HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48379

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-01-16

Tyr kardja 3

3. fejezet

Tyr kardjának ereje

Leif agyában egyre száguldoztak a gondolatok a kardról és Tyrről. Nem értette, miért pont ő kell neki, miért nem egy képzett harcos, aki gyerekkora óta gyakorolja az ölést, és nem riad vissza a vértől és a harctól. Ő sose akart meg tanulni fegyvert forgatni. Rossz emlékei voltak ezekről. Egyszer, mikor olyan öt éves volt, a faluját megtámadták az idegenek, és sokan meghaltak közülük. A házakat felgyújtották, és senkit sem kíméltek. Megölték az akkor féléves kishúgát, és az őt védő, tőle 8 évvel idősebb nővérét. Neki az volt a szerencséje, hogy az egyik falubelije megvédte az egyik támadó ellen, aki őt akarta megölni. Azóta irtózott mindenféle erőszaktól, és inkább az erdők, mezők, partok szabadságát választotta a kard és más fegyverekkel szemben.
Nem is vette észre, hogy lassan betéved a falu közelében lévő erdőbe, ami mostanság nem volt biztonságos, hiszen az Idegenek is ott ütöttek tanyát. Egyre beljebb haladt a sűrű fenyőerdőben, mikor hirtelen zaj ütötte meg a fülét, és feleszmélt. Egy tisztás szélén volt, majdnem kilépett a védelmező félhomályból, mikor meghallotta a zajt. Dühös volt magára, amiért figyelmetlen volt, és hagyta, hogy a gondolatai uralkodjanak rajta. Tudta, hogy nagy butaságot művelt a figyelmetlenségével, és jobb, ha minél hamarabb helyre hozza a hibát. Visszafordult, hogy haza menjen, de ekkor váratlanul a háta mögötti ösvényről lónyerítést, és patadobogást hallott.
" Az Idegenek!"- villant át az agyán, és a gondolatra jeges rémület töltötte el a szívét. El akart menekülni, de ekkor egy hang szólalt meg benne, és ráparancsolt:
- Nem, nem menekülsz tovább! Itt maradsz! Egész életedben menekültél az erőszak elől, pedig a véredben van, csak te megtagadtad őseid örökségét, mivel féltél tőle! De most elég legyen ebből! Megvárod őket, és megharcolsz a testvéreid gyilkosaival!
- De...
- Nincs de! Harcolni fogsz! Te is hallottad Svea jóslatát, és Tyr akaratát! Ne ellenkezz a hadistennel, ha élni akarsz!
Ekkor a sűrűből négy ló alakja vált ki. Leif-nek a torkában dobogott a szíve, ahogy figyelte a lovasokat. Négy jól megtermett férfi ült a lovon, s igen csak elcsodálkoztak, mikor szembe találták magukat a gyerekkel, aki egy hatalmas kardot szorongatott a kezében, de az arcán félelem ült. Furcsa diszharmónia volt.
- Na, mi van, kölyök?- szólalt meg az egyikük, akinek az arcát eltakarta a zöld köpenyének csuklyája. - Tudod használni azt a kardot, vagy csak hozzánőtt a kezedhez?
Vad röhej volt erre a kérdésre a válasz a férfi társaitól, szegény Leif viszont elsápadt, és hirtelen dühös lett, mivel a bántó kérdés az anyanyelvén hangzott el. A többiek is gúnyolódni kezdtek vele.
- Hogy bírod el azt a nehéz kardot, mikor ilyen kis vézna vagy?
- Lehet, hogy minden kölyök ilyen, és csak felnőttként izmosodnak ki! Az anyjuk nem ad nekik eleget enni!
És még mondtak ennél még cifrábbakat is. Leif pedig egyre haragosabbá vált, és megszorította a kardjának markolatát, mire a jel a karján és a kardon felizzott. Elsötétült körülötte a világ, és hirtelen érezte, hogy valaki átöleli, és ezt súgja a fülébe:
- Ölj! Öld meg ezeket, akik, a néped ellenségei! Te vagy a reménysége a népnek, az én teremtményem!
- Ki vagy te?
- Én vagyok az, aki segít neked győzni! Kapd el őket, fiam, ne tétovázz! Fizess meg nekik mindenért!
