HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: deutschepunkFeltöltés dátuma: 2006-07-25

Mr. Sandman

Azon az éjjelen valahogy nem akart álom jönni Krisztián szemére... Már két teljes órája forgolódott ágyában, reménytelenül, a holnapra várva. De a holnap nem akart eljönni. Pedig a fiú mindent megpróbált. Maga sem értette miért, de lassacskán félelem kerítette hatalmába. Minden egyes másodperccel egyre erősebben.
A nappal olyan "király" gyerekszoba hirtelen nagyon félelmetesnek tűnt. Krisztián titkos birodalmát árnyak lepték el. Sötét, ijesztő, éhes árnyak.
- Fogd a kezem! - hallotta a suttogást.
Krisztián ereiben megfagyott a vér. A hang a szoba sarkából jött. Ott azonban semmi sem volt. Semmi, csupán egy árnyék. Egy árnyék melynek kékesen izzó szeme ebben a pillanatban nyílt ki.
A gyermek szája sikolyra nyílt, de a fantom gyorsabb volt. Egyetlen szempillantás alatt az ágy előtt termett. A fiú csupán egy kezet látott. Egy tenyeret, ujjai közt valami fehérséggel. Egy kendő? A válasz nem váratott magára.
Egy kendő. Egy nedves kendő, amit az arcába nyom ez a lény. Egy átkozott nedves kendő, amitől nem kap levegőt!
- Álomország csak ránk vár... - suttogta az árny. Hangja hideg volt, és vérfagyasztóan nyugodt.
Krisztián idegesen kapálózni kezdett, de a lény szoros ölelése ellen esélye sem volt. Ám oxigénjének fogytával, életösztöne végül is győzedelmeskedett ellenfelén. Térdek a csillagokba.
- Aaaaaargh! - üvöltött fel a valami, majd nagyot koppant a padlón.
Krisztián gyorsan kiugrott az ágyból, és felkapta a földről fakardját. A fegyvert nagybátyja ajándékozta neki a múlt héten. Első osztályú asztallábból készült, a fiú tehát elég jó esélyeket látott további kellemetlenségek okozására.

Krisztián többé nem félt. Válogatott amerikai filmeken edzett idegeit nem tudta meghatni egy ehhez hasonló éjjeli fantom.
Ám harcra végül is nem került sor, mivel a holdfényben jobban szemügyre vehette támadóját. Határozottan nem látszott démonnak. Egy férfi. Körülbelül 25-26 év körüli, átlagos testalkatú. Jelenleg az ágyékát markolászva fetreng a földön. Mellette egy "kloroform" feliratú üvegcse, és az a bizonyos kendő hevert.
- Ki... ki vagy te? - kérdezte Krisztián, miközben leeresztette fegyverét.
A férfi erőt vett magán, és feltápászkodott. Hosszú fekete haja volt, melyet szoros copfban hordott. Krisztián nem rajongott az ünneplőruhákért, de a fiatalember tökéletes szabású, sötétkék öltönye még öt is lenyűgözte.
Pár perc kotorászás után egy névjegykártya került elő a zsebéből.
- Mr. Sandman - olvasta Krisztián hangosan.
- Pontosan, - mondta az öltönyös kellemesen mély hangon, ami azt jelentette, hogy túl nagy kárt nem sikerült okozni. - magyarul azt hiszem Àlommanó, vagy valami ilyesmi lehet. - Azzal nekilátott összeszedni elhagyott felszerelését.
- És mit tetszik akarni tőlem? -
- Nem tetszik semmit. Csak a munkámat végzem. Hozom a szép álmot - mondta némi gúnnyal a hangjában a Manó.
- Azt hittem az Álommanó egy kis hosszúfülű emberke, aki homokot szór a szemünk alá.
- Gyerek, hol élsz te? Ez a huszonegyedik század... haladni kell, a korral! - mondta, és felegyenesedett.
- Nem értem - mondta az üvegcse címkéjét tanulmányozva a Sandman. - Lejárhat a kloroform szavatossága?
- Ööö... nem tudom. - felelte Krisztián zavart tekintettel. Valahogy nagyon nem értette, hogy most mi is van.
- Én se, mindenesetre ezt a vacakot ki kell cserélni... Ez száz éven belül már a második eset, komolyan reklamálni fogok - morogta magában, és az ablak felé vette az irányt.
- Nem mehetsz el! Még ébren vagyok! - mondta Krisztián, hirtelen jött magabiztossággal.
- És? - felelte a Sandman anélkül, hogy megfordult volna.
- Ha elmész anyu és apu beperel! - kiáltotta a gyermek.
A manó megtorpant, és egy elhűlt pillantást vetett a fiúra
- Hogy mit csinál? -
- Beperel. - mondta a pizsamás zsaroló önelégült arccal.
- Én a Sandman vagyok, engem nem lehet beperelni! Az olyan lenne, mintha eljárást folytatnál a Mikulás ellen!
- Márpedig anyuék be fognak perelni! - ragaszkodott igazához a fiú.

