HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49105

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: LenabuciFeltöltés dátuma: 2009-01-25

Utazások a lelkem mélyén 1.

- Érezd, hogy a lábad eléri a földet. Érzed, hogy a talpad a földre ért. Megérkeztél... Mondd, mit látsz? - szólt a férfi hangja. A nő nem válaszolt. Kellemetlenül érezte magát. Nem válaszolt, nem tudott válaszolni.
- Hol vagy? Nézz körül és mondd, hol vagy? - hangzott el újra a kérdés a férfi szájából.
- Nem látok semmit.
- Jó, rendben. Érezd, hogy megérkeztél. Már megérkeztél. Hol vagy?
- Otthon. - jött a válasz. - Sötét van, nagyon sötét.
- Hány éves vagy?
- 8 vagy 9 - válaszolt a nő. - Sötét van, nagyon félek. - Hangjából kiérződött a félelem, a rettegés. Sötét volt és ő félt a sötéttől, egyedül volt és rettegett a sötét lakásban.
- Menj, kapcsold fel a villanyt! - szólt határozott hangon a férfi.
- Nem szabad. - mondta a nő és hangja már egy kislány hangja volt, szája sírásra görbült. - Nem szabad, kikapok. Apukám megver. - és már sírt is.
- Ki van otthon? - jött a következő kérdés.
- Senki, egyedül vagyok. Otthon vagyok Mosonban, az ablakból beszűrődik egy kis fény és látom az utcát. Látom a szomszéd templomot. Látom a bútorokat.
Látta a gyermekkori otthonát, látta önmagát 9 évesen, amint félve ült a sarokban, a biztonságban, ahol nem bántathatják a sötétség démonjai. Látta dióbarna bútorokat, a sötétbarna ágykeretes ágyat, rajta az ágyneműt, amint összegyűrve a sarokban hevert. Hallotta a közelben levő templom órájának hangját, amint tízet ütött. Tudta, hogy az l96o-as évek vége felé jár az idő kereke, amikor még a Mosonban laktak, egy két szobás szolgálati lakásban apjával és anyjával. Fiú testvére nem volt otthon, kollégiumban lakott.
- Mi van rajtad? Hány óra van? - szólt a férfi hangja.
- Hálóing. Este van, tíz óra...... Félek, félek a sötétben. - Folytatta és már sírni kezdett. - Nagyon félek, nem kapcsolhatom fel a villanyt, mert kikapok apukámtól. Tudta, hogy apja megveri, amikor részegen jön haza és ég a villany. Nem érti meg, hogy csak akkor tud elaludni, ha látja a szoba összes sarkát.
A szobában levők száma egyre szaporodott. A szomszéd szobákban befejeződtek a gyakorlatok, ahová áthallatszott a gyermeki sírás. Ez érdeklődést váltott ki a gyakorlókból és csendesen besomfordáltak egy érdekesnek ígérkező gyakorlatra. A sajátjukat már befejezték.
- Hol van anyukád? - folytatta nyugodt hangon a férfi.
- Anyu dolgozik.... a moziban. Apu is dolgozik, rendőr.
- Nincsenek otthon, nyugodtan felkapcsolhatod a villanyt. Kapcsold fel a villanyt!
- Nem, nem szabad, ki fogok kapni! - a sírás felerősödött, potyogtak a könnyek a lezárt szemekből. - Mindig megver, ha rossz vagyok. Én rossz vagyok, azt mondta, rossz vagyok. Mindig megver...
A 4o év körüli nő keze tudattalanul zsebkendőért nyúlt és automatikusan, szinte robotszerűen, még mindig zárt szemekkel megtörölte a könnyeit és sírt tovább.
- Mit látsz még? - kérdezte az utaztató.
- Vért, sok vért. - jött a könnyekkel küszködő asszony hangja.
- Mi történt? Miért van sok vér?
- Nem tudom, nem tudom. Vér, sok vér....., anyu..... sokan vannak, mindenki rendőr......
Csak jöttek a szavak a szájából, mások számára értelmetlennek, összefüggéstelennek tűntek, de csak ő tudta, hogy a képek valódiak, megtörténtek, de már nem tudta folytatni, mert a sírás belefojtotta a szavakat, csak sírt és sírt, a könnyei potyogtak, végigfolytak a halovány arcán, végig a nyakán és esőcseppenként értek célba az ölében felfelé néző tenyerében.
A képek összefolytak, elveszítette a látottakat, eltűnt a szoba, eltűnt a vér, eltűnt az anya képe is.
Ekkor az utaztató látta, hogy be kell fejezni a gyakorlatot, már nincs több az életképben, már nem tud több információt kiszedni a múltból és maga az utazó sem kap majd választ a feltett kérdésére.
- Rendben. Itt most befejezzük. - szólt határozottan, de mégis megnyugtatóan a férfi hangja.
- Most érezd, hogy emelkedsz. Egyre feljebb és feljebb, egyre magasabbra, a felhők felé...

A vöröses-szőke hajú nő abbahagyta a sírást, arca megváltozott, látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy elhagyhatja a sötét gyermekszobát és már csak szipogott és ahogy fejét, még mindig zárt szemekkel, feljebb emelte, látszott rajta, hogy érzi az emelkedés csodálatos és egyben megkönnyebbülést jelentő érzését. Az utolsó könnycsepp még lehullott a tenyerére, majd pár perccel később, néhány levezető gyakorlat után "visszaérkezett" a szobába, könnyei felszáradtak, kinyitotta szemét és meglepődve tapasztalta, hogy az utazás eleje óta a szoba megtelt és mindenki őt nézi. Senki nem szólt semmit. Csend volt. A nő rettentően szégyellte magát, a szemekből azonban nem a megvetés, a szánalom, hanem a szeretet sugárzott körbe.

Soha nem beszélt erről senkinek még, soha nem volt még ezzel orvosnál, sem pszichológusnál, most meg tessék, 12 ember hallhatta a szégyenét. Nem tudta, hogy amit látott, csak neki volt valóság, a többiek nem látták azt, amit ő, nem élték azt át, amit ő, csak az összefüggéstelennek tűnő szavakat hallották és azt az érzést "látták, hallották" és érezték, amit egy társuk sugárzott.
Később egyesével odamentek hozzá, szó nélkül átölelték és továbbmentek a dolgukra. Egy szó sem esett a hallottakról. A gyakorlat befejeződött, az oktatás véget ért.

Társai meglepődése óriási volt, abban egyetértettek, egy olyan élményben volt részük, amelyet eddig csak könyvekből ismerhettek. Az ő saját utazásuk, illetve az általuk vezetett utaztatás ehhez képes unalmas volt. Legalábbis nem váltott ki ilyen erős érzelmi reakciót. Ráadásul egy kívülről határozottnak, erősnek, nőiesnek és rendkívül céltudatosnak látszó rendőrtiszt szájából hallani, ez már egy kicsit sok volt nekik.

Hazafelé az asszony ezerszer megbánta, hogy azt a bizonyos kérdést tette fel.
- Mi a fenének kellett már megint az Anyuval való kapcsolatomat feszegetnem? - szidta magát.
- Mindenkinek van feldolgozatlan anya-gyermek problémája, nem csak nekem. Ráadásul hogy leégettem magam! Mindig ugyanez van! Elegem van az állandó sírásból. Tudom a választ és kész. Én legalább felvállalom, nem úgy, mint az Anyám! - mondta magának hangosan.
- Ez többet nem fordulhat elő. Mi lenne, ha legközelebb ezt a manus-dolgot kérdezném? - ezzel le is zárta magában a történteket, mert időközben hazaért.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-27 10:32:07

Kedves Lenabuci!
Szörnyű, ha alkoholista van a családban. Jól megírt történet, én is várom a folytatást.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2009-01-26 14:47:55

Kedves Lenabuci!
Sajnos vannak ilyen apák, akik isznak és terorizálják nem csak az asszonyt, hanem a gyermeküket is. S ez örök életre kihat, mert felejteni sajnos nem mindent lehet. Várom a folytatást!
Barátsággal Panka!
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-01-25 20:10:58

...ez még csak a kezdet..... a többi rész (a többi valóság) szép lassan fog jönni! :((
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2009-01-25 17:03:15

hm. ha ez tényleg megtörtént, nagyon sajnálom.....pokoli lehet gyerekként egy iszákos apával együtt élni...
ha kitalált történet, annál jobb! nagyon jó!

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Inkább leszek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Szél hátán fellegek címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szívek temetője című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)