HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 121

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49215

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: PsychéFeltöltés dátuma: 2009-01-11

Merre kéne indulni? (egy magyar szakos pályaválasztási dilemmája)

Húsz éves vagyok. Másodéves magyar szakos. Itt az ideje a pályaválasztásnak. Nehéz dolgom van, mert nem akarok magyartanár lenni, ami ennek a szaknak a legszokványosabb befejezése. Miért? Mert nem tartom magam alkalmasnak rá. Már így is éppen elég olyan tanár van, akik csak azért választották ezt a pályát,mert nem volt más lehetőségük, nem pedig elhivatottságból. Olyan tanárokra lenne szükség, akik lelkesek, akik tudják, hogy tanításukkal megalapozzák a gyerekek és fiatalok jövőjét (mert nagyon sokat számít egy gyereknél a tantárgyhoz való hozzáállásában az, hogy milyen a tanár), és igyekeznek mindig a legjobbat kihozni magukból. Ennek ellenére egyre több olyan tanár van, akiknek a jelszavuk az, hogy "Leadom az órát, aztán hazamegyek. Nem az én dolgom, hogy mit csinál ez a sok hülye kölyök, az én dolgom csak az, hogy elmondjam a tananyagot". Vagy pedig: "Tudom, hogy nektek sincs kedvetek itt lenni, nekem is lenne jobb dolgom, úgyhogy bírjuk ki egymást negyvenöt percig." Ez egyik félnek sem használ. Ezeknek a tanároknak is pokol lehet az életük, ha napjaik nagy részét olyan környezetben és olyan emberek között kell tölteniük, akiket utálnak.
Tudom magamról, hogy képtelen lennék huszonvalahány gyerek figyelmét lekötni, ráadásul olyan dologgal, ami valószínűleg nagy részüket nem érdekli. Arról még nem is szólva, hogy nemcsak a tanáron múlik a tanár-diák viszony elmérgesedése. Napjainkban lényegesen csökkent a tanárok tekintélye. Gondolom most nem kell ismételgetnem a példákat...
Szóval, az első lehetőség kilőve.

A második lehetőség az, amibe annyi bölcsészkaros hallgató keményen kapaszkodik, a tudományos munka. Ez nagyon szép dolog, értekezéseket, tanulmányokat írni, előadásokat adni. A legjobbak tényleg híresek lesznek és új elméletekkel gazdagítják a nyelvészet és az irodalom tudományát. De amíg az ember ezt eléri addig mi van? A másod-,harmadéves, sőt még a frissen végzett bölcsészek munkáit sem becsülik sehol, sőt amíg az ember nem világ vagy legalább országos hírű, addig nem is igazán tud az ilyesmiből megélni, mint egyetlen bevételi forrásból. Ez legalább akkora felelőtlenség, mint ha valaki arra alapozná az életét, hogy híres író, énekes, vagy színész lesz. Természetesen küzdeni kell az álmainkért, nem azt akarom mondani, hogy ezek lehetetlen dolgok. De nem árt, ha az ember a művészkedésen kívül megtalálja magát valamilyen hétköznapibb tevékenységben, amivel még pénz is szerezhet (hogy ezzel is hozzájáruljon álmai megvalósításához).

Marad a harmadik, az alternatív lehetőség, vagyis bármi... de gondolom senki sem azért jött egyetemre, mert egy étteremben akar tányért mosogatni, vagy egy áruházban ruhákat hajtogatni. Mindazonáltal rengeteg OKJ-s képzésből választhatunk, melyek segítségével különböző szakmákat tanulhatunk, és könnyen elhelyezkedhetünk velük. Az órákat általában hétköznap délután, vagy hétvégén tartják, így egyetem, vagy munka mellett is el lehet végezni őket.

És itt az újabb választás. Vajon mi lenne az, amit szívesen csinálnék és amiért pénzt is kapnék? Gondolom sok bölcsészkaros feltette már magának ezt a kérdést. Köztük vagyok én is. Az utóbbi időben rengeteg szakmába szerettem bele, de mindből kiábrándultam. Vagy arra jöttem rá, hogy túl nagy falat nekem, vagy arra, hogy ezt a munkát (holott fontos lenne) semmire sem becsülik, és nem is fizetik meg rendesen.

