Itt és most mindenkitől bocsánatot kérek,
Amiért korábban nem írtam túl szépet.
Általában csak elvagyok szerényen,
Mert a lelkem talán túlságosan érzékeny.

Szívesen mindenkivel megismerkednék,
Ki nekem szentelné egy csöppnyi figyelmét.
Beszélhetünk írásról vagy olvasásról,
S kapcsolatunk szóljon csak a barátságról.

Írni neked, sem másnak nem merek.
Lelkemben még túl mélyek, s fájnak a sebek.
Hisz pár ember oly irigy, és egyúttal gyáva,
Hogy álarc mögül, a többit bántja.

És így jártam én is, a kis naiv lélek,
Elhittem, ingyen adják a segítséget.
Szerencsére elég gyorsan észrevettem.
Szívem, lelkem erős, nem vagyok védtelen."