HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: nincsennevemFeltöltés dátuma: 2009-01-21

Isten Állatkertje - Egy igazán hideg tél

1

Rob belépett az ajtón. Csak Pet volt otthon. A konyhaasztalnál ült, és egy üveget bámult. Annyira belemélyedt ebbe a tevékenységbe, hogy fel sem nézett, mikor megérkezett a barátja.
- Szia! - De nem érkezett válasz. - Mi a helyzet? Mit találtál? - Ment egyre közelebb. Ezt addig tette, amíg meg nem látta, hogy milyen üvegről is van szó. Ekkor hátraugrott. - Ez egy Napóleon!
- Ühüm.
- A tiéd?
- Nem, és attól tartok, nem is a tiéd.
- Csak egy lehetséges tulaj maradt.
- Aham. - Rob lemondóan le akart ülni. Megfogta a szék támláját, de egy pillanatra megállt.
- Tudod... a múltkor lopott a tusfürdőmből.
- Komolyan? - Kapta fel a fejét Pet, mintha a legkomolyabb bűntényről lenne szó.
- Igen. - Jött a komoly megerősítés.
- Na ne, ezt meg kell torolni! - Azzal fel is kapta az üveget, miközben Rob sem maradt tétlen:
- Hozok poharat! - Leült az asztalhoz, Pet kitöltött mindkettőjüknek egy kevés konyakot.
- Hát barátom, egészségedre!
- Egészség! - Lehajtották, és egy rövid ideig néztek maguk elé.
- Tudod, elég sokat lopott
- Na ne! Komolyan?
- Komolyan! Majdnem ennek, amit megittunk... hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy vagy a kétszeresét!
- Mit nem gondol magáról! Add azt a poharat! Most egy életre megtanulja, hogy lopni nem szabad! - Ismét koccintottak, és megint ültek egy rövid ideig csöndben
- Hiányzik a cukromból. - Jelentette ki Pet.
- Nekem van saját. Nyisd az üveget!
Az italozás közben megérkezett Moon.
- Sziasztok! - Letette a kabátját - Hú, mit isztok?
- Öh, mi semmit.
- Na ne már! - Moon megnézte az üveget. - Áh! Napóleon! Szuper! Beszállhatok?
Kikerekedett szemekkel néztek egymásra a srácok.
- Nem a tiéd? - Kérdezte Pet.
- Nem, én azt hittem a tiétek, azért hoztam be?
- Honnan?
- Hát az ajtó elől.
- De miért tartanánk a konyakot az ajtó előtt? - Érdeklődött Rob.
- Hát mit tudom én! Hogy hideg legyen. Odakint szerintem meg is fagyna gyorsan.
- De Moon, a konyakot testhőmérsékleten fogyasztják.
- Én azt honnan tudjam?
- Te dolgozol kocsmában.
- Én csak kitöltöm a piákat, nem iszom meg!
- És nem tűnt föl, hogy mindenki melegen issza?
- Azt hittem, hogy ez ilyen béna kocsma, ahol nincs hely a hűtőben. A vendégek meg ezt szeretik, mert melegen olcsóbb, vagy mit tudom én! Van amit hideg pohárban adunk, hát biztos a konyakra sajnálják, vagy az nem mutat jól. Még sose gondolkoztam ezen.
- Oké. És most kinek a Napóleonját isszuk? - Kérdezte Pet.
- Azét, aki olyan hülye, hogy a folyosón tartja! - Kapta fel Moon az üveget. - Egyébként, aki azt se tudja, hogy melegen jó a konyak, az nem is érdemli meg. - A fiúk a fejüket rázva mosolyogtak rajta.
- És, milyen volt ma a kocsmázás? - Érdeklődött Pet
- Ma nem dolgoztam.
- Akkor hol voltál?
- Egy állatmenhelyen.
- Ott is dolgozol?
- Az túlzás, hogy dolgozom, a munkáért pénz is jár. Önkéntes vagyok. - A lakótársak arcára kiült a meglepetés.
- Nem is hittük volna.
- Miért? Gondoljátok hogy én csak arra vagyok jó, hogy fölborítsam két ártatlan főiskolás gondtalan életét? - A fiúk összenéztek, és egymás szeméből azonnal kiolvasták az igen választ.
- Hát. Nem is tudjuk. - Válaszolt visszafojtott mosollyal Rob.

2.

- Hello! - Köszönt Pet az ajtón belépett barátjának.
- Szia!
- Na, és mi lesz a mai menü?
- Sült csirkemell hagymás szósszal, meg madártej.
- Hú, jól hangzik.
- Az is lesz! Moon?
- Mint hallhatod, fürdik.
- Már megint?
- Még mindig.
- Egy órája mentem el vásárolni.
- Én azt tudom.
- Hihetetlen. - Mondta, és ledobta a sapkáját az asztalra. Pet arrébb húzta az újságot, amit olvasott.
- Esik a hó?
- Aha, és iszonyú hideg van. - Rob levette a kabátját, kezet mosott és nekiállt a főzésnek.
- Á, hello!
- No lám, no lám. Mi az, a vízművek nem bírta tovább? - Érdeklődött Rob.
- Ha, ha! - Jött a gúnyos válasz. - Nagyon hideg van odakint, és ilyen időben az ember csak két dologra vágyik igazán. Egy jó forró fürdőre, és egy hasonló hőmérsékletű kakaóra, amit elfogyaszthat a tv előtt. Apropó nem akar nekem csinálni egyet valaki, amíg hajat szárítok?
- Mármint tv-t? A nappaliban találsz. - Közölte Pet az újság mögül.
- Ma nagyon viccesek vagytok, mármint kakaót.
- Nem valószínű. De szívesen elárulom a hozzávalók tartózkodási helyét, továbbá mellékelhetek egy receptet is, ha óhajtod.
- Tudjátok miért nincs nektek barátnőtök? Mert nem tudjátok, hogy kell a nőkkel bánni! - Pet felvont szemöldökkel és gyenge mosollyal nézett ki az újság mögül, Rob abbahagyta a csirkemell szeletelését, és egész gyilkos tekintettel meredt a lányra. A hatást fokozta az óriási kés a kezében.
- Hagyjuk, megcsinálom magamnak azt a kakaót! - A lány bement a szobába, a fiúk pedig egymásra néztek.

3.

A fiúk a jegyzeteikbe mélyedve próbálták a szorgalmi időszak utolsó hetén menteni, ami még menthető. Éjfél felé járhatott az idő. Hangos kiabálásra kapták fel a fejüket.
- Ez meg mi? - Érdeklődött Rob
- Valami balhé a ház előtt.
- Nézzük meg! - Pet a jegyzetére nézett, majd Robra.
- Nézzük! - Felpattantak az ágyról, lekapcsolták a villanyt, és kihajoltak az ablakon. Rágyújtottak egy-egy cigarettára. Két részeg férfi veszett össze valamin nagyon. Kiabáltak, és lökdösődtek
- Hát ti mit csináltok? Mi ez a sötét? - Kérdezte Moon. Egy fürdőköpeny volt rajta, a haján törölköző.
- Már ennyi az idő?
- Pszt! Gyere, nézd meg te is, mi folyik odakint! - Hívta az ablakhoz Rob
- Hú, élőadás?
- Aha.
Moon is rágyújtott. Most már hárman lógtak az ablakból.
- Szerintem nő van a dologban. - Állapította meg a lány
- Áh, nincs ott egy nő sem, és egy szórakozóhely sincs a közelben.
- De van kocsma, a sarok után!
- És minek jönnének el onnan idáig balhézni, annyira biztos nem viselik szívükön a kocsma forgalmát.
- Jól van okostojás! Akkor szerinted min kaptak össze?
- Pénz. Valamelyik tartozott a másiknak. - Válaszolt Pet.
- Jaj, ez olyan tipikus!
- Mert a nő ügy nem az.
- Jó, de a pénz tipikusabb.
- Szerintem nem. - Szólt közbe Rob.
A férfiak lassanként elsétáltak
- Na menjünk vissza tanulni!

4.

- Sziasztok! - Nyitott be a szobába Moon.
- Szia! - Köszönt kórusban a két srác. Éppen tanultak.
- Van kedvetek színházba menni?
- Nos, kedves ötlet, de mostanában nem igazán érünk rá színházba járni. - Válaszolt Pet.
- Ugyan már, légyszí! Este lesz. Egy kis kikapcsolódástól csak jobban fog majd az agyatok.
- Mármint ma este?
- Igen? Miért mész valahova ma este? Én úgy hallottam nem érsz rá, mert tanulsz.
- Nem, csak elég hirtelen ötlet. Egyébként milyen darab?
- A címe Három nap az élet. Egy kis színházról van szó, a belvárosban.
- Nekünk mondhatod, elhisszük, örülünk, ha a nagyobb színházakat ismerjük névről Pesten. - Szólalt meg Rob.
- Miért olyan fontos pont mostanában színházba menni? Biztos játsszák máskor is, mondjuk januárban.
- Igen, de ez az első főszerepem... Vagyis főszerepe! Főszerepe! - A fiúk értetlenül néztek rá. - Jó, tehát van egy barátnőm, és ő játszik benne, igen. - Mosolyogva egymásra néztek a többiek.
- Igen, értjük. És hogy hívják ezt a te barátnődet.
- Hát őt Mariannak.
- Szép név. Hánytól lesz az előadás?
- Este hét, úgyhogy fél hatra jó lenne ha elkészülnétek.
- Nem probléma, a kérdés már csak az hogy te elkészülsz-e időben.
- Pontban fél hatkor indulunk Humor Herold. Sziasztok!
Pontban öt óra harminc perckor el is indultak, és fél óra alatt odaértek.
- Nos azt el kell mondanom Marikáról, hogy nagyon hasonlít rám, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha egy tök ugyanolyan csajt láttok a színpadon, mint én.
- Mármint Mariannt?
- Igen őt.
- Akkor miért nevezted Marikának.
- Hát, ez... - A mondatot egy kicsit zavarban kezdte. - Ezt tudod, becenévnek hívják kedves Péter! - Váltott át kioktatóan határozottra. - Pet kínnal vegyült mosollyal nézett a lányra.
- Ja, és még mielőtt elfelejtem, én nem igazán fogom veletek nézni a darabot, mert a barátnőm mellett a helyem... - a monológ közben Pet az ercába temette a kezét - ...egy kicsit izgulós, és hát mire vannak a jó barátok ha nem erre?
- Moon!
- Igen?
- Te játszol ebben a darabban?
- Nem, Marcsika!
- Moon! - Szólt rá most már igazán türelmetlen hangsúllyal, még mindig mosolyogva.
- Most mi van?
- És akkor se lepődjünk meg, ha szegény Mariann, alias Marika, alias Marcsikát Mónikának hívják majd a végén?
- Előfordulhat, persze, az ember nevét élete folyamán annyiszor elírják, rosszul mondják...
- Moon! - Egész szenvedő hangot préselt ki magából.
- Jó, jó, lehet hogy én játszom benne.
- És ez miért ekkora nagy titok? - Már nem mosolygott, egész ideges arcot vágott.
- Azért mert annyira snassz!
- Sassz?
- Ma már minden hülye kis csitri színész akar lenni, mert azt hiszik, akkor majd itt terem Hollywood. De én igazán ezt akarom, csak elveszek a sok hülye között, és gáz. Annyira hétköznapi!
- Miért? Rob közgazdász lesz. Az szerinted mennyire ritka?
- Így van, és én mégse bánom, engem ez érdekel. Ha más is így érez, legalább nem vagyok egyedül.
- Igazán?
- Igazán, sőt, ha tudni akarod, az építészmérnökire is volt egy kisebb túljelentkezés.
- Kisebb?! - kontrázott rá Rob.
- Na ez az.
- Akkor igazán nem tartjátok gáznak? - Pet először érezte úgy, hogy minden ellenszenv dacára, a lány is közéjük tartozik, és ő éppúgy felelőséggel tartozik érte, mint Robért.
- Igazán nem, nagyszerű leszel!
- Köszönöm! - Moon nagy lendülettel át akarta ölelni, de hirtelen meggondolta magát. - Akkor megyek, szurkoljatok!
- Kéz és lábtörést!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2009-01-23 14:42:48

Gratulálok! S persze várom a folytatást!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)