mikor végtelen sugara fényeskedik, de délről kárhozott sötétség közeledik
rejts magadba
mikor egy kölyökkutya a kertben látszik, de szemében már halálos kór játszik
rejts magadba
mikor barátaimmal a tűznél ülünk, de lidércek gyűlnek, s kialszik tüzünk
rejts magadba
mikor a szellővel karöltve hintázom a fán, de reccsen egy ág, s a fa is kidől tán
rejts magadba
mikor gyermeket látok skorpión nevetni, de megcsípi, s másnap vihetik temetni
rejts magadba
mikor éhes az öreg, előtte nagy tál, de rápillant újra, s nemcsak hasa üres már
rejts magadba
mikor beteg pillangó repked a zenész felett, de felajánlja lelkét az állaté helyett
rejts magadba
mikor tükörbe nézek és tetszik a kép, de hátam mögé igazi képmásom lép
rejts magadba
mikor kimerülten párnák között fekszünk, de megfordulunk, s halálszín a testünk
rejts magadba
mikor ünnepel a trójai, övék a csata, de felnyerít a faló, s elveszett a haza
rejts magadba
mikor sétálok gyönyörű nyári éjjel, de egy magányos fuvallat tépi lelkem széjjel
rejts magadba
mikor reszkető ajkamon dereng egy mosoly, nem élünk soká, most ólelj, csókolj
rejts magadba.