HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-01-18

Társas magány

Utolsónak jött ki a színházteremből. A hatalmas előtérben már roskadásig voltak töltve a svédasztalok. Jól megy a vállalatnak. Minden évben egyre jobban megy, és ő már harmadik évben vehette át a legjobb igazgatónak járó díjat. Szép köteg pénz is jár ezzel, de őt nem érdekelte a pénz. Már régóta nem. Szükségesnek tartotta most is, de amit annak idején a pénz utáni hajsza miatt eldobott, azt azóta sem találta meg.
Jó volt felballagni a színpadra, amikor szólították. Élvezte a sikert, és szívből gratulált a többi kitűntetett igazgatónak. Mint minden évben, a kitüntetett kollégák között ott volt Ő is. Röviden, hidegen ráztak kezet. Évek óta. Pontosan azóta, mikor abban a szállodai szobában beszélgettek, vagy szakítottak? Hogyan is történt?

- Nem értelek. Mitől félsz? - kérdezte kissé haragosan a nő.
- Miért félnék bármitől is? - nézett vissza rá a férfi, miközben az ingét gombolta.
- Függetlenek vagyunk. Sikeresek. Mi az akadálya? - állt egészen a férfi elé a nő.
- Látod? Kimondtad. Sikeresek. És mitől vagyunk azok? Attól, hogy hideg fejjel gondolkodunk. Nézd. Sokat utazunk. Ez a munkánk. Országok, repterek, szállodák alkotják életünk jelentős részét, de azért találkozunk.
- Ezt nem hiszem el! - csattant fel a nő.
- Micsodát? - állt meg a férfi a mozdulata közben.
- Te nem érzel semmit? Nem igaz, hogy nem érzel semmit! - küszködött a nő a könnyeivel.
A férfi nem szólt, csak befejezte a nyakkendője megkötését. Odalépett az előszobai tükör elé, és megszemlélte az eredményt. Kicsit bólintott, majd felvette a zakót is.
- A szobát már rendeztem! Sietek, mert indul a gépem! - kiáltott a férfi kifelé menet a fürdőszoba irányába. Nem láthatta, hogy a nő a tükör előtt állva nézi saját arcát, s folynak a könnyei.
Amikor a férfi belépett a liftbe, elmerengett kicsit, és belül egy furcsa érzésre lett figyelmes. Sóhajtott egy nagyot, amitől enyhült kissé ez az apró kín.
Ezt az érzést azóta gyakran érezte. Legfőképpen akkor, amikor eszébe jutott a nő. Többé nem találkoztak, hiába próbálta elérni telefonon. Az utóbbi évben szinte nem volt olyan napja, amikor ne érezte volna ezt a kínt.

Gratulált a nőnek most is ott fenn a színpadon. Ma azonban úgy tűnt, kicsit hosszabban fogták egymás kezét, mintha ...
Ezt gondolta, ezt érezte, ezt élte át újra most, miközben elvett egy pezsgőspoharat az asztalról. Kiballagott a nyitott erkélyajtón keresztül a hatalmas teraszra. Mindig volt körülötte társaság, de ma nem vágyott erre, sőt, ha jobban belegondolt, már régóta csak egyvalakinek a társaságára vágyott. Miért nem vette észre akkor régen? Miért nem fedezte fel, hogy mit veszít el? Miért csak most tudja, ki is volt számára a nő?
- Unatkozik uram? - kérdezte egy jól ismert női hang.
A férfi, mint a villám úgy perdült meg a hang irányába. Meglepte a nő, hiszen évek óta még itt, az év végi ünnepségen sem jutott soha a közelébe. A nő azóta mindig ügyesen eltűnt a szeme elől. Ekkora társaságban nem is volt nehéz. Csak nézte, és nem tudta, mit válaszoljon.
- Mi volt ma az a hosszú kézfogás? - kérdezte a nő kis mosollyal a szája sarkában.
- Nem is tudom, eszembe jutott ... vagyis, egy ideje már ... - kínlódott a férfi, de azután csak sóhajtott egy nagyot, de most nem tűnt el a kín onnan belülről.
- Sétálunk egyet? - kérdezte a nő féloldalra hajtva a fejét.
- Menjünk! - bólintott a férfi.

Kiértek a folyó partjára. Ott folytatták az utat. Szokatlanul meleg este volt, ezért nem voltak egyedül. Több pár is sétálgatott a parton. Semmiségekről beszélgettek. Üzletről. Az eltelt évek sikereiről. Közben megtudták egymásról, hogy most is egyedül vannak mindketten. A férfiben kezdett megszűnni a kínzó érzés. Szép lassan ráterelődött a beszélgetés kettőjükre. A nő is vidámabb lett, de azért még emlékezett a haragjára. Gondolta, itt az alkalom, hogy egy kis leckét adjon a férfinek arról, nem szabad játszani az ő érzéseivel. Úgy alakította a lépteit, hogy közelebb kerüljenek a folyóhoz. Itt magasabb volt a part, mert néhány méterrel arrébb egy híd vezetett át a másik oldalra. A nő pajkosan lökte a férfit a víz felé, aki, mint egy lassított felvétel, dőlt a folyóba.
- Tudod, hogy nem tudok úszni! - szólt a férfi még estében, majd eltűnt a vízben.
A nőnek csak most jutott eszébe, hogy ez igaz. Elfelejtette. Nagyot sikoltva kért segítséget. Többen is a férfi után ugrottak a folyóba.