A Sandman pár másodpercig szemmel láthatóan mérlegelte magában a dolgokat, és végül így szólt:
- Jól van te kis emberlárva. Maradok. - és lehuppant a padlószőnyegre. - Mit akarsz ?
- Beszélgetni. - felelte a gyermek egyszerűen.
- De én nem akarok beszélgetni - mondta az öltönyös alak, vörösödő fejjel. Krisztiánt leginkább Morgóra emlékeztette a Hófehérkéből.
- Pedig muszáj lesz - mondta mosolyogva a gyerek.
- Kölykök - sóhajtott Sandman, és beletörődött az elkerülhetetlenbe.
- Talán nem szereted őket?
- De, imádom. - felelte méla undorral hangjában.
- Mi bajod van velük?
- Nem mindegy? Foglalkozz a saját dolgoddal! - jött a válasz
- Nem. Mondd el! - majd kis gondolkodás után - Kérlek! - mondta, és elővette
Legangyalibb arckifejezését.
- Na jó. - "Gyenge vagy, Sandman!" Nézzük csak. Kezdjük a csecsemőkkel...
- Tök édesek!
- Hajaj! "Tök" édesek, gügyögnek, büfiznek, aztán meg egész éjjel bőgnek, és nem hagyják az embert aludni. Azon kívül egész nap takaríthatod a pelenkáikat. Milyen bájos. Szép lassan, végre meg tanulnak beszélni, és járni, és úgy egy évig "olyan édesek"! Aztán átmennek kis önző bestiákba, és elkezdik a véredet szívni. Majd beköszönt a pubertáskor, és a fiúkból sexmasinák, a lányokból meg skizofrén őrültek lesznek, akik egyszer tündi-bündi szende szüzek máskor meg, depressziós világmártírjai! Tudod mit? Kösz nem!
- Akkor mért lettél Àlommanó ? - kérdezte Krisztián, őszinte csodálkozással.
- Értelmes kérdés. Te miért lettél ember ? Amúgy meg nem Manó, hanem Sandman. - szögezte le.
- Miért? - hangzott el a gyerekek körében oly népszerű kérdés.
- Angol liszensz. Haladni kell a korral, már mondtam. Tudsz valami értelmeset is kérdezni?
- Ööö... ha te létezel... akkor ugye van isten is? - A mondatot áthatotta a mohó kíváncsiság.
- Igen isten van. - felelte könnyed természetességgel. Tipikus kérdés. Tipikusan ember.
- És mennyország, és pokol is, ugye?
- Igen, mennyország és pokol is. Meg angyalok, és démonok. De biztosíthatlak, hogy teljesen másképp, mint ahogy azt képzeled.
A fiút ez szemmel láthatóan nem igazán izgatta, az igenlő válasz tökéletesen kielégítette. Kis szünet. A Sandman élvezte a csöndet. De nagyon jól tudta, hogy semmi sem tart örökké.
- Hajlandó vagy végre aludni ? - kérdezte fáradtan.
- Még egy kérdés! Öhm... szóval hogy tudsz egy éjszaka alatt olyan sok helyre eljutni ? -
- arghhh ! Jellemző ! Ez annyira... annyira emberi ! Miért kell nektek mindent megmagyarázni? Miért nem lehet elfogadni, hogy valami egyszerűen csak... csak, úgy van, és kész! - csönd, még több csönd, majd dühös hangon a folytatás - El kellene fogadnotok, hogy nem lehet az egész világot számoszlopokkal leírni! Miért kell nektek annyira okosnak lennetek? A naplementét sem megmagyarázni kell, hanem átélni... De nem... Ti mindig mindent tudni akartok!-

