Statisztika

A baromfiudvar nagy királya
finomkodva lépked,
peckesen jár körbe, fejét fölemelve
gőgösen lenézve az udvar
tarka népségére.

Teheti, hiszen
vörös tollazatával
piros tarajával
ő a legerősebb, legszebb
a baromfiudvarban.

Mikor neki tetszik,
kergeti, futnak előle
szerteszét a tyúkok,
félnek nagy erejétől
ijedten elbújnak.

Trágyadomb tetején
hadba száll a kis kakassal,
érezve erejét,
gőgösen legyőzi
gyöngébb ellenfelét.

De nem gondol arra:
hogy nem örökös a trónja,
eljön a végzete,
gazdasszonya kiválasztja
ünnepi ebédre.

Elfogják őkelmét,
viszik utolsó útjára,
akkor inába száll a bátorsága.
De minden hiába,
eljött az utolsó órája.

Vége életének...
viszik a konyhába,
forrázzák, tisztítják
zöldségekkel, fűszerekkel
leveses fazékba rakják.

Finomtésztát főznek hozzá,
gőzölög a tálban,
aromás illata száll
szerte a lakásban.
Megeszik őkelmét
ünnepi ebédre.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom