HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2009-01-17

A varázsszavak


A feje hasogatott, a szájában olyan keserű ízt érzett, amit eddig még sohasem. A bíróság tárgyalótermének ajtaját dörrenve vágta be maga után. A jéghideg, lepusztult, széles folyosón egy kopott padon egyedül üldögélő taláros ügyvéd felkapta a fejét és rosszallóan meredt rá. Kata válaszul megvonta a vállát és gyors léptekkel elindult a másik, hasonlóan lepusztult folyosó felé. A férje télikabátban üldögélve itt várta már őt vagy másfél órája.
- Hű, de sokáig benn voltál! - nézett rá kíváncsian. Kata gyorsan belekarolt és mérgesen mondta:
- Tűnjük innen, mielőtt felrobbanok!
Nem is szólt többet, amíg végig mentek az áporodott szagú, hideg folyosókon, maguk mögött hagyták a lepattogzott, hámló festésű lengőajtókat, a sötét lépcsőházat a piszkos lépcsőivel. Nagyot lélegzett a téli csípős hidegből, amikor becsukódott mögöttük az évek, évtizedek óta nem takarított piszkos, nehéz faajtó. Idefelé, először nem mentek be rajta. Tovább keresték a bejáratot, mert azt gondolták, hogy azért ilyen piszkos és lepusztult ez a kapu, mert ez egy elfelejtett mellékajtó.
- Szörnyen fáj a fejem! - morogta szinte csak maga elé.
- Azért elmegyünk ebédelni? - kérdezte a férje.
Hát igen, úgy képzelték, hogy a tárgyalás után - amire Kata tanúként volt beidézve - elmennek és megebédelnek egy közeli étteremben.
- Nem tudom. Persze mehetünk, ha akarsz. De nem hiszem, hogy egy falatot is le tudnék nyelni.- rázta a fejét.
A férje kézen fogta és elindultak a parkoló felé, ahol a kocsit hagyták.
- Nem vagyok még én sem éhes. - mondta megadóan a férje. Beültek az autóba, a férje indított.
- Akkor irány haza? - nézett Katára, de ő nem szólt semmit. Kinézett az ablakon, de nem látott semmit a kisváros esőáztatta utcáiból, óriási pocsolyáiból, a járdákon nyüzsgő sokaságból. Újra a kopott tárgyalótermet látta maga előtt és újult erővel kezdett hasogatni a feje.
Egy ingatlan használati perben kellett tanúskodnia. Rém kellemetlen volt az egész számára, mert úgy érezte, hogy ők tisztességesen és körültekintően jártak el, amikor eladták a pestkörnyéki kis település festői domboldalán álló kertes, nagy családi házukat. Az ingatlant és a telket osztatlan közös tulajdonként vették és úgy is adták el. A mostani adásvételi szerződésben hajszálpontosan az volt megfogalmazva, mint abban az évtizedekkel ezelőttiben, amikor megvették. Pontosan azt adták el, amit akkor megvettek. Az új tulajdonos azonban azt a részt is használni akarta, ami a másik tulajdonos kizárólagos használatában volt.
Ők minden alkalommal, minden érdeklődőnek pontosan elmondták, hogy meddig terjed az ingatlanuk kizárólagos használata. A családi ház mögötti járdáig. Már az ingatlan ügynököknek is ezt mondták. Mindenkinek, ennek a fiatalasszonynak is, aki végül megvette az ingatlant. Akkor tudomásul is vette. Most meg bíróságra idézik őt. Már akkor is mérges volt, amikor a bírósági idézést megkapta. Mit akarnak tőle? Miért nem tudják elfogadni az adásvételi szerződésben foglaltakat? Mit számít az, hogy ők használták a másik részt is egy kicsit? Ott parkolt az autójuk, nem a ház előtti pihenőkertben. Nekik megengedték a társtulajdonosok. Az új tulajdonosnak meg nem akarják megengedni. Mi köze hozzá? Mit változtat az, hogy mi volt akkor, amikor ők laktak ott? Az számít, amit leírtak a szerződésben.
Mérgesen fújt egyet. A szájában érzett keserű íz, csak nem akart elmúlni.
A kocsi falta a kilométereket és ők hallgatagon ültek benne.

Az új tulajdonos szerint a szerződésben foglalt, az ő kizárólagos használatú területe nagyobb, tovább tart, mint a ház mögötti járda széle, amit ők megjelöltek határként. Hát lehet, ők sohasem mérették fel. Eredetileg meg akarták venni a másik rész is. Aztán nem úgy alakult.
De ehhez is mi köze? Méresse fel pontosan, ha annyira fontos neki, hogy mennyi az annyi, meddig tart a telekrésze. Ha tovább, hát tovább! Akkor meg a társtulajdonosok viseljék el, hogy többet adtak el akkor régen nekik, mint amennyit akartak. Mit tud ő ezen változtatni? Miért kellett őt másfél órán keresztül faggatni, hogy mi volt akkor, amikor ők laktak ott? Na és öreganyám lány korában mi volt a helyzet ezen az ingatlanon? - gondolta mérgesen.
Haza értek, a férje beparkolt. Ő meg bement a lakásba és átöltözött. Beleroskadt a fotelba és úgy érezte, hogy soha sem fájt még így a feje.
A férje nemsokára utána jött és leült a fotel elé a földre. Lehúzta Kata jobb lábáról a papucsot, és masszírozni kezdte a lábát. Kata türelmetlenül elhúzta a lábát a férje kezéből, és keresgélni kezdte a papucsát. A férje azonban újra simogatni kezdte gyengéden a lábát, és megszólalt:
- Na engedd csak szépen, "papírom van róla"! - mosolygott rá.
Kata pedig szépen békén hagyta a lábát, a simogató kéz fogságában és órák óta először másra is tudott gondolni, mint a bíróságra.
Hát igen ezek a szavak, a varázsszavak most is hatottak.
De régen hallotta őket először! Talán az esküvőjük után nem sokkal. A férje elment mellette a konyhában, amikor éppen valami számára bonyolult főzési manővert igyekezett végrehajtani és belecsókolt a nyakába.
- Na ne! - mondta bosszúsan, mert nem érezte alkalmasnak sem az időt, sem a helyet az efféle csókokhoz. De a férje nem sértődött meg, hanem rávágta, hogy: "papírom van róla" és nagyot nevetett.
Hát igen a "papír", ami nem más, mint a házassági anyakönyvi kivonatuk.
Ami azt jelenti, hogy összetartoznak, felvállalták egymást az egész világ előtt. Együtt, egymásért akarnak élni, egy közös életen munkálkodni, egymás dolgát a világban megkönnyíteni és széppé tenni. A "papír". Az a sokak által feleslegesnek tartott papír, amire hivatkozva még most, ennyi év után is felvidítja őt a férje. Visszaröpíti a fiatalságukba, az elszántságukba, hogy ők egy pár lesznek, együtt oldják meg az élet gondjait.
Lazított a merev testtartásán, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. Lehunyta a szemét és a simogató kezek és a varázsszavak visszaröpítették az időben.
Az idősebbik fia sok-sok órás vajúdás után végül császárral született. Amikor végre hazaengedték őket a kórházból, már az első napon belázasodott. Magas lázzal feküdt az ágyában, amikor eljött az este és meg kellett fürdetni a babát.
- Maradj csak nyugton, majd én megfürdetem. - mondta a férje és már ment is a kis kék babakádért. A férje egy szem gyerekként sohasem láthatta, hogyan fürösztenek meg egy újszülöttet. Tele volt aggodalommal és újra megpróbált felkelni. A férje gyöngéden visszafektette és rámosolygott:
- Itt fürdetem meg a kicsit a szobában, jó? A fürdőszoba úgyis elég hideg, majd adsz tanácsokat nekem.
Te jó ég, gondolta Kata: - Mi lesz ebből? Neki is pontosan annyi tapasztalata volt a babafürdetésben, mint a férjének. Azaz mégsem! Eszébe jutott, hogy az öt évvel fiatalabb húgát az édesanyja hogyan fogta a kezében, amikor pici babaként fürdette. A férje összekészítette ami a fürdetéshez kellett, és odavitte a pici fiukat Katának.
