HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47108

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2009-01-29

A rémálom

Hideg verítékben fürödve riadtam föl. Az óra ütemes ketyegését feleségem halk szuszogása törte meg. Tehát él és jól van, nyugtáztam magamban örömmel. A biztonság kedvéért megérintettem, arcának szelíd puhasága valóságosabb már nem is lehetett volna. A szívem vadul dübörgött, az éjszaka rémei visítva kúsztak elő gyomrom mélyéből. Szörnyű álmom teljesen letaglózott, légszomjam csak lassan csillapodott. Óvatosan felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és csalódottan vettem tudomásul, hogy alig múlt éjfél. Zavaros fejjel kibotorkáltam a konyhába, hátha egy pohár kóla magamhoz térít. Tapasztalatból tudtam, a rémálmok után nem szabad azonnal visszaaludni, mert a rettegés hangulatát magunkkal visszük, ami újabb borzasztó képzettársításokat eredményezhet. A szénsav kellemesen bizsergette a torkomat, már nem éreztem magam olyan nyomorultul. Még időnként felvillant a vérben fuldokló test látványa, de egyre halványabban. Tiszta pizsamában, az arcmosástól felfrissülten tértem vissza ágyamba.

- Kedves kollégák! Szeretném bemutatni az új történelemtanárunkat, John Black-et. Mától ő tanítja a történelmet a 11. és a 12. osztályban, azonkívül rábíztam a filozófiaórákat is. Eva, megkérhetlek, hogy vezesd körbe John-t, és mutasd meg neki iskolánkat?
- Természetesen.
Éppen becsöngettek. Nem baj, most úgyis lyukasórám van, ráérek. A dolgozatokat este is kijavíthatom. Hát akkor menjünk.
Micsoda jóképű fickó. Vajon hány éves lehet? Olyan 35 körülinek gondolom, persze lehet, hogy tévedek. Vajon nős? Hűha, már megint elszaladt a fantáziám, pedig nyolcévi házasság után már igazán tisztában lehetnék vele, hogy Michael kiszúr minden ilyen gondolatot, és féltékenységi jelenetet rendez.
- Kezdjük talán a földszinten. Ez itt az ebédlő, tizenkettő és három óra között lehet ebédelni. Bent eszel? Megbocsáss, hogy tegezlek, de nálunk a tanári karban ez a szokás.
- Semmi probléma, nekem is jobb, ha tegeződünk. Egyébként az anyámmal élek, és ő főz nekem mindennap.
Milyen bársonyos a hangja. A diákok élvezni fogják. Szerintem az összes lány belezúg.
- Ez a tornaterem. Most nem tudunk bemenni, mert éppen órát tartanak, de a szünetben visszajöhetünk.
- Nem köszönöm, azt hiszem, egy tornateremben nincs különösebb látnivaló.
Olyan édes, ahogy beletúr a szőkésbarna hajába. Na jó, ezt itt és most abbahagyom. Ettől a perctől kezdve csakis a tantermekre koncentrálok. Ellenállok a kísértésnek.

Közeleg az este, már előre reszketek. Mi lesz, ha az álom megint visszatér? Mit is olvastam a múltkor? A kellemes alváshoz meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket. Először is fogyasszunk könnyű vacsorát. Jó, megmondom Evának, hogy ma csak kiflit eszem felvágottal. Az biztosan nem terheli meg a gyomromat. Aztán ügyeljünk arra, hogy lefekvés előtt ne végezzünk nehéz szellemi vagy fizikai munkát. Ezt nem lesz bonyolult betartanom. Még jól ki is szellőztetek. Valami mégis szorít ott belül. A félelem, mint burjánzásnak induló bab szökken szárba, tudatalattim éltető napfényként táplálja. Nem gondolok rá. Azért sem gondolok rá. Bekapcsolom a tévét, hátha el tudja terelni a gondolataimat. Na, nézzük. Időjárás jelentés, most nem érdekel. A másik csatornán politika, most az sem tud lekötni. Na, végre, krimi. Ez jó lesz. Egész izgalmas. De jaj, a kés, a holttest! Nem, nem akarom! Ez pontosan olyan, mint az álmom. Inkább sétálok egyet.

