HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2009-01-10

Háborúsdi

Életem hatodik esztendejében történt, a szennyben úszó bolygónkon. Én még csak be sem léphettem rajta, s már némaságra zárta nyikorgó kapuit az iskola. Csend hullott a mi kis falunkra, és senki nem tudta, hogy mikor lesz újra szabad a hangos szó. A tömegben olykor szűkös utcák, hatalmasra szakadtak az ürességtől, mert tilos volt a sétálás, és kongtak a magukra hagyott boltok, még a mindig zajos kocsma is egyedül árválkodott. Az emberek saját házukba olvadva tűntek el.

Otthon a lehető legfeltűnőbben hullottam hatalmas unalmamba, de ki nem mondott szavaim megértésre találtak. Anyu játékra hívott, s mi játszottunk: háborúsdit. Színhelyül a kopott pincét választottuk, s fél tucat kosarat élelemmel töltve vittünk magunkkal. A földalatti világítás csak szerényen pislákolt, de ez sem volt baj, hiszen játszottunk anyu meg én: háborúsdit.

Nem szűrődött a pincébe se fény, se zaj, a játékunk kedvéért még a tücskök és rigók is abbahagyták a zajongást, csakhogy mi jobban tudjunk figyelmi egymásra. Csupán néha szakított minket félbe a távoli vidékek tűzijátékának sorozatos ropogása. Ilyenkor ki akartam menni, szaladni ég felé emelt arccal, bámulni a színes fényeket, de anyu könnybe lábadt szemei mindig megállítottak. Azt mondta, úgyse látnám. Messze van még. Bántam is, meg nem is, hiszen játszottunk anyu meg én: háborúsdit.

Szédületig fogócskáztak mellettünk a napok a hetekkel, az idő egyetlen végtelenné folyt össze. Zabolátlan őrület lett úrrá rajta, mint ahogy a házunkon is, mely életre kelve ördögi táncot járt, hatalmas fal lábait emelgette, majd fáradtan egy halomba zuhant a fejünk felett. Nem féltem, még akkor sem, hiszen játszottunk anyu meg én: háborúsdit.

Aztán sötét lett, s már csak a fénnyel érkező, zöld ruhás, véres angyalra emlékszem. Igen, angyal lehetett, hiszen magával vitte anyut... a Mennyországba.

Sikolyok ringattak álomba, de nem örökre, hiszen még most is a szennyben úszó bolygónkon vagyok. Csupán az idő szaporázta meg lábait, míg aludtam. Most havas-fehér falak vesznek körül, s az emberek ruhái is mind vakítóak, s azt mondták, meg fognak gyógyítani, pedig ez lehetetlen. Félek, hogy az árván, befejezetten hagyott játékunk magába szippantotta a lelkem. De nem hiányzik, már soha többé nem szeretnék játszani...

Hiszen nem is mi játszottunk anyuval!
A megbolondult világ játszott mivelünk:
Háborúsdit...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-03-28 19:57:29

Ó, köszönöm szépen a véleményed Judit! :)
Kk.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4946
Időpont: 2009-03-26 10:13:07

Kedves Kata!

Ha ezer oldalt teleírtál volna a háború szörnyűségeivel, akkor sem lehetett volna megrázóbb számomra. Egyetértek S. S.-ral, IGAZI irodalom.

Judit
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-03-23 17:04:40

Köszönöm szépen a véleményed, Ultimus. :) Örülök, hogy tetszett! :)
Alkotó
Ultimus
Regisztrált:
2008-04-17
Összes értékelés:
38
Időpont: 2009-03-23 14:31:57

gratulálok. az ismétlődő mondatokkal szépen nyomatékosítottad, keretezted, és adtad vissza a gyermeki gondolatot. tetszett.
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-01-15 13:14:45

Kedves S. Sándor!
Ez a magyarázat egészen logikusnak hangzik. Igen, azt hiszem igazad van. De ezt nem nekem kell eldönteni, hanem azoknak, akik olvassák. Köszönöm szépen a véleményed! :)
Kk
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-01-14 18:10:43

Kedves Kreeteeka!
Talán azért is jó az a bizonyos mondat, mert az egész hangvétel meseszerű és sejtelmes. Szinte olyan mint egy mese. (Szomorú mesék is vannak) Ott pedig gyakran ismétlődnek a motívumok. Találó még azért is, mert egy gyerek nevében írod, és a gyerekek nyelvezetében sürűn előfordul az ismétlés.
Üdv: Sanyi
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-01-13 14:06:17

Helló Hanga!

