HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45533

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-01-13

Örök szerelem

Júlia magába roskadva nézi a gyertyalángját, ahogy enyhe szellőben remeg. Eszébe jutnak a boldog évek. Barátnője csendben várakozik, amíg megszólal:
Mikor megismertem Őt, mindent csodának láttam. Váratlanul bukkant fel az életemben, amikor már nem vártam semmit az élettől. Sikertelen házasságom válópere szörnyűségeit kipihenni mentem üdülőbe, erőt gyűjteni ahhoz, hogy továbbfolytassam életem feladatát, gyermekeim nevelését.

Csendes, zenés cukrászdában ültem elmélázva új ismerősökkel, akik szintén életük terheitől igyekeztek szabadulni, mint én, hiszen az életem nemrég' futott zátonyra.
Zenét hallgattunk a kis cukrászdában, beszélgettünk, amikor az ajtóban megláttam őt! Nem tudtam, ismerem-e, mivel arca ismerősnek tűnt, bizonytalan voltam. Az hittem, káprázik a szemem, de nem tudtam hová tenni. Talán ő ismer engem? Érezem, a találkozás nem lehet véletlen.

Barátaival a szomszédos asztalnál üdvözölték egymást, helyet foglalt velem szemben, Ő is rendelt magának a pincértől; társalogtak. Majd fölemelte a fejét, merőn rám nézett, de úgy, mintha rég' nem látott ismerősét vélte volna felfedezni bennem, meleg tekintete szinte rám tapadt.
Asztaltársaim feltűnően néztek, zavarba jöttem, arcom égni kezdett. Mi ez? Véletlen? Semmit sem értek. Sokáig nem vette le rólam tekintetét, majd lassan letette kezéből a villát és kést, felállt.

Közben a zenészek csendes tangóra váltottak, a párok helyükről felkeltek, indultak táncolni. Ő a szemét rám szegezve, lassan lépkedve közeledik felém, megáll előttem, meghajol, kezét nyújtva halkan bemutatkozik, majd megkérdi: fölkérhetem egy táncra?
Számomra mindez különösnek tűnt. Úgy éreztem magam, mint a mesében, nem tudtam, valóságban élek, vagy álmodom. Arra gondoltam, talán véletlen, nem tehetek róla. Felé nyújtottam a kezem és lassú zenekísérettel, kart-karba öltve elindultunk táncolni, majd egy csodálatos szerelembe.

Az idő gyorsan futott, egy hét múlva letelt szabadságunk, addig a pesszóban esténként találkoztunk, zeneszó mellett csendben beszélgettünk. Búcsúzásul éreztem: útjaink nem válnak el. Életutunk folytatódott, hisz' mindketten csalódtunk az éltben, elhagyottnak éreztük magunkat.

Nem telt el sok idő, messze nagyvárosból kaptam hosszú levelet, melyben elmondta élete bánatát. "Messzi tájról indult el két csalódott vándor, Parádon találkozott az élet országútján; amint meglátott, érzett boldogságot. E találkozás véletlen nem lehet, Isten minket egymásnak teremtett." Nem ígért semmit, de azt írta még: ki tudja, meddig járhatjuk utunkat, kezünket szorosan fogva, mégis, ezt az igaz szerelmet hervadni bűn volna!

