Kisfalumban van egy nagy ház
Lakik benne egy család
Apa, anya meg a lány

Milyen sokféle is az ember
Sorsok furcsa képét észlelem
Látom, és nem nagyon kedvelem

Az öreglány csak dirigál
Mert a férj az egy déibáb
Lányuk pedig folyton ugrál

Ő a mindenlében kanál
Aki mindenfelé lófrál
Mégis, sok-sok embert utál

Körülöttünk különös lények
Élnek, és sunyin körbenéznek
Szigoró szemekkel kémlelnek

Konok nőnek háza hatalmas
Keserű vagyona irdatlan
De a szíve mégis lakatlan

Halálos mosolyt árul szája
Azt hiszi neki nincs hibája
Boldog ha másnak nagy a kára

Nem vitás ő a környék réme
Problémás dolga gyakran akad
Legott jelenti azt dühödve

Beárul ő már mindenkit
Senkinek, megnem kegyelmez
Pitiáner tettet végez

Bünteti a büdös szomszédot
A rokont, a rendőrt, a postást
Meg az utcán kóborló kutyát

Fenyegetése hitelt képez
Mindenki lába elé térdel
Ezért ő alkura nem képes

Ahol ő tudósként megszólal
Ellenzést nem tűrve, parancsol
Mint egy nikkel bolha, úgy pattog

Gőgősen mordul jogáról
Eszelősen szól a hibákról
Hallani sem akar pardonról...