HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2009-01-10

Hangyadal

A tenger sós, üde illata... Kofák, büdös halat árulnak a dokkok körül... Unatkozó matrózok és rakodómunkások álldogálnak a napon, munkára várva... Sirályok hangja... Friss víz, kellemes hűvös szellő...
S mindez oly távol.
Amikor az ember félig elásva a homokban éppen szomjanhalni készül a tűző napon, hihetetlen dolgok jutnak eszébe. A kikötő még nem tartozik ezek közé, annak még van értelme... Csakhogy a Siro Garland fejében feltűnő következő kép a csillagos eget ábrázolta, melyen életre kelve a csillagképek táncot jártak a Hold körül, daloltak és a nevén szólították.
Mi a fenéért lehetnek ilyen látomásai a sivatagban haldokló embernek? A csillagos eget éppen elégszer látta az elmúlt napokban - nem úgy mint a bármilyen nemű vizet!
Az emberben néha felmerül, hogy semmi értelme az egésznek...
Nem!
Nem minthogy "értelmetlen az emberi élet", hanem minthogy "az egész világ egy rossz vicc". Meglehet. Nincsenek fontos dolgok, csak emberek, akik fontossá tesznek dolgokat. Például, kinek jutott az eszébe az, hogy katonákat képezzen ki akiket elküld a nagy büdös homokos puszta közepére, mintha lenne ott bármi is amire azoknak szükségük volna. Épp ellenkezőleg nincs ott semmi. Az égvilágon semmi! Beleértendő az emberi élet fenntartásához szükséges legalapvetőbb elemeket is: se víz, se étel, se pálinka! Őrület!
Ki kellene rakni egy hatalmas táblát a sivatag szélére, miszerint ezt a helyet nem szénalapú szerves létformáknak találták ki. Mikor a történelem hajnalán az istenek megteremtették a világot biztosan úgy gondolták "hát csak rá kell nézni erre a helyre, minden hülye tudni fogja, hogy nem neki való" - és az általuk készített figyelmeztető táblát kidobták a fenébe.
Nos, ez van.
Talán ideje lenne kiásnia magát... Végül is már vagy fél napja itt fekszik várva a halált és még az sem képes érte jönni! Néhány látomást leszámítva végig éber volt, s olyan ostoba dolgokon töprengett, melyek - valljuk be - az élet legfontosabbjai.
Itt van például ez is: napok óta étlen szomjan - a haldoklás minden fázisán túlesett. Kétségbeesett, aztán dühös volt, aztán alkudozott az égiekkel, aztán beletörődve elterült a homokban. De csak nem bír meghalni. Most felkelhetne... Miért? Ha felkel azt azért teszi, mert mégiscsak reménykedik.
Reménykedik, aztán kétségbeesik, aztán dühös lesz, aztán magában alkudozik, aztán elterül a homokban. Újra. Mostanra legalább félig betemette őt a sivatag szelleme, néhány óra és befejezi művét.
Nem! Nem, megfulladni nem, pfuj, az nem volna egy kellemes halál! A terv az volt, hogy elájul és nem tér magához többé. A pokolba még meghalni sem képes úgy ahogy akar!
Rendben, legyen. Pár percre még lehunyja a szemét, ha most sem képes elájulni, egye fene, összeszedi magát.
Nahát vörös karikák pattognak a szemhéja belső felén! Talán... most... igen! Elnyomja az álom, s nem kell többé felébrednie.

Bár összességében elfogadható egy lezárt írásnak, elméletileg, csupán egy hosszabb történet kezdete - bár kétlem, hogy a többi részét feltölteném...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2009-01-13 18:39:10

Oké, így már megvilágosodtam! :) Érdekelne, mi történt tovább a fickóval a sivatagban!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2009-01-13 17:40:23

Nem értem egészen. Biztosan bennem van a hiba.
Illetőleg a Gunoda részére megadott válaszodból kezd derengeni.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2009-01-12 20:20:25

Sehol nincsenek hangyák...

Hattyúdal, az utolsó lehelet... Az ember pedig oly kicsi és jelentéktelen a világon - jelentéktelenebb mint egy hangya utolsó sóhaja.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2009-01-12 18:40:34

Tetszik! Főleg az a mondat fogott meg, miszerint az emberek teszik fontossá a dolgokat. Csak azt nem értem, hol vannak a hangyák... :)

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel semmi vers címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Örömök és Ürömök című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Közelgő szüret elé címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel Galamb-szerelem címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)