Michael ma este nagyon furcsa. Alig szól hozzám, pedig én igyekszem élvezetesen elmesélni, hogy mi történt velem az iskolában. Talán haragszik rám valamiért? Nem hiszem, nem szolgáltattam rá okot. Máskor is csak belemélyed az újságjába munka után, de ma különösen hallgatag. Talán sejti, amit Johnnal kapcsolatban gondoltam? Á, még Michael sem gondolatolvasó. Azt mondta, ma nem kér pörköltet vacsorára, csak egy kis kiflit. Ő, a nagyétkű, aki már azért is veszekszik, ha nincs meleg vacsora. Na mindegy, ha kiflit kér, hát kiflit kap. Most meg mit csinál? Felveszi a kabátját, és sétálni megy. Értehetetlen, hogy miért viselkedik így.

Mit vétettem! Már megint álmodtam, és ugyanazt. A vér, a sok-sok vér, ami szerteszét csordogált. Eláztatta a szőnyeget, a padlót, talán még az alattunk lévő lakásba is befolyt. És az a velőtrázó sikoly! Még most is cseng tőle a fülem. Fel kell gyújtanom a villanyt, mert a sötétben képtelen vagyok megnyugodni. Feleségem a másik oldalára fordult, de szerencsére nem ébredt fel. Kínos lenne magyarázkodni, ugyan mit is mondhatnék neki. Az álmomról nem mesélhetek, elég, ha én szenvedek tőle. A legjobban attól félek, hogy ez a rémség valóra válik. Annyira élethű, annyira magam előtt látom minden egyes jelenetét, hogy még napközben is beleborsózik a hátam, valahányszor eszembe jut. Lehetetlennek tartom, hogy valaha is megszabadulok a hatása alól. Teljesen beárnyékolja minden percemet. Egyetlen vigaszom, hogy csak álom. Drága Evám békésen szendereg mellettem. De mi lesz, ha egyszer tényleg megteszem? Kérlek Istenem, óvj meg ettől!

Ma rettenetesen fárasztó napom volt. Különösen a kilencedikesek viselték meg az idegeimet. Annyira fegyelmezetlen osztály, képtelenek az órát végigülni. Trécselnek, esznek, olvasnak, mialatt én a táblánál megpróbálom őket a matematika rejtelmeibe vezetni. Hiába határozom el, hogy figyelmen kívül hagyom az alapzsongásukat, mégis zavarak a tanításban. Mikor az a James kölyök nagyokat pukkantott a rágógumijával, teljesen belezavarodtam az egyenlet levezetésébe. Még jó, hogy senki sem vette észre. Á, itt az új kolléga.
- Milyen volt az első napod?
- Még csak ismerkedem a diákokkal és a tananyaggal. Nehéz így évközben belecsöppenni, mert ti teljesen más tanrend szerint haladtok, mint amit én tanítottam a régi iskolámban.
- Igen, tudod, Richard egy kísérleti programban vett részt a tanítványaival, ami nagyon ígéretesnek mutatkozott.
Hát igen. Szegény Richard. Nem látszott rajta, hogy beteg, sikerült tökéletesen eltitkolnia, egészen addig, amíg az osztálya előtt össze nem esett. Többé nem tért magához. A temetésen az egész iskola sírt.
- Lehet valamit tudni erről a programról?
John olyan bájos, amikor kérdez. Túlságosan felviszi a mondat végén a hangsúlyt, akár egy kisgyerek.
- Én magam nem foglalkozom vele, mert a matematikát nem érinti, de nem kaptál róla anyagot?
- Csak egy felületes vázlatot. De nem igazán tudom hasznosítani.
Nem tehetek róla, de valósággal beleborzongok, ahogy a szőkésbarna haján megcsillan a déli nap. A bársonyos sugarak szinte táncot járnak a túlságosan rövidre nyírt frizuráján. Muszáj felajánlanom a segítségemet.
- Én egyszer valamikor kértem információt erről a programról, és kaptam néhány tájékoztató füzetet, amiben elég részletesen leírják a dolog lényegét. Ha akarod, holnap elhozhatom. Feltéve, ha megtalálom, mert valahová elsüllyesztettem.
- Ez nagyon kedves tőled- mondja John, miközben hazainduláshoz készülődik. Az ajtóban azonban megtorpan.
- Nem kaphatnám meg még ma? Tudod, holnap három órám is lesz, és szeretnék felkészülten menni.
Tulajdonképpen eljöhetne hozzánk. Michael nem örülne neki, de ő ilyenkor dolgozik. Meg különben sem csinálnánk semmit, csak odaadnám Johnnak a füzeteket, és kész.
- Jól van, ha ráérsz, megkereshetem neked, itt lakom az iskola közelében.

Behúzom a függönyöket. Nem, mégsem, maradjon inkább világosság. Megpróbálok ledőlni egy kicsit. Annyira álmos vagyok, szinte álló helyemben elalszom. Ez a sok rémálommal töltött éjszaka alaposan megcibálta az idegeimet. Elkéredzkedtem a munkahelyemről, hátha nappal elkerülnek a lidércek, és kipihenhetem magamat. Bár az igazat megvallva, félek egy kicsit, de muszáj aludnom... Mi ez? Zajt hallok a konyhából. Megnézem. A feleségem beszélget valakivel. Nem ismerem ezt a hangot. Ó egek! Egy szőkésbarna férfival fetreng a konyhakövön. A cafka, mindig is tudtam, hogy megcsal! De most aztán nem menekül. Hol a konyhakés? Először is kiszúrom mindkettejük szemét, aztán pedig végzek velük.
- Ne, Michael, ne tedd!- ordít Eva, de már késő, szemgolyói tehetetlenül fordulnak ki üregükből. Ez a nyámnyila pedig megpróbál menekülni, de késem elérte a nyakát, és egyetlen nyisszantással elmetszem az artéria carotist. A vér szökőárként buggyan elő. Iszonyatos szag és halálhörgés tölti be a konyhát.
- Most pedig te következel!- kiáltom Evának.
- Michael, kérlek, könyörülj rajtam- kéri a feleségem, de én nem kegyelmezek. Késem beleszánt az ő nyakába is. Földöntúli sikolyára fölébredek.

Szívem a torkomban lüktet, hirtelen nem is tudom, hol vagyok. Hát már nappal sem hagy békén ez a kísértet? A rettegés beülte magát a csontjaimba. Olyan, mintha tényleg megtettem volna. Pedig csak álom, ugye csak álom?! Hát persze hogy az, hiszen itt fekszem a nappali díványán, az ablakon pedig besüt a nap. De akkor is! Egyre jobban a hatalmába kerít az érzés, hogy előbb-utóbb megteszem. Tudom, ez lesz a végzetem, pedig nem szabad. Mit tegyek? Elköltözöm hazulról. Mivel a konyhában történik ez a szörnyűség, többet nem teszem be oda a lábam. Biztosan hiányozni fogok Evának, de az ő érdekében csinálom. Ha nem találkozunk többet, akkor nem lesz rá alkalom, hogy gaztettemet elkövessem. Összepakolok.

- Gyere be John! A konyhaszekrényben tartom a régi papírokat, könyveket az alsó polcon. Ha nem haragszol, letérdelek, mert úgy kényelmesebb.
- Persze, csak nyugodtan.
Remélem, hogy ide tettem azokat a füzeteket. Legalábbis ebbe a szekrénybe szoktam szórni azokat a dolgokat, amik jelen pillanatban nem kellenek, de mégsem dobom ki, hátha valamikor szükség lesz rájuk. Ó, meg is van.
- Megtaláltam!- kiáltom diadalmasan.
John lehajol, én pedig felállok, útközben a homlokunk összeütközik. Bosszúsan dörzsölöm sajgó testrészemet, de nem haragszom nagyon.

Fáj, hogy el kell mennem, de úgy gondolom, ez a legjobb, amit tehetek. Mire Eva hazaérkezik, az üres lakás fogadja. Furcsa ütésre emlékezető hangot hallottam a konyhából. Talán leeshetett valami a polcról. Eva mindig olyan hanyagul rakja el a tányérakat. Még ezt az egyet megnézem, mielőtt végleg eltűnnék. Nem hiszek a szememnek! A szőkésbarna fickó, aki Evára vetette a hálóját! Eva meg idehívta. A cafka, mindig is tudtam, hogy megcsal! De most aztán nem menekül. Hol a konyhakés? Először is kiszúrom mindkettejük szemét, aztán pedig végzek velük...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-20 00:09:25

Nagyon jól szerkesztett írás, valahogy ráéreztél hol kell váltani és hol kell összekapcsolni a szálakat. A végén viszont a férj már nem tudta vagy nem akarta megkülönböztetni az álmot a valóságtól...ez szerintem kicsit kilógott a sorból. Ettől függetlenül jól sikerült ez az írásod is.:)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-02 15:22:48

Köszönöm szépen, kedves Lenabuci!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-02-02 13:22:36

Kedves Rozália!

