HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48546

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / ajánló
Szerző: KikiFeltöltés dátuma: 2009-01-13

A támogatás

Rezes Erzsébet:

A támogatás
(Életmód a la Hungaricum)


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... Dehogy! Nem volt, ez van és ez is lesz!! Tehát van egy énekkar. S ami a legrosszabb, egy női kar. Ám nem is azon van a hangsúly, hogy egy énekkar, hanem azon, hogy női. Csupa nőkből álló "tömörülés". Nem hiába használtam ezt a szót, hisz, aki nem tudott tömörülni, az kiesett. S mennyien estek a pikszisből!!!! Nem lévén redvás nyelvük, alattomos lelkük, kiestek, elűzettek onnan. Mintha egy héttagú inkvizíciós társaságba csöppent volna bele az ember. A Szent Törvényszék képviselői válogatott módszerekkel, összebeszéléssel, közös kinyírással minden esetben elérte a célját. A nem tetsző delikvens mehetett, s ha önszántából nem tette ezt, rásegítettek neki a kiközösítés, az átnézés, a lenézés eszközeivel. És mindig sikerrel jártak, legalább is a saját szemszögükből.
De történt valami. Kemény dolog, anyagias.
Tudniillik, jelentkezett egy szponzor, aki támogatást ajánlott fel az énekkarnak nem is jelentéktelen összeget, azonban volt egy kikötése: Mindazokat az énekkari tagokat vissza kell venniük, kiket elüldöztek. S velük együtt kell dolgozni, azaz énekelni. S mihelyt az egyik "elüldözött" újból kilép, el is felejthetik a támogatást.
Hatalmas felháborodás söpört végig az énekkarban a megmaradt "fő"-tagok között. Persze maga a felismerés, ki lehetett az, aki őket be- illetve elárulta, s ki lehetett a támogató. Kezdtek gyanakvókká válni, egymást is más szemmel vizslatták. Ám a mundér becsülete fontosabb volt, s az, hogy kitartsanak aljasságuk mellett, s míg azt közösen teszik, nem is nevezhető nevén a "közös"gyermekük, az aljasság.
Az elkövetkező próba után komoly megbeszélés folyt, hogy mit tegyenek. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy - a támogatás összege miatt - elfogadják a feltételeket. Azonban egyből felvetődött a következő probléma. Ki és hogyan álljon oda visszacsalogatni az elűzötteket. Sokáig törték a fejüket. Végül arra jutottak, hogy levélben megkeresik őket, így elkerülhetik a személyes, kínos találkozót.
Úgy is tettek. Azonban az elkövetkező kóruspróbára egyikük sem érkezett meg. Szinte el is maradt a próba. Értetlenül ültek a székeiken, már-már felháborítónak vélték a nyilvánvaló elutasítást. Ám a határidő is sürgette őket, hisz egy hónapjuk maradt rendezni a "soraikat". S ebből már eltelt egy hét. Maradt három.
Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy egyenként felkeresik őket. Azonban felvetődött az is, hogy ki kit keressen fel és hívjon vissza. Ekkor szabadult a pokol. Kezdtek felszínre törni az állítólag kimondott-ki nem mondott szavak, sértések.
Végiggondolták, s abban egyet is értettek, hogy mindegyikük azt hívja vissza, kinek a legkevesebb sértést okozta.
Eljött a következő próba ideje. Lassan, de szállingóztak a terembe a tagok, kik között egyre több régi tag volt látható.
Megérkezett a karnagy is, aki szemmel láthatóan bizonytalan pillantásokat vetett a régi-új tagokra. Kiosztották a következő dal kottáját, elkezdődött a hangolás, a beéneklés, majd az új dallam bemutatása, skálázása. Ismétlésképpen elővettek egy pár dalt levezetésképpen, melyet régebben tanultak. A visszajött tagok egy része nem rendelkezett ezekkel, a többiek pedig emlékezetből próbálták azokat elénekelni.
S ekkor kezdődött a jól megszokott sziszegések sorozata, fintorgások és sóhajtások tömkelege, a nem tetszések alig észrevehető, de tudatos jelzése.
A karnagy kérte, hogy a legújabb dallal folytassák a próbát. Többször leállította, újra elénekelte, elénekeltette a tagokkal a nehezebb részeket. S megtanulták, szépen hangzott.
Elkezdődött az ismétlés, az új mű kétszeri eléneklése. A régi-új tagok lassan, egymás után hagyták abba az éneklést, csak tátogtak. A törzstagok észre sem vették, annyira bele voltak hevülve. Egymásra néztek. Vállukat rángatták, sziszegtek, néha - megfázást - színlelve köhécseltek.
Mikor a végére értek, felváltva jelezték a karnagynak, hogy igen sok helyen fals hangokat hallottak, valaki teljesen elvitte az éneket, vegyék újra egyenként! Fellépéskor ez nem megengedett, teljesen le fognak bőgni.
Ekkor az egyik régi-új tag felállt, jelezte, hogy az említett részeknél már egyikőjük sem énekelt, csak tátogtak. Akkor hol a hiba, kinél jelentkezett a fals hang? Kérte továbbá azt is, hogy készen állnak a meghallgatásra, de előbb kezdjék a törzstagok.
Ebbe azonban ők nem egyeztek bele.
A karnagy csak annyit mondott, hogy fel is tűnt neki, nem értette, miért halkult el a kórus hangereje az ének vége felé.
Akkor azonban kik vétették el a hangokat, a nyújtásokat, avagy meg sem történt?
Erre azonban soha sem kaptak választ, mert a régi-új tagok lassan, egymás után felálltak és köszönés után elhagyták a próbatermet. Mindörökre.
A támogatást az ország másik énekkara kapta meg, mely elnyerte az úgynevezett, "A legbarátságosabb alkotóműhely" címet is.