- Na itt a lurkó, most mutasd meg szépen, hogyan fogjam meg. Kata pedig ott az ágyban, a takaróján fekvő picit fejét a csuklójára fektette és ugyanannak a kezének az ujjaival átfogta a hóna alatt.
- Pici vizet tegyél a kádba. Így fogd meg, és a másik kezeddel mosdasd a mosdókesztyűvel.- mondta aggodalmasan.
De nem volt semmi baj. A férje olyan gyengéden és olyan ügyesen fürdette meg a picit, mintha már százszor csinálta volna.
- Nem is reméltem, hogy ilyen ügyesen meg tudod fürdetni a babát.- dicsérte meg a férjét.
- Pedig "papírom van róla"....- mosolygott és odatette a tiszta, illatos babát Kata karjába.
Érezte, hogy a hasogatás a fejében kezd enyhülni.
Jólesően hátrahajtotta a fejét a fotel támlájára és eszébe jutott a tavalyi krónikus arcüreg gyulladás miatti arcműtétje. Amint kihozták a műtőből, a férje már oda is ült a kórházi ágya mellé. A kezét simogatta és kérdezgette: hogy van? Ő még kába volt a sok fájdalomcsillapítótól és a sok nyugtatótól, amit kapott. Valamit biztosan mondott is, de leginkább csak lebegett valahol az álom és az ébrenlét határán. Álmában beszélgetett csak a férjével, mint utóbb kiderült. Amikor kezdett magához térni, rémülten látta, hogy a párnája csupa vér. A véres arcáról csurgott le a párnájára, amíg kába volt. Megtapogatta az arcát óvatosan, és elszörnyedt. Az orra - amin keresztül az arcát műtötték - meg volt dagadva, és be volt tamponozva. A haja izzadtságtól csatakosan, összeragadva göndörödött a keze alatt. Bár nem látta magát, nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy tudja, úgy néz ki, mint aki egy horror filmhez van sminkelve.
- Hú, de borzasztóan nézek ki! - mondta rémülten. - Ne nézz rám, mert rosszat fogsz álmodni! - kérlelte a férjét.
- Hát nem vagy a legjobb formádban. - ismerte el a férje. - De nekem "papírom van róla", hogy ilyenkor is szépnek lássalak....
A varázsszavak akkor is megtették a hatásukat, és Kata nem aggódott tovább a külseje miatt.
Annál jobban aggódott azon a nyáron, amikor Szardíniára mentek nyaralni. Igaz, hogy ő szeretett volna Szardíniára menni, de más években, amikor ő intézte a nyaralást, végül mindig máshová mentek. Olaszország túl drága nekünk mondogatta. Most azonban annyi munkája volt, hogy nem ért rá a nyaralást megszervezni. A férje azonban elintézte. Egy igazi négy csillagos szállodába foglalt szobát két hétre Szardínián. Nem, a szállodával nem volt semmi baj. A tengerparton egy csodás park közepén állt az épület. A szobájuk a tengerre nézett és nagyon kellemes volt: tiszta és szép. Soha semmiért nem kellett fizetni a két hét alatt, bármit ettek, ittak - csak megmutatni a szobakulcsot a pincérnek és a férjének aláírni a számlát. Ilyen helyen még soha életükben nem voltak, egyszerűen nem engedhették meg maguknak anyagilag. Ahogy teltek a napok Kata egyre jobban aggódott a végső számla miatt. A gyönyörű szálloda a világ végén állt, a legközelebbi településtől jó messzire, sem bolt, sem másik étterem nem volt a közelben. Attól félt, hogy rengetegbe kerül ez a nyaralás. Nem is tévedett. Amikor letelt a két hét még annál is lélegzetelállítóbb számlát kellett kifizetniük, mint amire legvadabb álmaikban számítottak.