Arca elkomorult. Most valahogy végtelenül öregnek látszott. A henye iróniát végtelen keserűség, és komorság váltotta fel. Krisztián nem mert szólni. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és az orráig húzta a takarót.
- Amire rájöttetek, azt pedig megtartjátok magatoknak, ahelyett, hogy a világot segítenétek vele. - hangja lassú volt, fáradt, és végtelenül szomorú - Inkább a saját hasznotokat lesitek. Tiétek a lehetőség megteremteni a paradicsomot, ahol minden ember testvérként, boldogságban, és szeretetben élhet! Tiétek ez a csodálatos bolygó, mely önzetlenül megad nektek mindent, amit csak kívánhattok, és ti egy szikrányi tiszteletet sem mutattok! - a Sandman szemében egy könnycsepp jelent meg. - Mérgezitek a vizeit, szennyezitek a levegőjét, kivágjátok a fáit... és a legszomorúbb, amit egymással műveltek. Ahelyett, hogy örülnetek annak, hogy ilyen sokan, ilyen sokfélék vagytok, ahelyett, hogy keresnétek egymásban a szépet, vadásztok a másik gyöngeségeire, és ha megtaláltátok, élvezettel rugdossátok. Bosszúból. Mert nem fér a fejetekbe, hogy attól, hogy annak idején téged bántottak, neked nem, muszáj folytatni. Hogy végre meg kellene törni a láncot, és nemet mondani. - most már mindkét szeme könnybeborult - Nem voltam mindig ilyen, mint most Krisztián, nehogy azt hidd. Ò nem! Emlékszem réges-régen, amikor még képes voltam hinni! Milyen szép is volt. Az emberek akkor sem voltak sokkal jobbak, rengeteg szörnyűséget műveltek, de én mégis reménykedtem benne, hogy a felnövő gyermekek véget vetnek a rombolásnak, és a jóság végre győzedelmeskedik. De ez már pokolian régen volt, és az óta csak tovább folytatták az önpusztítást. Dehogyis nem szeretem a gyerekeket! Ki lenne képes haragudni rájuk! Hisz ők még ártatlanok, ők még tiszták, nincsenek megfertőzve ezzel a démoni kórral. De sajnos tudom, hogy egyszer ti is fel fogtok nőni, és tudom, hogy mennyi szörnyűséget fogtok elkövetni a világ ellen. Értesz engem, Krisztián?
- Krisztián!
- Krisztián!? - A Sandman közelebb hajolt a gyermekhez. Szemek csukva, légzés egyenletes. Alszik.
- Na szép! Jellemző.... Emberek... - mondta majd felegyenesedett, és elindult az ablak felé.

Nem bírta megállni, hogy vissza ne forduljon.
"Milyen szép. Milyen ártatlan. Hogy is lenne képes akár a légynek is ártani?" Elfordította a fejét. A kisfiú asztalán egy könyvre lett figyelmes.
"Twist Olivér".
"Szép könyv. De rég volt, mikor utoljára olvastam..." Azzal odalépett hozzá, és végigfuttatta ujjait a borítón. Nem bírta megállni, hogy ki ne nyissa...
...és a könyvből egy színes újság pottyant ki egyenesen a padlóra. A címlapján egy attraktív szőkeséggel, aki tabuk nélkül tárta a világ elé, hogy szerinte a természetes egyben szép is, és ő bizony nem borotválkozik az intim helyeken sem.
"Jellemző... Emberek..."
- Reménytelen... - mondta, és kilépett az ablakon.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
494
Időpont: 2006-08-19 22:41:54

Kedves Attila!

Nagyon tetszik! A téma, a sztori, a nyelvezet, egyszerű és nagyszerű! Gratulálok, csak így tovább!

Üdv, Jodie
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2006-07-28 16:18:01

Így, csak így szépen tovább, Fiam! Komolyan mondom. Nehéz, rögös út az elvontan gondolkodni képes emberé, de megéri!

Jó történet volt, érthető, világos, és messzemenően felüdítő ebben az embertpróbáló kánikulában. Köszönjük neked!
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-26 17:09:42

Gratulálok hozzá!
Nekem tetszett, igaz néha megborzongtam. :-)
Szenior tag
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2006-07-26 14:20:39

A korral haladó Álommanó, aki kloroformmal altat. Hátborzongató!! Mint a világunk néha, ahogyan azt Te is látod. Gratulálok az írásodhoz.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel A természet és az ember címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Kurázsi címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Nyugalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Erzsébetek napjáról lekéstem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csőcs Elek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)