Ahhoz, hogy valaki helyesen döntsön arról, hogy mit akar az életével kezdeni, akár az egyetem, akár a középiskola végén, bizony igen nagy önismeret kell. És ez a fiatalok többségéből hiányzik. Azért nem írom, hogy manapság, mert ez mindig is így volt, sőt ma már nagyobb az érdeklődés a pszihológia iránt, így egyre többen igyekeznek felfedezni, hogy mit rejt a személyiségük. Fontos, hogy tudjuk mik a képességeink, és mik a határaink. Ha mindannyian elegendő időt fordítanánk arra, hogy megismerkedjünk magunkkal, és nem mások elvárásainak, vagy saját rögeszméinknek próbálnánk megfelelni, talán kevesebb lenne a kiábrándult, depressziós óvónő, és tanár, akik a gyerekeket nevelik (nekik is ugyanakkora szerepük van a gyerek fejlődésében, mint a családnak, csak egyesek úgy tesznek mintha ezt nem tudnák). Talán akkor nem lennének nemtörődöm, barátságtalan orvosok, akiken sokszor az életünk vagy gyermekünk élete múlik.

De hogyan ismerhetnénk meg önmagunkat? Mindannyian tudunk mondani valamit magunkról, általában tisztában vagyunk jó és rossz tulajdonságainkkal. Megjegyzem ezek közül inkább a rosszakat szeretjük hangsúlyozni, ezekre koncentrálunk jobban, ahelyett, hogy a jókra figyelnénk és azokat erősítenénk. Ez a hozzáállás vezet oda, hogy sokan meg tudják mondani, hogy mit NEM tudnának vagy NEM szeretnének csinálni, viszont arról fogalmuk sincs hogy mire lennének képesek.
Paradoxonnak tűnik, de magunkban, nem tudjuk megismerni magunkat. Hiába döntjük el, hogy mától határozottabb leszek, mától több önbizalmam lesz, mert ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol ezeket alkalmazni kell, úgyis az ösztöneink döntenek helyettünk és képtelenek leszünk úgy cselekedni, ahogyan egy nyugodt óránkban azt kitaláltuk. Az egyik lehetséges megoldás a gyakorlat, hiszen ez teszi a mestert, ahogyan mondják. Próbáljunk ki minél több féle dolgot,helyzetet, munkát, hiszen gondoljunk csak bele a most meglévő tulajdonságainkat is részben a körülményeink és a velünk megtörtént események alakították. Így ha nem zárkózunk be a megszokott helyeinkre, a megszokott emberekkel, új szituációkban próbálhatjuk ki magunkat, és megtudjuk mire vagyunk képesek. Ez az én tippem.
De hát mondani mindig a legkönnyebb. Ha tudnám, hogy mi az önmegismerés, és az önmegvalósítás pontos receptje, valószínűleg nem ezt a cikket írtam volna meg...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-10-21 19:28:21

Kedves Poppy!
Bocsi, hogy ilyen lassú a reakcióidőm, de az utóbbi időben éppen annyi időm volt hogy néha ránézzel az oldalra...
Nos, sokan vannak, akik 18 évesen még nem tudják eldönteni, hogy mit szeretnének csinálni egész életükben. (mert nincsen kellő önismeretük, nincsenek előttük pozitív példák) Vagy éppen csak érdekli őket valamilyen tantárgy, tudomány, van elképzelésük róla, hogy ezzel talán lehet valamit kezdeni, de amikor bekerülnek, az első év után rájönnek, hogy mégsem lehet. Valahogy így voltam/vagyok én is, de mostmár végig akarom csinálni, legalább a BA képzést, mert ha másra nem is lesz jó ez a 3 év, legalább elmondhatom magamról, hogy voltam egyetemista, ami az életnek egy nagyon különleges szakasza, és nagyon jól éreztem magm benne.:)
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1659
Időpont: 2009-10-12 00:14:33

