HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 18 Tagok összesen: 1841 Írás összesen: 46250 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2009-01-12
Tündér Rózsika történeteEgy csodálatos őszi napon Jánoska kirándulni ment a szüleivel a Fertő tóhoz. Már az út is sok-sok meglepetést tartogatott számukra. Látták, amint a gólyák hangosan kelepelve téli lakhelyük felé repülnek. A kisfiú az autó ablakából integetett nekik.
- Sziasztok gólyák! Jó utat. Gyertek vissza jövőre is!- mondta. Kishúga szipogott egy kicsit, sajnálta a madarakat, hogy olyan sokat kell repülniük. Anyukájuk megsimogatta a kislány buksi fejét: - Ne szomorkodj! Nálunk nagyon hideg a tél, ott a meleg Afrikában sokkal jobb lesz nekik. Ott nem fognak fázni. Julika hamar megvigasztalódott, sőt örült, hogy a gólyáknak milyen meleg helyük lesz télen. Az országút mentén gyönyörű virágok nyíltak. Az apuka megállította az autót, hogy Julika tudjon szedni belőlük néhány szálat. A tónál leterítették a pokrócot, elővették kosaraikat. Jánoska és Julika boldogan szaladgáltak a parton, a szülők a takarón pihenve élvezték a napsütést. Jánoska észrevette a homokozót. - Anyu, elhoztuk a vödröket és a lapátokat?- kérdezte anyukájától. - Hát persze- felelte az édesanya, és már vette is elő a csomagtartóból a homokozó felszerelést. A két gyerek elhatározta, hogy építenek egy hatalmas várat. A homok azonban túl száraz volt. Azért, hogy megnedvesítsék, szükségük volt egy kis vízre. A kisfiú óvatosan merítette vödrét a tóba, nem akart hozzáérni a lágyan ringatózó virágszirmokhoz. Attól félt, hogy kárt tesz bennük. - Milyen szépek a tündérrózsák, ugye?- mondta az anyuka. - Ezek tündérrózsák?- csillant fel Jánoska szeme. - Tündérek ültették? - Nos- nézett az anyuka merengőn a távolba,- ha akarjátok, elmesélhetem Tündér Rózsika történetét. - Igen, akarjuk!- kiáltotta Julika lelkesen. Otthagyta a készülő várat, és anyukája mellé telepedett. Jánoska is odaült hozzájuk. Az anyuka mesélni kezdett: - Tudjátok, valamikor nagyon-nagyon régen a Fertő tóban tündérek éltek. - Igazi tündérek?- szakította félbe Julika. Jánoska haragudott kishúgára, amiért megzavarta anyjukat, ezért rászólt: - Jaj, ne kérdezz már annyit, hadd folytassa. - Igen- válaszolta az anyuka-, valódi tündérek. Óriási palotájuk volt a víz alatt. Csak úgy csillogott, ha rásütött a nap. Nagyon szerettek énekelni, már egészen messziről is lehetett hallani a néha szomorú, máskor pedig vidám éneküket. A megfáradt vándorok szívesen üldögéltek a tó partján, mert a tündérek dala mindig megvigasztalta őket. Sokan keresték fel a Fertő tavat, hogy bánatukra gyógyírt leljenek. A tündérek nemcsak jókedvükkel szereztek örömet az erre tévedőknek, hanem segítettek is a bajbajutottakon. Történt egyszer, hogy egy vándor eltévedt az ingoványban, és nem találta a kifelé vezető utat. A nádas egyre sűrűbbé vált, az iszap pedig egyre csak mélyült. A vándor rettenetesen megijedt, hogy elsüllyed. A tündérek azonban megsajnálták, és megmutatták, hogy merre talál ki a mocsárból. - Jaj, de jó- könnyebbült meg a kislány. - A halászokkal is jó barátságban voltak- folytatta a mesélést az anyuka. - Ha kivették a hálójukat, de egész nap nem fogtak semmit, nem hagyták, hogy az éhező gyerekeiknek ne vigyenek haza semmit, megmutatták nekik, hogy merre találják a legfinomabb halakat. A halászok hálásak voltak érte, vigyáztak, nehogy csónakjukkal lerombolják a csodaszép palotájukat. - Még most is megvan a palotájuk?- kérdezte a kisfiú. - Sajnos már nincs. Időközben az emberek megromlottak, gonosszá váltak, el akarták pusztítani a tündéreket. A tündérek megpróbálták jó útra téríteni őket, de hiába, menekülniük kellett. Tündér Rózsika azonban sírva fakadt, annyira szeretett itt élni, úgy fájt a szíve, amiért el kell mennie. Éjszakákon át csak sírdogált, míg aztán Tündér Ilona, a tündérek főnöknője megsajnálta. Azt mondta Rózsikának, hogy maradhat, de csak úgy, ha tündérrózsává változik. Akkor nem bántják az emberek. Rózsika beleegyezett, Tündér Ilona pedig tündérrózsává varázsolta. Ezek a tündérrózsák, amiket most láttok, Rózsika utódai. Úgy nézzetek rájuk, hogy az őseik tündérek voltak. A gyerekeknek tetszett a történet. Jánoska örült, hogy amikor vizet merített, óvatosan közeledett a virágokhoz, és nem sértette meg őket. Végül felépítették a várat, amit a tündérek palotájának neveztek el. Hamarosan elérkezett az ebéd ideje. A család jóízűen fogyasztotta el az otthonról hozott falatokat. Ebéd után a gyerekek játszottak még egy kicsit, majd összepakoltak, mert haza kellett menniük. Az autó azonban nem akart elindulni. Apuka kétségbeesetten nyitotta fel a motorháztetőt, hogy kiderítse, mi a baj. Több csavart is meghúzott, egy-két alkatrészt kidobált, de az autó nem indult el. - Nyugodtan szálljatok ki- mondta a családjának .- Eltart egy darabig, amíg megcsinálom. A gyerekek egyáltalán nem bánták, hogy maradhatnak, de az autót sajnálták. A homokozóhoz szaladtak, hogy tovább építsék a várat. - Beleköltöznek majd a tündérek?- kérdezte Julika a bátyjától. - Ha tetszik nekik, akkor igen- felelte a kisfiú. Elgondolkodott Tündér Rózsika történetén. Ha a tündérek olyan sok embernek segítettek, akkor miért ne segítenének nekik is. A vízhez ment, és így kiáltott: - Tündér Rózsika, kérlek, segíts! Javítsd meg az autónkat! Az autó motorja nemsokára felberregett, elégedetten szálltak be, hogy hazainduljanak. Útközben Jánoska a szüleihez fordult: - Képzeljétek, Tündér Rózsika javította meg az autót. Amikor nem működött, kértem, hogy csinálja meg. És látjátok, megcsinálta. - De kisfiam- intette le az anyuka. - Tündérek a valóságban nem léteznek. Ez csak egy mese volt, amit elmondtam nektek. Julika azonban tudta, hogy a bátyja nem tévedett. Halkan suttogta: - Igen, Rózsika javította meg. Hallottam, amikor megkérted. És a két gyerek boldogan nyúlt el a hátsó ülésen, mert nagyszerű dolog egy olyan világban élni, ahol számíthatunk a tündérekre. A Kisalföld mesekönyvében jelent meg Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
mandolinos bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Nur wer die Sehnsucht kennt...: című a Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |