szia
bocs hogy zaklatlak
tudom, erre azt mondod hogy nem vagy azt hogy semmi
de muszáj elmondanom
ami a szívemet nyomja
muszáj neked még annyiszor elmondanom
hogy mennyire-mennyire szeretlek
mert nem mondhatom elégszer
hogy kifejezze a valóságot
mert nem mondhatom elégszer
és nem mondhatom másképp
hogy mennyire fontos vagy nekem
és hogy minden gondolatom körülötted forog
mert már senkiben sem bízhatok
egyedül vagyok a világban
és tudom
ez abban a pillanatban
mikor kimondom
-már akkor
ez egy óriási hazugság
hiszen itt vagy te a barátaim az osztály és az ismeretlen ismerősök
de nem vagytok itt
muszáj leszállnom a realitások talajára
és rájönni végre
ez így nem jó
ezt így nem érdemes
mert itt vagytok-a szívemben
itt vagy-a szívemben
de nekem kellesz a fizikai valódban
és már megint a 30y szám
hogy egy kevés elég lenne belőled
de nem tudod nem az egészet adni
nos ezt megakadályozza az apám
vagyis az ember aki félig én is vagyok
szóval nem tudod az egészet adni
mert nem hagyja
pedig tudnád
és én is adnám
mert csak így lenne érdemes
de hé!
mit beszélek én?
érzelmek...
és idekeverem az apámat
teljesen értelmetlen
de...mégsem.
mert nem hagyja hogy szeresselek.
hiányzol.
szeretlek.
veled szeretném tölteni az összes pillanatomat
nem is szeretném-akarom!
és te vagy az első gondolatom és az utolsó is minden nap
és nem hiszem el
hogy most neked sírok itt a monitor előtt
és keserítem a szívedet
és próbálom csonka mondatokba foglalni
azt hogy mennyire szeretnélek szeretni-ott lenni veled
abban az utcában-vagy bárhol a földön
csak veled.