesz ma.

Vége

2008 október

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-01-08
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-01-10 12:10:58

Elnézést az íráshibákért ! Klaviatúrám egy kicsit akadozik.
bluebottle
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-08
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-01-10 12:09:31

Kedves Gunoda !
Dehogy sértődöm meg ! Szívesen fogadom tanácsaidat !
Kedves Arany és Rozália !
Szeretek vissza-vissza térni gyermekkori emlékeim közé. Boldog vagyok, hogy olvasttok !
Hozzászólásaitokat mindannyiótoknak köszönöm !
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-10 11:04:59

Néha egészen apró dolog elég a boldogsághoz. Akár egy harangozás, apa és lánya együtt. Kedves történet.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2009-01-09 21:55:06

Nagyon hangulatos, kedves történet, elég jól megírva. Helyenként kicsit túlturbózod a szöveget, ha ezen nyírbálnál egy kicsit, ütősebb lehetne, szerintem.
Ha nem sértődtél meg, szívesen megírom, hol lehetne rajta picit feszíteni.
Üdv: Gunoda

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A jel című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 16. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VI. rész című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VII. rész címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeretni... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mamám sírjánál című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Élet virága című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Gyermekkorom I. címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Március című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mamám sírjánál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VI. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éled minden című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)