Van mit tanulnom Tőled.........

Köszönöm az élményt!


L
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-02 09:42:58

Köszönöm szépen, hogy elolvastad, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-02 09:42:27

Kedves Artur!
Dicsérő szavaid nagyon jólesnek. Köszönöm, hogy hűségesen nyomon követed írásaimat.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2009-02-01 17:26:44

Kedves Rozália!
Nagyon jó, és izgalmas krimit olvastam, nagyon tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-02-01 13:16:01

Szia!
Nem adom ám fel olyan könnyen. :-))) Nagyon izgalmasan építetted fel ezt a krimit. Az elején arra gondoltam, hogy a férj egy közelgő gyilkosságot álmodik meg előre, amelyben a felesége az áldozat, és az új tanerő a tettes. Úgy írtad meg a bekezdéseket, hogy mindig csak egy kicsivel többet tudtam meg, mint az előtte olvasott bekezdésben. Ezzel kellően fokozod az izgalmat. A téves következtetésre azért jutottam, mert mindig a kellő helyen váltottál. A két külön induló szál cselekménye késztet arra, hogy már előre nyomozzunk. Remekül közelít egymáshoz, és pont ott kapcsolódik össze a két külön vonal, ahol kell.
Most sem csalódtam benned. Szívesen olvaslak mindig, mert nagyszerűen írsz.
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-01 10:11:50

Kedves Artur!
Köszönöm, hogy megírtad, a szándék megvolt!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-01 10:10:58

Kedves Kata!
Nem árt az óvatosság, mert bármikor bármi előfordulhat. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-01 10:09:36

Kedves Dinipapa!
Köszönöm, hogy itt jártál. Azt javasolnám, hogy kerüld el a nappalit is.:):)
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-01-31 22:04:52

Szia!
Elszállt a hozzászólásom, na mindegy, majd legközelebb...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11989
Időpont: 2009-01-30 22:49:04

Esztike! Neked aztán van fantáziád. Annyira érdekesen írod le az eseményeket, hogy olvasását nem lehet abbahagyni. Erről jut eszembe. Igaz, nem vagyok félős, de (?) én este mindig visszamegyek a konyhába körülnézni, és ha valahol hegyes szerszámot, kést, ollót valálok, azonnal olyan helyre dugom, ha betörnének, nehogy megtalálják, és... Nos, mert nem vagyok félős!
Örülök, hogy elolvastam a művedet!
Szeretettel: Kata



Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2009-01-30 21:12:20

Még jó, hogy a konyha a nappaliban van..most hová meneküljek?))
Igazi gratula: Dinipapa
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-30 09:59:12

Kedves Panka!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted, mindig nagy öröm számomra, ha itt jársz. Neked is sok sikert kívánok!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-30 09:58:03

Kedves Bödön!
Nagyon jó szemed és érzéked van a dolgokhoz, mindig észreveszed írásaim rejtett üzenetét is. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik, mindig izgatottan várom, hogy vajon mit szólsz a legújabb művekhez.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-01-30 09:55:45

Kedves Wolf!
A konyha negyon veszélyes hely!:):)
Ki tudja, mi történik ott!:):):)
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5363
Időpont: 2009-01-29 15:34:27

Kedves Rozália!
Nagyon jó! Ugyanazt tudnám mondani amit Bödön már leírt! Gratulálok! És sok sikert! (:
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7991
Időpont: 2009-01-29 12:45:54

Amikor a rémálomból valóság lesz! Az első sortól az utolsóig lekötött, és a vége nagyon csattanós. Tetszett a szerkezete, a felépítése, a meseszövés, s lehetetlen nem észrevenni a helelet-finom iróniát mondataidban!
Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)