HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PetrucciFeltöltés dátuma: 2006-07-26

Beszélgetéseink...

Miért ülök ennyire az ágy szélén? Nem akarok annyira közel ülni hozzá, mert az túl bizalmas. A bal kezem kezd zsibbadni, sosem tudtam kényelmesen ülni, a vérkeringésem se a legjobb mostanában. Azt mondja, nem gondolta volna, hogy ennyi év után ilyen megtörténhet vele, és hogy nekem kellett volna megbeszélni ezt az Imrével. Végül is igen. Nem tudom, egyszerűen annyira szomjas vagyok, de náluk mindig koszos a pohár. Azt meg ki fogja felhozni neki... Amikor nem figyel, az ingembe törlöm. Kérnem kéne egy pohár vizet.

"Mindgyár jön haza az anyám. Megint nem mentem el a ruháért." Igen, le fog ordítani az anyád, mondom neki. De ő bírja, egyszerűen megszokta, hogy itthon állandóan zaklatják. Én nem vagyok ennyire türelmes, inkább otthagyok mindent. Mindenképpen kérek valami löttyöt, mert kiszáradok. "Adnál valami vizet, vagy bármit? Kösz."

Ezen az ágyon aludni nap mint nap... inkább a földön, valami szivacson. Az is jobb. Meg ezek a szekrények... Visszajön. "Kösz. Megmentettél." Biztos, hogy folytatni fogja ezt a témát, pedig nem tudok hozzászólni semmit. Talán velem nem is tud senki beszélgetni normálisan. De mégis sokat beszélek Árpival, vele aztán lehet. Csak nincs velem olyan nagy baj.

Tényleg tőlem akarja megtudni, hogy miért haragszik rá? "Sejtésem sincs..." Honnan tudjam?! Azt gondolja, hogy bárkivel leállok pletykálni. Utálom a kibeszéléseket, teljesen értelmetlen. Valahogy őket felizgatja, ha az ismerőseiket szajkózzák. Én nem szoktam senkitől megkérdezni, hogy kire miért dühös, vagy bármit.

Nem vettem le a cipőmet. Nagy bunkóság, de most már mindegy. Remélem nem sáros a talpa, rohadt egy dolog értelmetlenül magyarázkodni. Azt mondja, örül, hogy legalább én meghallgatom. Szerinte kevés barátja van, aki meghallgatja... és véleményt is mond. Mennyire vagyok én a barátja? Annyira nem beszélünk sokat, néha összefutunk a belvárosban, mert arra jár dolgozni, amerre én szoktam cigit venni. Ott van egy kisbolt az egyik sarkon.

"Elég volt a víz?" "Aha, kösz. Jól esett." Fel kéne álljak egy kicsit, mert lebénulnak a lábaim. Nem vagyok valami jól, tegnap az utolsó sör már nem kellett volna... Lehet, ha kérnék tőle egy pohárral, kigyógyítana. Ekkora baromságot, nem kérhetek tőle sört...
Azon csodálkozom, hogy még nem kérdezett Éváról. Hogy mi van velünk, meg ehhez hasonló szétrágott kérdéseket. Eszébe fog jutni. Egy nőnek mindig eszébe jutnak az effajta témák. Úgyse fogok egy regényt összehozni neki. Minden rendben van velünk. Megvagyunk. Egyébként is számít? A francot...

Mennem kéne, nem lesz egyszerű. Az a bajom, hogy túl gyenge vagyok. Marasztalni fog azzal a szöveggel, hogy úgyse csinálok semmit otthon. Én meg engedek neki, de aztán majd elkezdek szenvedni. Ahhoz meg tényleg nincs kedvem.

Megkérdezte! Le kéne írnom a lottó-számokat. "Jól vagyunk." Ennyi elég is lenne, persze ő nem fogja annyiban hagyni. Nem mintha nagyon érdekelné a kapcsolatunk. Minden ember a saját érdekeit nézi. Az előbb azt mondta nekem, nagyon boldog, hogy meghallgatom. Ha problémáim lennének, meghallgatná, de átmenne a fején minden. Egy szemét vagyok, hogy így elítélem. Mindegy.

Azt hiszem, nemsokára megjön az anyja. Nem igazán akarok az anyjával találkozni, a szokásos szülő-kérdések sorozata. Meg akar kínálni majd süteménnyel. Nem vagyok édesszájú.

Az ablakot akarja kinyitni, és közben folyamatosan beszél. "Nincs meleg itt?" "De, tényleg..." Visszatérünk a problémáira, már nem is tudom, hol jár az egész mondandója. Mintha kutyára is emlékeznek, de lehet nem mondott ilyet. Kedves lány... azért nem töltenék el vele egy hetet. Francba, már vagy egy fél órája kering a fejemnél egy légy. Vajon el tudnám kapni a puszta kezemmel? Esélytelen, pofátlanul lassú vagyok, ez van.

"Tessék? Mondjad?" Jézusom, elbambultam... Nem reagál semmit. Kényelmetlen csend van, azt hiszem, most kellene kifelé induljak. "Majd beszélünk..." Nem húzom az időt. Rendes, hogy kikísér az ajtóig.

Lassan zárja rám az ajtót, s közben még mond valamit. Olyan érzéseim vannak, mintha már régen nem lennék itt.

Mára elég volt, nem érzem jól magam. Mit akart vajon? Miért mondott el ennyi mindent nekem? Ennyire kedvelne? Nem hiszem...

Vajon lehet-e ölni idegen gondolatokat? Lehet, csak érteni kell hozzá. A francba, könnyezik a szemem...ideje hazamenni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Petrucci
Regisztrált:
2006-07-24
Összes értékelés:
68
Időpont: 2013-07-31 21:07:50

válasz Vesztergom Andrea (2013-07-24 20:21:31) üzenetére
Óóó, ne már! Zavarba hozol! :)
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
835
Időpont: 2013-07-24 20:21:31

... és még a prózád is nagyszerű.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-07-31 07:51:40

Tetszik a stílusod! Mindenki ismeri ezt az érzést, és olyan egy jó írás szerintem, ami mindenkire hatni tud!
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-29 07:54:06

Az valóban kellemetlen, mikor valaki csak beszél és beszél, és bészel... Nekünk meg nincs kedvünk hozzá, de kötelességnek érezzük,
Klassz írás lett!
Szenior tag
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2006-07-28 07:43:49

Nagyon jó. A saját monológunk foglyai vagyunk, ezért nem tudunk senkire igazán odafigyelni.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)