- Hú, ez teljesen padlóra küldött minket anyagilag! - sóhajtott a taxiban, ami a repülőtérre vitte őket.
- Az nem számít. - mondta nagyvonalúan a férje. Mindig is szerettél volna Szardínián nyaralni. Nekem meg "papírom van róla", hogy el kell hoznom téged. - fogta át a felesége vállát. A varázsszavak hallatán Kata úgy döntött, hogy a különlegesen szép emlékei közé tartozik ez a nyár, és nem bánkódott már tovább a számukra exkluzív nyaraláson.
Azóta is sokszor hallotta már ezeket a varázsszavakat, és ő is sokszor kimondta őket már.
A másik iránti bizalmat, szeretetet és elkötelezettséget fejezték ki vele.
Vagy játékból mondták, amikor a varázsmondat "felhívás volt keringőre". Egy kis adok - kapok gyengédségre. Vagy olyankor mondták, amikor a másik bezárkózott a saját kis világába a problémájával és nem engedett be oda senkit. Ezek a varázsszavak voltak a belépőjegyek, az emlékeztető, hogy nem kell egyedül megküzdeni a gondokkal, a szomorúsággal, a bosszúsággal, a problémákkal. Mint most is.
- Na halljam csak szépen, mivel fájdították meg a fejedet? - kérdezte a férje, és gyengéden masszírozni kezdte a foglyul ejtett lábát.
- Hát a szokásos! Mindenki jól akar járni! Nem akarja tisztességesen intézni a dolgait! - méltatlankodott Kata. - Odarángatnak a bíróság elé, én meg azt sem tudhatom, hogy mit hordtak össze az egészről, amíg behivattak engem. Órákig faggatnak arról, hogy mi volt akkor, amikor mi ott laktunk. Úgy jött ki az egész, mintha mi becsaptuk volna az új tulajt, és nem mondtuk volna meg, hogy meddig az övé a megvett ingatlan. Pedig százszor is elmondtuk! - csapott mérgesen a fotelra. Nem mintha az lenne a lényeg, hogy mi mit mondtunk. Ott a szerződés, a régi pontos mása a birtokviszonyokról. Hát méressék fel és tartsa magát mindenki ahhoz! Már tisztára meg volt mindenki kergülve! Szinte minket hibáztattak, a saját mohóságuk miatt! Az egyik nem tudja elfogadni azt, hogy csak azaz övé, amit megvett, a másik nem tudja elfogadni, hogy esetleg nem azt adta el évtizedekkel azelőtt, amit akart! Mi a fenét tehetünk mi az egészről? Mi igyekeztünk gondosan és tisztességesen intézni az eladást. Az új tulajdonos ügyvédje most ott a tárgyaláson, mint egy kutyára, úgy üvöltött rám:
- Nem mérették fel a saját részüket, amikor megvették? Nem mértették fel, amikor eladták? És a pénzt megszámolták?
Képzelt el, milyen érzés volt ezt hallani! Pedig ügyvéddel intéztük az egészet. A vevő hozta az ügyvédet. Ha az azt mondta volna, hogy fel kell méretni, akkor felmérettük volna. De nem mondta. Telkes ingatlanok ezreit adják el anélkül, hogy a telekhatárokat felméretnék. Na és a pénzt sem számoltuk meg, mert banki utalás volt....
A férje vidáman kuncogott, és kíváncsian kérdezte:
- Na ezt megmondtad neki?
- Á, nem. Minek? Nem komolyan kérdezte, csak meg akart ijeszteni, vagy megmutatni, hogy bolond módra, beszámíthatatlanul intézzük az ügyeinket.
- Kár, poénnak pedig jó lett volna....! Na ezzel a lábaddal már végeztem, most kérem a másikat.
Kata érezte, hogy a keserű íz a szájában kezd megszűnni, és a hasogatás a fejében tompa nyomássá enyhült. Így hát megadóan a férje kezébe tette a másik lábát egy kis gyengéd masszírozásra, ha egyszer "papírja van róla", és végre elmosolyodott.


