HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50765

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: TekisteFeltöltés dátuma: 2009-01-20

Páratlan Páros-Életmese egy szerelemről

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiú és egy lány, akiket a kiszámíthatatlan Sors (nevezhetjük Végzetnek is) ugyanabba az iskolába sodort. Lám, mit tesz a "véletlen", egy csoportba kerültek, s ha már így alakult, észrevették egymást. Annyi új, idegen arc tekintett rájuk, ám ez a két, kék szempár éppen egymásban kapaszkodott meg. Csak egyetlen pillantás, egy kedves mosoly, egy elkapott tekintet, nem utalt komolyabbra, de már készülődni kezdett valami bennük. A lány némi félénkséggel, ártatlanul álmodozva nézett előre a jövőbe, melyet még nem ismerhetett, de úgy érezte, ez a találkozás hamarosan megváltoztatja életét.
Telt-múlt az idő, a fiú és a lány egyre közelebb került egymáshoz. Iskola után (néha bizony helyette is) nemegyszer együtt rótták a város utcáit. Tele lelkesedéssel és izgatott várakozással, sokszor megállva, vidáman nevetve. Készen álltak felfedezni minden felfedezhetőt, szépet, érdekeset, szokatlant, de legfőképpen egymást. Ha találkozott tekintetük, zavartan fordították félre a fejüket, mégsem tagadhatták önmaguk előtt azt a különös, édes bizsergést és a jóleső forróságot, amely egymás közelében mindannyiszor eltöltötte egész testüket.
A lány bizalmatlan volt, valósággal zárt és merev. A fiú igyekezett kedves szavakkal és tetteivel gyengéden áthatolni ezen a páncélon. Úgy tűnt, kitartását siker koronázza, s egy ideig, egy időre valóban egymásra találtak. Ám ez még nem az áhított, kiteljesedő, boldogságos szerelem volt, csupán egy halovány, reménykedő fénysugár, akár parázs a hamuban. Kétségtelenül az odaadás, a bizalom és a hűséges ragaszkodás vágya ott tündökölt mindkettejük szívében, de akkor még nem érkezett el a megfelelő idő a beteljesüléshez.
Értelmetlen szakítás, fájdalmas sebek ejtése és elszenvedése következett. Túl fiatalok voltak mindketten, és nem tudták úgy kimutatni érzéseiket egymás előtt, ahogyan azt nagyon szerették volna megtenni. Ám a hosszú hónapok alatt sem felejtették el egymást. Mindvégig azokra a csodálatosan boldog pillanatokra emlékeztek, amikor a gyönyörű őszi időben sétálva, nevetgélve élvezték az együtt átélt közös élményeket. Tudták, érezték, ami közöttük történt, annak meg kellett történnie, nem lehet ilyen egyszerűen, fájdalmasan vége.
Csúnya, esős, havas kora márciusi délelőtt történt. A legtöbb ember ugyanezt éli át, néha egyszer, néha többször is, ám mindegyik a maga nemében megismételhetetlen és végtelenül egyedi. Sohasem egyforma.
A lány ezen a hűvös reggelen ott várta a buszmegállóban a fiút. A csontig hatoló hideg ellenére csak az elkövetkező percekre gondolt, valósággal számolva azokat. Még egy perc és megpillantotta a fiút, aki felé sietett. Átölelték egymást és lassan egymás szemébe néztek,mintha most látnák meg életükben először a másikat. Akkor, abban a pillanatban eszméltek rá arra a fantasztikusan gyönyörű, őket körülvevő megfoghatatlan rejtélyre, melyet így neveznek: szerelem. A fiú csöppnyi zavarral küzdve óvatosan megcsókolta piruló választottját.
Hát ez a mi, immár több mint hároméves szerelmünk-kapcsolatunk dióhéjtörténete.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-01-19
Összes értékelés:
1
Időpont: 2009-01-21 08:35:49

Köszönöm a véleményeiteket!Az oldalamon vannak még ilyen kis humoros történetecskék rólunk:)Örülök,hogy tetszett!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12571
Időpont: 2009-01-20 23:22:27

Gondolom, első szerelmed. Ez mindig, örökre megmarad, báhogyan véződik, amire most biztosan nem is gondolsz. Vigyázz, hogy sohasem veszítsen a szépségéből.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csavargó ősz című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ébren álmodó november című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ébren álmodó november című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 51. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 51. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 51. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csavargó ősz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi mese című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 51. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ébren álmodó november című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi pillanat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szubjektív idealista verse című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Helyettem virulnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elaltat a kék című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 51. címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)