HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48575

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: GeBaliFeltöltés dátuma: 2009-01-19

Az ork, a goromba és a két füstölgő repülő (7. fejezet)

Hetedik fejezet


Először azt hitte, meghalt. Nem érezte semmijét, és az egész helyzet olyan volt, mintha már csak egy lélek lenne, vagy valami hasonló, mondjuk szellem. Igaz, hogy az Orakant mitológiában, amiben ő is hitt, nemcsak vicces kedvű istenek, de szellemek sincsenek, a helyzet egy kicsit megváltozott azóta, hogy immár szellemként létezik. Legalábbis ezt gondolta. Ki akarta nyitni a szemét, de úgy határozott, hogy még kicsit pihenget. Ekkor jött rá, hogy nagyon nagyon fáradt, ami nem volt igazán szellemes (mármint szellemszerű) érzés. Talán nem is halt meg. Felemelte a kezét, majd leejette. Határozottan fájdalmat okozott neki a dolog, ezért, hogy biztosan megbizonyosodjon róla, kinyitotta a szemét és felült.
Nem volt halott, határozottan nem. Érezte és látta minden porcikáját, és mind pont olyan zöld volt, amilyenre hagyta őket, ebben nem kellett csalódnia, ellentétben a környezettel. Titkon abban reménykedett, hogy mikor kinyitja a szemét, újra ott lesz a csatában. De nem ez történt. A föld forró volt, a sivatag pedig... pont olyan, amilyennek egy unalmas sivatagnak lennie kell.
Felállt. A harci bárdja a földön feküdt, pont a lába előtt, így azt is felvette. Kifejezetten jól érezte magát, főleg hogy nemrég egy háromtonnás szikla pottyant a fejére, aminek most nyoma sem volt.
Golua'kiet nem tudta, mitévő legyen. Nem volt éhes, se szomjas, ebből arra következtetett, hogy nem sok időt tölthetett eszméletlenül. Körbepillantott, de nem látott semmit. Illetve látta a sivatagot, meg azt a távoli valamit, amit annak idején még délibábnak gondolt, de ezeken kívül semmi érdemlegeset, vagy említésre méltót nem észlelt. Kedvetlenül tett egy lépést, aztán újra megállt. Az egésznek semmi értelme.

Az eddigi legrövidebb, a hetedik.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szakadás című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) kifogytam című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) semmi vers című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) feszült csend című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Bizalom című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Bizalom című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hétezer szív dobban című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hétezer szív dobban című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyári lenge... című alkotáshoz

Nagy Krisztina bejegyzést írt a(z) Almás céklaleves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hétezer szív dobban című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VII. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VI. rész című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyári lenge... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)