HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: bluebottleFeltöltés dátuma: 2009-01-16

Nem mese

Egyszer történt, nem is olyan régen, amikor a tájat nagyon hideg idő járta, egy teliholdas, fagyos éjszakán, sűrűn behavazott országúton egy kicsiny foltos kölyökkutya bolyongott az éjszakában. Gyomrát az éhség mardosta, fáradtságtól gyenge teste remegett, lábait már alig bírta emelni. Nem értette, mi is történt vele. Arra még emlékezett, hogy nem is annyira régen anyjával együtt feküdt pokrócokba bugyolálva egy fáskamra egyik zugában. Szépen kezdődött az élete, amely tele volt szeretettel. Nem ismerte a fájdalmat és a félelmet, másra sem volt gondja, csak arra, hogy mindig tele legyen pocakja, nagyokat játsszon és aludjon.
Azután jött a rémálom.
Egy fagyos hajnalon, mikor még a nap is javában aludt a horizont alatt, erős kezek fogták meg és emelték fel őt anyja puha és meleg teste mellől. Megszokta már, hogy ember keze érintse őt, ezért nem is tiltakozott. De most simogatás helyett egy teljesen mást kapott. Zsákba tették, ahol nem látott mást, mint sötétséget. Autó hangja ütötte meg fülét, majd elindult vele a jármű. Nagyon félt és tele volt kétségekkel. Mi lesz most? Hová viszik őt? Egyszer csak valaki felemelte a zsákkal együtt, majd egy nagy ütést érzett és az eddig folyamatos mozgás és berregés abbamaradt. Gyenge fény szúrta meg a szemét. Lassan megpróbált felállni és félelemmel teli szívében óvatosan kibújt a zsákból. Nagy volt a csend. Szétnézett. Csak a szél hangja hallatszott, körülötte fehér hótakaróval borított táj terült el.
Még mindig nem fogta fel, hogy mindez miért is történik meg vele. Anyját kereste szemeivel, hátha meglátja őt a közelben és elmúlik ez a szörnyű álom. Jó lett volna újra odabújni hozzá, ismét érezni szerető melegségét, de nem látta sehol. Nagyon magányosnak érezte magát.
Lassan a nap hosszan nyújtózva felkúszott az ég tetejére.
A közeli bokrok ágain verebek ugrándoztak nagy ricsajjal. Varjú károgása riasztotta fel a tájat. A kicsiny kutya ösztönösen szimatolni kezdett, talán abban reménykedve, rátalál ismerős szagokra, hogy azok segítsenek neki megtalálni a hazafelé vezető utat. Hamarosan egy országútra tévedt. Úgy érezte, hogy nem szabad letérnie, így hát elindult a kitaposott mélyedésekben. Néha be-besüppedt mélyen a hóba, úgy hogy csak a feje és farka hegye látszott ki alóla. Ilyenkor nagy kínkeservesen tudott csak tovább haladni. Kicsi teste teljesen elzsibbadt a hidegtől és az erőlködéstől.
Már olyan régóta kóborolt, hogy a nap már ismét nyugovóra készült, hogy hamarosan újra sötétségbe boríthassa a tájat.
A kiskutya nagyon lassan haladt útján, alig tudta vonszolni meggyötört testét. A sötétben, valahol a távolban gyenge világosságra lett figyelmes. Összeszedte maradék erejét, majd tovább indult a reménykeltő fény felé.
Hamarosan egy kis városrész utcáján találta magát, ahol az út szélén egy utcai lámpaoszlophoz ért. Az oszlop tetején az erősödő északi szélben lámpabúra himbálódzott. Szinte félelmetesnek tűnő csendben csak a búra csikorgó hangja hallatszott. A kölyök elhatározta, bármilyen nehéz lesz, tovább fog menni, majd csak találkozik végre valakivel, aki talán megszánja őt. Felette csillagok hada szikrázott az ében fekete égen.
Házakkal teli utcába érkezett, ahol a házak katonás rendben álltak szépen egymás mellett. Ablakaik sárgás fénnyel világították meg a havas utcát, ahol a kicsiny állat fázva és éhesen a boldogságot keresve ballagott. Némelyik házba be lehetett látni. Fényes szobákat látott. Benne boldog emberek jöttek-mentek, kezükben poharat szorongatva, nagyokat kurjongatva. A másik házban, ami előtt elhaladt, éppen egy háziasszony ízletes ételeket tálalt fel családjának. Vidám zene hangja szűrődött ki mindahány helyről. Olyannak tűnt némelyik, mint egy gyönyörű festmény, melybe olykor vágyakozunk belépni, de tudjuk, hogy ez lehetetlen. A kicsiny kutya is így érezte ezekben a pillanatokban. Csodálta a látványt, de nem lehetett részük és ettől még jobban elszomorodott.
Megint elhatalmasodott rajta a remegés. Úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Lefeküdt a hóba. Már nem azt érezte, hogy milyen hideg. Szinte olyan volt már számára, mint egy puha párna, mely testét átmelegíti. Lábára hajtotta fejét, majd mély álomba zuhant. Álmában újra boldog volt. Egy virágos réten szaladt át, szemében a boldogságtól könnycsepp ragyogott. Az égen világítottak a csillagok, a telihold és körülötte a házakból vidám nevetés hallatszott.
Senki sem tudhatta, hogy ugyanebben az időben, míg mindenki valamit ünnepel - talán egy szebb jövőt - ez idő alatt egy kicsinyke árva kölyökkutya szemeiben könnycseppel; örökre elalszik és nem is álmodhat arról, hogy valahol, valamikor újra boldog lehet.
Nem sokkal később, besötétedett az éjszakai égbolt. A csillagokat sötét felhők takarták el, majd lassan, nagyon lassan eleredt a hó, mintha a természetnek az-az ötlete támadt volna, hogy puha hótakarójával betakargassa a szuszogó alvó kölyökkutyát.