Hali! Megtaláltalak. :)
Érdekes cikk. Én magam világ életemben tanár akartam lenni (édesapám csodás TANÁR volt, igen, csupa nagybetűvel), ki is próbáltam, de végül teljesen másfelé kanyarodott az életem.
Azért az elgondolkoztat, hogy miért megy valaki bölcsészkarra, magyar szakra, ha tudja, hogy nem akar tanítani, nem marad bent kutatni, és tudja, hogy úgyis mást kell tanulnia, ha meg is akar élni. Ez a gondolkodási idő kis meghosszabítása, talán, azt hiszem.
Sokat lehetne még beszélni a témáról, szóval egész jó kis cikk. :)
Üdv,
Poppy
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-09-24 13:33:38

Kedves Artehmis!
Igazad van, soha nem szabad feladni! A kiadványszerkesztőit nekem is ajánlgatják, és nem tartom rossz ötletnek. Most is azzal dolgozol?
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-09-21 23:47:35

Én sem leszek tanár az biztos! Én is magyaron végeztem, de bölcsész diplomám van, nem tanári. A kiadványszerkesztést végeztem el mellette, ezt szerettem, szeretem. Az álmokat nem szabad feladni - soha nem szabad feladni! Én majdnem eljutottam idáig...de mégis elkezdtem újra dolgozni azért, hogy megvalósíthassam, és hiszem hogy sikerülni fog. Meg is teszek érte mindent. Szerintem az a titok...és az internet korában minden sokkal könnyebben elérhető.:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-01-20 18:57:52

Kedves matyi!
Ahogy a cikkem első részében is írom, nem kívánkozom erre a pályára. A környezetemben is van elég példa, ami elriaszt tőle. Szerintem ahhoz, hogy az ember pedagógus legyen (akár óvónő, akár tanár) nem elég annyi, hogy "szeretem a gyerekeket". Ez még nem jelenti azt, hogy az illető érti őket és tud is velük bánni.
Örülök neki, hogy szereted a munkádat és hogy teljes szívvel és lelkesedéssel tudod végezni. Több ilyen tanár kéne!
Üdv,
Psyché
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2009-01-17 17:41:49

Kedves Psyché! Elolvasva gondolataidat, egy dolgot mondhatok: tanárnak ne menj. Nem azért mondom ezt, mert nem tartom szépnek ezt a pályát, hanem azért, mert kételkedsz Te is Önmagadban. Ha nem érzed azt, hogy ott a helyed, ha nem vágy húsz-harminc gyerek szeretetére, tiszteletére, akkor nincs is helyed közöttük. Tudom, mit beszélek. Húsz éve tanítok, élmény számomra minden óra, hatalmas erőt ad, hogy tanítványaim megtisztelnek szeretetükkel, bizalmukkal. Ha nem tudsz őszinte szeretettel fordulni feléjük, - megérzik, kivetni maguk közül. Próbálj mást. Sok sikert hozzá. - matyi
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-01-14 10:01:33

Köszönöm a biztatást! Addig is megpróbálom kihozni magamból a legjobbat.:)
Üdv.,
Psyché
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-01-12 20:55:26

Ni csak! A sok gond és töprengés után a végén magad is megtaláltad, mit kell tenni. Egyébként ez a jobbik helyzet, amiben most vagy, ilyen sokféle életcél közül választani. Gondolj arra, hogy volt idő, amikor valaki éppen a határozottan kitűzött célja helyett, gyermekkori dédelgetett álmai (ipar- és képzőművészeti főikola-egyetem) helyett egyszerre irodában találja magát, mivel éppen országunkban is betört a háború, front és nyomor és minden más borzasztó dolog akadályozta meg évekig, hogy ott képezze magát, ahol szerette volna. Az élet más értelmet nyert, az új helyeken, a lehetséges, egészen más területen is megtalálhatjuk azt, ami szép, ami kellemes, amit szívesen végzünk.
Persze, nem ez az igazi. Te is meg fogod találni azt a helyet, amit legjobbnak gondolsz, hiszen van bőven választási lehetőség. Kívánom, hogy legjobban sikerüljönneked. Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A csuka és a fogas címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ü című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Zsóka Eliza Wolfbetta bejegyzést írt a(z) Őrizd a tüzet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) mai kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy vándormadár hazatért című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)