Amikor összecsaptak a hullámok a feje felett, nyugodt volt. Nyitott szemmel nézett körül a víz alatt, és meglátott a híd lábánál egy keskeny, beépített vaslétrát. Elég messze volt. Arra vette az irányt. Meglepődött, hogy milyen könnyedén halad. Odaérve megfogta az alsó fokot, és szépen kapaszkodott felfelé. Amikor partot ért, elindult vissza a nőhöz. Ő azonban háttal neki térdelt a földön és keservesen zokogott. Közelebb érve látta, hogy többen is vannak a nő körül, és mindenki fölé hajol valaminek. A férfi odanézett, és meglepődve látta a saját arcát. Csukott szemmel feküdt ott a saját teste. Egy fiatal férfi szabályszerű újraélesztést végzett éppen rajta. Úgy érezte, egy erős örvény rántja le a lábáról, és egy pillanatra minden sötét lett. Köhögve ült fel a többiek gyűrűjében. Tekintete azonnal a nő tekintetét kereste. Egymás szemébe néztek. A férfi megérezte, hogy egész életében ezt kereste, s hogy mától kezdve boldog lehet, ha el nem dobja megint. Látta a nő szemeiben, hogy még mindig szereti, és a nő is ezt láthatta, mert kicsit elmosolyodott.
- Jól van? Mondjon valamit! - szólt az életmentő a férfihez.
- Nincs egy szál cigarettája? Az enyém ugyanis kissé elázott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-05-19 23:35:11

Örömmel látlak itt is, kedves Zsike!
:-)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2009-05-19 13:08:32

Nagyszerű próza!
A vége pedig ütős.
Örömmel jártam Nálad.

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-05-12 23:41:26

Hmm...
Kezdem én is, ahogyan te:-)
Kabos Gyula jutott eszembe:
"A lyuk olyan, mint a fecske. Ha megjelenik egy, akkor jön a többi is."
Egy kicsit később.
"A lyuk olyan, mint a fecske. Nem csinál nyarat."
Nem mindegy, hogy veszünk, vagy eladunk, ha érted, mire gondolok.:-) Hogyne értenéd:-)
Talán tíz évvel ezelőtt lehetett, nosztalgiából visszahozták egy időre ezt a cigarettát. Nem tudom, ma lehet-e kapni? Nem kerestem, de ha volna, biztos, hogy most is az Egri volna a legjobb. Köszönöm a hozzászólásodat, még akkor is, ha rádöbbentem ezzel, nem vagyok már fiatal.
:-)))
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-12 21:51:48

Hmm...
A szeretkezés utáni cigi a "fürdés" utánra maradt.
Van-e reménye egy "sikeres" embernek arra, hogy valaha is boldog legyen?
Érdekes kép, képsor.
Mennyi kéz érintése, mennyi ember figyelme, segítsége... és? Van remény?

A szereplők egyikével sem keresnék barátságot... Még leginkább a vízzel. :-)

Visz az írás, mint hullát a víz... jó hagyni magamat.

Küldök neked egy fecskét. Akár egy dobozzal is... (ha van még ilyen...)

Citron
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-19 23:05:18

Köszönöm Kispanka!
Azért, ha eddig nem szoktál még rá, javasolom, hogy félholtan se tedd.
:-)))
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-01-19 16:57:38

Kedves Artur!
Tetszett a történeted, bizony lehet én is félholtan a cigiért könyörögnék...
gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-19 10:56:44

Igen Selanne!
Tudod, nagy dohányos vagyok.:-)))))
Köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-19 10:55:38

Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy megosztottad velem, velük a véleményedet. Amikor a feleségem ezt elolvasta, azt mondta, ő bizony örök életére elkerülte volna a fickót a nő helyében, vagy pedig még ott a szállodai szobában megfojtotta volna.
Megjegyzem, ezen a megoldáson elgondolkodom, és lehet, írok egy béta verziót.
:-)))))
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2009-01-19 10:53:52

Szia! Minden jó, ha jó a vége:-))
Gratulálok:Selanne
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-19 10:48:20

Kedves Artur!
Nagyon tetszett a történet, a befejezés, a cigaretta pedig igazán arturos. Nos, a nő részéről azért meglehetősen hülye vicc volt a folyóba lökni a férfit, de talán akkor sosem derül ki, hogy mennyire szereti a férfit. Jó novella.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-19 10:40:28

Jaj Gyömbér!
Nagyon szépen köszönöm!
:-)))
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2009-01-19 10:25:23

Jaj, arthur! Mesterien tudsz feszültséget teremteni, aztán hasonlóképpen oldod fel!

Nagyszerű írás ismét!

Gratulálok!

Gy.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-18 22:00:56

Köszönöm Borostyán!
A szerelmi szál bővebben? Lehet, igazad van, de most nem volt bennem több.
:-)))
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2009-01-18 21:54:31

Kedves Artúr!
Nagyon jó kis történet ez. Legjobban az a rész tetszett, ahol a pasi kívülről szemléli magát, amint épp újraéleszti valaki... Nagyon hitelesen írtad le! Jópofa a végén a cigis jelenet. A szerelmi szál lehetne kicsit bővebb:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-18 19:41:26

Szia Kata!
Nem tudom a választ. Sokminden voltam már, de félholt még nem.
:-)))
Köszönöm!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2009-01-18 19:35:33

Aki félholtából feltámad, mármint egy dohányos pasi, az akkor is először a nikotínt hiányolja? Óh káros szenvedélyek!
Az írásod tetszett. Kata

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Búcsúzás Te Kedves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Édesanya Májusa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hogy mi maradt...? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)