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2014-02-01 23:53:22

válasz efmatild (2014-01-31 13:40:36) üzenetére
Kedves Matild!
Jól látod a tartós házasságok alapjait. Én azt hiszem, hogy sok házaspár kialakítja a saját kis külön világát: a szokásaikkal, rituálékkal és mítoszaikkal. Ez a közös kultúra mindkettőjük álmait magába foglalja és jó esetben elég rugalmas ahhoz, hogy változzon, ahogy a férj és a feleség fejlődik a házasság során. Amikor egy házasság rendelkezik egy közös iránnyal, a kikerülhetetlenül jelentkező konfliktusok sokkal kevésbé intenzívek, a problémák pedig nem vezetnek a válóperes bíró elé.
Köszönöm, hogy ezt a romantikus történetet is elolvastad, ha még van kedved ebben a műfajban újabb novellát olvasni tőlem, akkor a "Szerelmeslevél" című történetet ajánlom a figyelmedbe.
Köszönöm a kitartásod, amivel követed a romantikus történeteimet, igazán nagyon jól esik!
Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2014-01-31 13:40:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Jóleső érzéssel olvastam novelládat, közben bennem maradt három szó: bizalom, szeretet, elkötelezettség.
Szerencsés ez a házaspár, hogy egymásra találtak, és számukra a "papírom van róla" varázsszóval átérzik, mit is jelent ez számukra? Ha minden házasság ilyen harmonikus lenne, nem lenne dolga a válóperes ügyvédeknek.
Sajnos kevés olyan férj van, aki így segíti feleségét, a nő szerencsésnek mondhatja magát.
Nagyon tetszett novellád, gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2013-01-02 00:23:08

válasz Kőműves Ida (2012-12-30 20:31:34) üzenetére
Kedves Ida!
Ez a novellám is, mint a legtöbb, a szeretetről szól. A legtöbb ember boldogan kezdi el közös életét, aztán mégis véget ér az örökre szóló házasság pár év után.
Mert ami az összetartója: a hűség, a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, az alkalmazkodni tudás, egymás segítése, és a ragaszkodás az életre szóló szövetséghez, nagyon nehéz dolog. Ma amikor minden arról szól, hogy a legkisebb kényelmetlenséget sem kell elviselned, mindent le kell cserélni egy újabb, jobb modellre, mert attól boldogabb leszel.
Pedig az emberek akikkel megoszjuk az életünket, nem fogyasztási cikkek, beleszövődik a sorsuk a mi életünk szövetébe. Ha a szeretetünkkel, támogatásunkkal jól alakul a sorsuk, a mi életünk szövete is szebb mintákba rendeződik.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-12-30 20:31:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Egy remekül, a Tőled megszokott alapossággal megírt novellát olvashattam most itt!
Ott fent azt látom, hogy még nem szavaztak erre az alkotásra, s mivel "papírom van róla" hát most értékelem is.:) Azért jó, hogy még mindig rábukkanok olyanra, amit még nem olvastam.:) Nagyon tetszett!

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-03-19 11:22:57

"Van róla papírom" D

Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-03-19 09:56:35

Kedves Selanne!
Igen, a varázslat mindig elbűvölő, a varázs szavak is. Köszönöm, hogy ezt is elolvastad és úgy látom tetszett.:) Kívánok neked is varázsszavakat ! :)

Judit

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-03-19 09:36:46

Kedves Judit!
Olyan jó, amikor vannak efféle, varázsszavak, amelyeket csak ketten értik, más számára semmit nem jelent, magunknak pedig lehet a minden:-))
Szeretettel:Selanne
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-01-19 12:52:52

Kedves Kata és Rozália!
Köszönöm, hogy olvastatok és annak mégjobban, hogy tetszett nektek.

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2009-01-19 10:55:29

Kedves Judit!
Kevés ilyen férj van, de szerencsére azért még akad, aki ennyire önzetlenül szereti a családját. A varázsszavak balzsamként hatnak a nehéz időkben. Jól megírt novelládhoz gratulálok!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2009-01-18 21:25:41

Kedves Judit! - Jó lenne, ha minden házasságban így oldódnának meg a különféle gondok. Sok férj (vagy nő), amikor gondjai adódnak, s a másik ettől fejfájást kap, vagy más gondjai adódnak, ahelyett, hogy kitalálna valamit, ami elűzné a párja poblémáit, megsértődik, vagy elhúzódik. Aztán szó szót követ, végül összevesznek olyasmin, amin igazán nem kellene. Lám, milyen könnyen elmúlt itt is a fejfájás...
Nagyon jól rámutat az írás arra, hogyan lehet elkerülni az összetűzéseket.
Tetszett az írás.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Kurva vagyok (monodráma) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Ámen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Reményül vannak című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Bár bízni tudnál! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese I. része című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Szilveszteri forralt bor. (Barátom emlékére…) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)