Nehéz idők jártak, egymástól távol éltünk, ezért gyakran levelet váltottunk, sűrűn telefonálva tartottuk a kapcsolatot. A posta jóvoltából egy nap múltán mindig megkaptuk egymás levelét. Szívem majdnem kiugrott a helyéből, amikor bontottam a borítékot. Hol egy képet, hogy lepréselt virágot küldött a levélben. Amikor tehettük, találkoztunk a fővárosban, mivel az majdnem félutat jelentette. Ő könnyebben mozgott, gépkocsival. Gyakran várt a busznál, ilyenkor mintha megállt volna az idő fölöttünk, szívünk összedobbant, ő fölemelt, átkarolt, s mint kisgyermeket karjában úgy ringatott.
Boldog évek jöttek, forró hangulatban, reménykedve éltünk, tervezgettük közös jövőnket, azon fáradozott, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz; ne kelljen mindig búcsúzkodni.
De a Tisza meggátolta tervünk. Jött a nagy tiszai árvíz, beosztása miatt a mentés vezetésében részt vállalt, átfázott. Munkája mellett kimerítő heteket, hónapokat élt át, mivel a Tisza után a Maros is megáradt. Sokáig nem találkoztunk, néha tudott időt szakítani levélírásra. Aggódtam érte. Egy alkalommal a levelét így kezdte: "Vers helyett e rózsaszirom, melyre csókom- leheltem!"
Talán sorsunkba volt írva! Négy évig tartott "örök boldogságunk." Mindkettőnknek gyermekeink voltak, őket elhagyni nem lehetett, velük törődnünk kellett.
Szerettük egymást, lelkünk összeforrott, szívünk egymásért megszakadt, nagyon fájt, de nem tehettünk mást. Áthelyezését nem tudta megoldani, mert olyan beosztás az egész országban csak öt akadt. A nagy távot legyőzni nem tudtuk, búcsúznunk kellett. Mindketten szenvedtünk, az árvíz után megbetegedett.
Én éreztem, utána nem jöhet más. Ő sem lelte nyugalmat többé, én sem. Külön-külön de együtt szenvedtünk. Kiküldetései alkalmával még ezután is mindenhonnan küldött levelet-virágot.

Ezek után életem boldogtalanul folytattam. Életem folyamán sok mindent túléltem, szívem mindig telve gyásszal. Utunk megszakadt, kegyetlen SORS akarta, ez adatott, bele kellett volna nyugodnom, de nem tudtam. Arra törekedtem mégis, hogy amit belül érezek, soha, senki se vegye rajtam észre! Csak azt reméltem, s azért imádkoztam, hogy bárhogyan alakul életünk, legalább ő legyen boldog.
Szemben ülök barátnőmmel, szeméből legördült egy könnycsepp. Én is törölgetem szemem zsebkendőmmel, közben a gyertyaláng nagyot lobbant. Jó, hogy meghallgatott, fájdalmam kissé enyhült. A gyertya lángja utolsót lobbant, majd elaludt, és mély csend borult a szobára.
Kezemben tartom igaz szerelmem nagy csomag levelét, a fényképén nézem kedves arcát, szemét. Múltak az évek, mikor megtudtam, hogy ő akkor nemsokára itthagyta e földi világot.
Kezem imára kulcsolva suttogtam: Kérem jóságos Atyánktól, hogy majd ott, legalább fenn az Égben Ő várjon rám, örök fényességben, legalább ott, lelkünk összeforrjon, égi boldogságunk mindörökké tartson.




Egyik balladámat 2007-ben írtam át prózába.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2016-07-07 17:03:24

válasz Ötvös Németh Edit (2016-07-03 19:25:14) üzenetére
Kedves Edit!
Én is sajnálom, mégis: megmaradt örök szép emléknek.
Köszönöm kedves szavaidat
szeretettel: Kata
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1029
Időpont: 2016-07-03 19:25:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kata!
Ez a tôrténet könnyfakasztó.
Nagyon meghatott.
Sajnálom!
Szeretettel:Edit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2013-03-21 23:03:15

válasz the victim of loneliness (2009-11-08 11:40:16) üzenetére

Jó lenne tudni, mi történt az eltelt időben. Ha időd engedi, belső levélben osszad meg velem. Fiatalon még sok minden történhet a életedben. Én kívánom, hogy találj egy kedves, megbíató társat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-11-01
Összes értékelés:
3
Időpont: 2009-11-08 11:40:16

válasz Finta Kata (2009-11-05 17:13:15) üzenetére
Én is köszönöm a biztatást! :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-11-05 17:13:15

válasz the victim of loneliness (2009-11-04 17:39:04) üzenetére
Ahogyan írod, nem könnyű ilyen érzéseket elfelejteni, s azt a lépést sem megtenni önszántunkból, sem húszévesen, sem később, mert mindig fájdalmas. De Te még bizakodhatsz. Sosem lehet tudni, talán eljön még olyan, aki szeretni fog és nem hagy el, és a boldogság később is ugyanolyan érzés, mint fiatalabb korban, s talán később jobban tudunk rá vigyázni. Ezért bizakodjál. A szép emléket pedig meg kell őrizni.
Köszönöm a látogatást és a kedves szavakat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-11-05 17:07:51

válasz Elizavetta Carpantel (2009-11-03 21:08:51) üzenetére
Kedves Elizavetta!
Köszönöm a kedves szavaidat és az értékelést. Bizony, ebben megtörtént esetet dolgoztam fel. Nem könnyű ilyet átélni, de emléknek mindig szép marad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-11-01
Összes értékelés:
3
Időpont: 2009-11-04 17:39:04