Leif agya hirtelen üres lett, viszont feltámadt benne a vágy a vér és a halálhörgés iránt. Lehajtotta a fejét, gyorsan felmérte az ellenfeleit, majd ugrott, és egyetlen pontos mozdulattal levágta az első gúnyolódónak a fejét. A lovak a többiek alatt megbokrosodtak, mikor megérezték a vérszagot, s az Idegenek alig tudták visszafogni őket. Leif viszont kihasználta a fejetlenséget, és a többieknek ugrott. Még kettőt sikeresen leszedett, ám a harmadik nagyszerű lovas volt, és gyorsan visszaszerezte az uralmat a hátasa felett. Leif támadása nem érte készületlenül, mivel mikor a fiú felé fordult, ő is kirántotta a kardját. Leif ekkorra már csurom véres volt, de az őt körülölelő vérszag, csak fokozta az agresszivitását.
- Gyere csak, fiú! Harcolj, ha meg akarsz halni!
A gyerek ismét támadott, s a harcos felfogta a csapást.
- No lám csak! - szólalt meg a férfi, akinek lecsúszott a csuklyája, és látni engedte fekete, félhosszú haját, és zöld szemeit. - Mégis csak van benned erő, de milyen remek! Akár egy felnőtt harcosban. Alábecsültem a fajtádat, de mindegy is, hiszen úgy is meg fogsz dögleni, te kis korcs!
- Ne hidd, hiszen megöltem a társaidat! Te is utánuk fogsz menni!
- Majd meglátjuk, te kis harcias féreg!
Vad viadal bontakozott ki köztük. Végül azonban az idegen lovas unta meg a játékot, s végezni akart ellenfelével. Lesújtott a fiúra, aki könnyedén kikerülte a csapást, s mivel szabadon hagyta a nyakát, a fiú kihasználta az alkalmat. A kard lecsapott a nyakra, s mindennek vége volt. A harcos, mikor a vére kispriccelt, akkor fogta fel, hogy mekkora ostobaságot művelt. De már nem segíthetett magán. A kard ekkor ismét lesújtott, s szíven szúrta. Az Idegen lefordult a lováról, s elterült a földön. Leif pedig állt fölötte, s életében először átérezte a győzelem ízét. Felemelte a fejét, és belebámult a napba, és hagyta, hogy a sugarak átmelegítsék a testét.
- Ügyes voltál, fiú! - hallotta hirtelen újra azt a hangot.
- Köszönöm, uram.
- Remekül megálltad a helyed, és bebizonyítottad, hogy a kard nem hiába választott téged. Nem fogok csalódni benned, ezt már látom.
Ezzel a hang elhallgatott, s Leif agya teljesen kitisztult. Látta a halottakat a lábánál, de valahogy nem rökönyödött meg tőlük, és nem is érdekelte, ami valahogy megnyugtató volt. Büszke volt, hogy végezhetett a kard segítségével velük. Ideje, hogy hazamenjen.
Mikor hazaért mindenki megbotránkozva nézte a fiút, aki kezében a véres karddal, mocskos ruhában, de az arcán sziklaszilárd elhatározással ment előre. Otthon elmesélte a kalandját, mire az apja felkiáltott:
- Mondom, hogy ez egy elvarázsolt kard!
- Igen.- suttogta maga elé az anyja is.- De mit tett a fiunkkal? Jobb lenne, ha visszavinnéd ezt a kardot oda, ahol találtad. Nem akarok még egy gyerekemet elveszíteni az Idegenek miatt. Azok az átkozott fattyúk!
- Anya, én nem mehetek szembe Tyr hadisten akaratával.
- Tudom, de akkor is...
- Ha ez valóban Tyr akarata, akkor nem tehetünk semmit, Ragna. Őt választotta, és nekünk, bárhogy is fáj, bele kell törődnünk a választásba.
- De annyira nehéz!- suttogta az asszony.- Csinálj valamit, Jörgen!
- De mit? Nem vagyok pap, csak egy egyszerű kovács. Nem tudok kapcsolatba lépni az istenekkel, hogy lebeszéljem őket a választásról.
- Akkor beszélj Sveával, mert ha ez a fiú is meghal, abba én beleőrülök!
- Nem, Ragna, nem. Svea sem tud csodát tenni. A legjobb, ha nem akadékoskodunk, és hagyjuk, hadd tegyenek az istenek, amit akarnak!
Nem is sejtették, hogy ennek a beszélgetésnek még egy fültanúja van hármójukon kívül. Fenn, Azgardon, az istenek lakhelyén egy férfi hallgatta a párbeszédet.
- Jobb is, ha nem akadékoskodtok, mert a fiatokkal terveim vannak, amikről jobb, ha nem tudtok. Ne álljatok az utamba, és meglátjátok, nektek lesz jobb!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-03-02 21:40:02

Kösy szépen, örülök, hogy tetszett!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-02 17:59:17

Remek történet, nagyon elnyerte a tetszésem! Gratu!

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Ötven éves találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)