2008. december 19.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2009-01-28 17:57:49

Szia Kiki!

Nagyon érdekesnek találom a cikked. Annyira lefoglalt a munkám és a családom, hogy nyeretlen kétéves korom óta nem voltam tagja egyetlen önkéntes szerveződésnek sem.
Hát nem is csináltál kedvet hozzá! Csak az fúrja az oldalam, hogy a törzstagoknak mi volt a jó benne, hogy kifúrták a többieket? Nem kerültek magasabb pozicióba, nem kaptak több fizetést.... Ezek szoktak a munkahelyen a turi - furi okok lenni.... Node egy kórusban?

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12540
Időpont: 2009-01-14 16:13:26

Én pedig ammondó vagyok, hogy nagyon is illik rá az alcím. Nemcsak női, igen is inkább magyar jelenség. Például a parlamenben a különféle nézetűek békésen tűrnék egymást? Aki ezt mondaná, KISSÉ túlozna!
Akik a csoportból kiüldözték a tagokat, nagyon megérdemlik, amit kaptak, illetve nem kaptak meg viselkedésük jutalmaként.
Egyébként Kiki nagyon jól jellemezte eme kisebb csoportosulás egymás iránti alkalmazkodását. Én is tudnék hasonló példával előállni. Lehet, hogy alkotok belőle egy cikket, vagy akár hosszabb prózát is.
Jó, hogy megírtad a kis történetedet!

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-01-14 10:22:00

Érdekes történet. Az alcímet én elhagynám, hiszen ez nem egy tipikusan magyar jelenség, inkább tipikusan női.:) Szerintem a világon mindenhol ilyenek történnek, ahol összeverődik egy csapat nő. Két nő békésen megfér egymással, szoros kötődés alakul ki közöttük, de ha már hárman vannak, kezdődnek a bajok, és egyenesen arányosan nőnek a csoport létszámával. Talán ezért van a könnyűzenében is olyan kevés csak nőkből álló együttes, a férfiak jobban tudnak csapatban dolgozni (de azért nekik is megvannak a maguk szép kis dolgai).

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A Szonetthez... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az én apám című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Találkozás egy kék szajkóval címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)