Elég sok gyerek vesz körül, és imádom is a gyereklélektant. :) Ez az írás egy bizonyos "Gyerek szemmel" sorozathoz íródott. :) Köszönöm a véleményed, örülök, hogy valóság-ízűnek érezted. :)
Kk
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2009-01-13 13:01:53

Nekem is érthető volt és eszembe juttatta egy írásomat, amit ha hiszed ha nem, hat éves koromban írtam, a háborúról, meg kéne keresni. A lényeg, hogy szinte ugyanezekkel a gondolatokkal játszottam én is akkor, tehát jól érzékelteted a hatévesek lelkivilágát.
Hanga
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-01-12 16:19:10

Drága Rozália!
Örülök neki, hogy tetszett, köszönöm a véleményedet! :)

Kedves Sándor!
Öröm volt olvasni ezt a véleményt! :) Általában azt vettem észre, hogy nem szeretik, ha prózában megjelenik az ismétlés (van már egy ilyen írásom, azt leszólták több másik irodalmi oldalon is, mondván, hogy versben ismételgessek). Köszönöm szépen a véleményed! :) Kk
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-01-12 14:53:54

Kedves Kreeteeka!
Gratulálok az írásodhoz, nagyon tetszett. Jó a stilus, a mondanivaló, igazi irodalom... Nagyon jónak találtam, hogy majdnem minden gondolat, bekezdés így végződik: "hiszen játszottunk anyu meg én: háborúsdit." Valamiféle ritmust ad, és ettől az egy mondattól remek stilusú írás kerekedett...
(Nekem egyáltalán nem volt zavaros, minden átjött elsőre.) Jól írsz, köszönöm, hogy olvashattalak.
Üdv: Sanyi
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-12 10:45:34

Szia!
A háború értelmetlen és zavaros, különösen egy 6 éves gyerek számára. Az ő szemüvegén keresztül érzékeljük az eseményeket, ami ha nem is mindig pontosan érthető, azért van, mert ő sincs tisztában a dolgokkal. Jó írás.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-01-11 22:13:06

Folyt. A házuk, amely ördögi táncot járt, majd egy halomba zuhant, az a bombázás eredmény, ami lerombolta a házat. A fénnyel érkező (tehát a sötét pincébe kintről belépő) zöld ruhás angyal voltaképp egy katona, aki magával vitte a gyerek anyját... természetesen nem a mennyországba. :(
Azután évek teltek el, és a főszereplőnk fehér ruhások közt van, akik meg akarják gyógyítani (pszihiátrián), hiszen nem testi baja van, "elveszett a lelke", lényegében nem tudta feldolgozni a vele történteket.
Igazából amúgy is zavarosnak akartam írni, mert a háborúk is zavarosak... és remélem sikerült kifejeznem, mennyire háborúellenes vagyok.
Bocsi a szómenésért, csak gondoltam, hátha valaki elolvassa a magyarázatot, és így kitisztul egy kicsit a dolog (ha már önmagában érthetetlent alkottam).
Kk
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
242
Időpont: 2009-01-11 22:11:57

Köszönöm szépen a véleményeiteket, sajnos Artúr, most nincs igazad, Bödön jól írta, itt a gyerek szemén keresztül összefolyik a valódi háború, az anyukájával játszottal. Úgy tűnik, az ötlet túlnőtt a tehetségemen, így nem tudtam úgy megírni, hogy érthető is legyen. :(
Egy kis magyarázat:
Egy hat éves gyerek meg tudta állapítani, hogy bezárt az iskola és üresek az utcák, azt azonban nem érti, hogy miért (mert elmenekültek vagy óvóhelyekre mentek az emberek - ezután ők is a pincébe költöztek). Az anyukája talán csak kímélni akarja őt, ezért találja ki játéknak a Háborúsdit... hogy a valóságot játéknak élje meg a gyereke. A tüzijáték sorozatos ropogása a távolban, valójában géppisztoly hangja, az anya ezért ijed meg úgy, amikor a gyerek ki akar menni a szabadba.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-11 18:01:53

Szia!
Számomra tiszta és érthető minden, hiszen ez csak játék. Egy ártatlan kis háborúsdi csupán.
Gratulálok!
Üdv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2009-01-11 17:03:05

Érdekes, jól megírt "történet". Inkáb csak egy álom átszűrődő képei valóságból az elképzeltbe, -ahogy Te látod, amilyennek Te képzeled el a szennyes bolygót anyuval, a játék-, és az igazi háborúval. Nagyon érdekes, és intuitív, bár nem értek minden összefüggést...ám ez nem számít. Karakteres írás! Szia. én

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel semmi vers címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Örömök és Ürömök című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Közelgő szüret elé címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel Galamb-szerelem címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)