Kedves Kata!
Először is, köszönöm a véleményt a versemhez...
Másrészt, elolvastam ezt a művet, a végére megsirattam...
Azt hittem, mikor az eleje felé jártam boldog vége lesz...
Nekem is hasonlóképp volt, a nagy szerelem, ugyanígy távol lakott, ugyanígy leveleztünk, csak mi még találkozni se tudtunk... aztán feladtunk, ő nem írt többet, nem is írta meg miért, én beletörődtem, mert ez így nagyon fáj... csak az a baj, még mindig nem tudom teljesen elfelejteni, olyan érzésem van, mintha ő lett volna az igazi, aki itt hagyott... 20 évesen nem valami jó érzés, ha belegondolok, mennyi évet kell még leélnem, és nem igazán tudok bízni senkiben már, nem hiszem hogy jobb lesz... bocsánat, hogy most megint sajnáltatom magam, csak jól esett leírni...
szép volt a történet..
szép napot kívánok!
Alkotó
Regisztrált:
2008-07-16
Összes értékelés:
149
Időpont: 2009-11-03 21:08:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata
Nagyon megkapó a történeted, és szép a fogalmazása.
Én valami hasonlót éltem meg, és ami a szívben van az ott marad örökre.
Jó volt olvasni.
Szeretettel Elizavetta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-04-29 18:20:43

Kedves Nairi!
Köszönöm a kedves szavakat. Ilyen az élet. Gyakran produkál olyan eseményeket, amelyek valaki számára feledhetetlen és akár milyen szomorú, mégis feledhetetlen éleményeket hoz, amin sohasem tud, de nem is akar továbblépni, mert még úgy is jó érzéseket kelt benne.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-01-19 20:36:56

Kedves Judit! Valóban, ahogyan írod, hiszen ismerős az illető, és megtörtént esetet dolgoztam föl. S az illető ezért egyáltalában nem elkeseredett, s mindig úgy gondol vissza a történtekre, mint élete legszebb szerelmére. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2009-01-19 14:04:00

Kedves Kata!

Nem a túlvilágon, de már itt a földön is sok boldogságot adott a hősnődnek a szeretett férfi. Amikor a legnagyobb szüksége volt rá, akkor adott neki erőt, boldogságot, életörömöt ahhoz, hogy el tudja végezni jól a munkáját, a gyerekei felnevelését. Nem éltek együtt, de ha együtt éltek volna lehet, hogy akkor sem tudott volna ennél többet adni...

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-01-15 17:27:11

Kedves Selanne, Barackvirág, és G.Péter! - Ne haragudjatok, ha együtt válaszolok. Nagyon köszönöm a kedves észrevételeket. Vannak az életben olyan történések, amelyhez hasonlók másokkal is megtörténnek. Köszönöm, hogy nálam jártatok, és elmondtáok észrevételeteket.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2009-01-14 21:58:22

Kedves Kata!
Csodálatos lett az estém, köszönöm , hogy olvashattalak!
Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2009-01-14 16:51:00

Kedves Eszti és Panka! -Tudom, én is úgy gondolom, de mégis - az az igazi, ha itt, e földtekén is sikerül valami.
Kedvesek vagytok, hogy elolvastátok a történetemet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5347
Időpont: 2009-01-14 15:06:02

Kedves Kata!
Nagyon szép történet, kár, hogy a vége szomorú lett. De talán majd ott fenn...
gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2009-01-14 13:33:42

Kedves Kata!
Nagyon szép történet. Ha már a földön nem sikerült, legalább az égben találjon egymásra a két lélek.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Nyitni címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kismadár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fetrengsz a porban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 23. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 22. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Sötétlen című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Hol te élsz, ott élnék én... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)