***

- Mi történhetett ezzel a kutyával? - kérdezte Juli aggodalmaskodva férjétől. - Nem szokott ilyenkor ennyire ideges lenni! - folytatta.
- Talán már előre fél a petárdák hangjától - felelte a férj.
- Dehogy! Olyankor inkább elbújik a lakásban és reggelig nem is látjuk őkegyelmét - válaszolt Juli a férjének.
A bejárati ajtónál egy zsömleszínű, kissé elhízott pincsikutya továbbra is kitartóan csaholt a kijárat felé.
- Nézd meg kérlek, mi lehet odakint! - kérte Juli a férjét.
A férfi álmosan kelt fel a fotelból, magára vette kabátját, majd papucsában kicsoszogott az ajtó felé. Mikor kinyitotta az ajtót, a pincsi szélsebesen rontott ki gazdája lába között, majd fellökvén a férfit.
- Megbolondult ez a kutya!- morgott magában. Kilépett a teraszra, ahol, mint éles penge vágott arcába a hideg szél, s csapkodta arcát a hó.
- Mi a fene baja van ennek a kutyának? - kérdezte magában, majd elindult a bejárati kapu felé. A kis pincsi bőszen ugatva, fáradtságot nem ismerve szaladt ugrálva a kapu egyik végéből a másikba, néha-néha izgatottan visszatekintve közeledő gazdájára.
- Hát ez meg mi?- csodálkozott el a férfi a bejáratuk előtt, hóban fekvő kis test láttán. Lehajolt és egy alig lélegző kicsi kölyökkutyát látott meg a hóban. A pincsi izgatottan ugrált a test körül. Még az amúgy máskor számára félelmetes közelben durrogó petárdák hangjai sem érdekelték, annyira boldog volt, hogy rátalált erre a szegény kiskutyára.
A férfi óvatosan felemelte a kis hideg testet, gyorsan kabátjába bugyolálta, s most már ő is remegve elindult vissza a házba.
Amikor beléptek a meleg szobába, Juli már nagyon várta férjét.
- Nézd, mit talált a kutyánk! Csodálatos, hogy innen bentről így megérezte! - lépett oda Julihoz, majd kabátjából elővette a kölyköt.
-Ó! Istenem! Szegény már majdnem megfagyott odakint! Hogy kerülhetett az utcára? - kérdezte az asszony. Olyan jó lelkű volt, hogy ő nem is gondolta volna soha, hogy vannak olyan emberek, akik egy ártatlan kis élettel bármi rosszat is megtudnának tenni.
- Nem tudom. Ott feküdt a hóban a kapunk előtt. Alig látszott már ki szegény! - válaszolt a férj.

***

Odakint az utcákon tűzijáték világította be az eget. Az emberek az újévet és egymást köszöntötték. Pezsgős poharak koccanása csengett a házakból.

A kicsi kutya még nagyon gyenge és fáradt volt. Lassan kinyitotta a szemét és látta, hogy aggódó tekintetek veszik körül. Szeretett volna megmozdulni, de még nem ment neki. Jól esett számára a jó puha, meleg pokróc érintése és a mellette szuszogó új barát melegsége. Szíve újra tele lett reménnyel. Lehet, hogy megint megtalálta a boldogságot, amelyről nem régen, kint a hideg pusztában, magányosan álmodott? - tűnődött el magában. Vagy még most is csak álmodik - gondolta, de valahol nagyon mélyen vagy talán már nem is annyira mélyen tudta, hogy ez már nem álom, hanem valóság.

Az utcákon és a házakban énekeltek, nevettek az emberek.
Egy kiskutya aludt meleg pokrócba bugyolálva. Mellette pincsikutya szuszogva őrizte álmát.

Vége

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-01-08
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-01-20 17:24:07

Kedves Rozália és Kata !

Köszönöm, hogy olvastátok !

Sajnos egyre többször tapasztalom, hogy mi emberek mostohán bánunk az állatokkal és nem csak a házi álatokra gondolok. Remélem, egyszer mondez megváltpzik. Persze, előbb egymással is szebben kellene bánnunk.

Barátsággal: Bluebottle as. Gabi
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-19 11:00:34

Szegény kiskutya! Szerencse, hogy az ő története jól végződött(hála a pincsinek és nektek), de hány olyan kutya van, aki belepusztul a sok szenvedésbe. Pedig mi emberek tartozunk felelősséggel az állatokért.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12497
Időpont: 2009-01-18 19:59:07

Nagyon aranyos történet.Szeretem az állatokat, de mégjobban haragszom az olyan lelketlen embernek nevezett élőlényre, aki képesek ilyen módon megszabadulni egy ártatlan és magatehetetlen kis állattól. Örülök, hogy elolvastam a történetedet. Nagyon tetszett.
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-08
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-01-18 16:59:46

Kedves Panka !

Nagyon köszönöm !
Ez egy megtörtént eset. Az én pincsi kutyám találta a kölyköt, akkor éjjel. Az persze csak kitaláció, hogy a kutyus miken esett át, mire a kapunkhoz ért, de a történet párbeszédes része az igaz. Mindenesetre a kutya nagyon rossz bőrben volt akkor, biztos, hogy nehéz volt az útja odáig.
Egy pár nap múlva továbbadtuk egy ismerősünknek, aki nagyon szereti őt.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Gabi
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-01-18 16:30:46

Szia!
Valóban ez nem mese, hanem a rideg valóság, azért örölük, hogy a kis kölyök kutya a végén megmenekült. Gratulálok, tetszett ahogyan megírtad.
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A gúny címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Netszerelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Muffin 2/1 című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)