HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47917

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2019-03-17 06:40:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: GeBaliFeltöltés dátuma: 2009-01-19

Az ork, a goromba és a két füstölgő repülő (7. fejezet)

Hetedik fejezet


Először azt hitte, meghalt. Nem érezte semmijét, és az egész helyzet olyan volt, mintha már csak egy lélek lenne, vagy valami hasonló, mondjuk szellem. Igaz, hogy az Orakant mitológiában, amiben ő is hitt, nemcsak vicces kedvű istenek, de szellemek sincsenek, a helyzet egy kicsit megváltozott azóta, hogy immár szellemként létezik. Legalábbis ezt gondolta. Ki akarta nyitni a szemét, de úgy határozott, hogy még kicsit pihenget. Ekkor jött rá, hogy nagyon nagyon fáradt, ami nem volt igazán szellemes (mármint szellemszerű) érzés. Talán nem is halt meg. Felemelte a kezét, majd leejette. Határozottan fájdalmat okozott neki a dolog, ezért, hogy biztosan megbizonyosodjon róla, kinyitotta a szemét és felült.
Nem volt halott, határozottan nem. Érezte és látta minden porcikáját, és mind pont olyan zöld volt, amilyenre hagyta őket, ebben nem kellett csalódnia, ellentétben a környezettel. Titkon abban reménykedett, hogy mikor kinyitja a szemét, újra ott lesz a csatában. De nem ez történt. A föld forró volt, a sivatag pedig... pont olyan, amilyennek egy unalmas sivatagnak lennie kell.
Felállt. A harci bárdja a földön feküdt, pont a lába előtt, így azt is felvette. Kifejezetten jól érezte magát, főleg hogy nemrég egy háromtonnás szikla pottyant a fejére, aminek most nyoma sem volt.
Golua'kiet nem tudta, mitévő legyen. Nem volt éhes, se szomjas, ebből arra következtetett, hogy nem sok időt tölthetett eszméletlenül. Körbepillantott, de nem látott semmit. Illetve látta a sivatagot, meg azt a távoli valamit, amit annak idején még délibábnak gondolt, de ezeken kívül semmi érdemlegeset, vagy említésre méltót nem észlelt. Kedvetlenül tett egy lépést, aztán újra megállt. Az egésznek semmi értelme.

Az eddigi legrövidebb, a hetedik.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A tavasz hírnöke címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fönn a hegyen címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 12. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pilátus című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Lepketánc című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 12. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 11. című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Egy agyonhallgatott ember élete című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Mithras kéje címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Egy agyonhallgatott ember élete címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Feleségéhez, Gabikához /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXV. szonettjére./ címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)