CSURIK RUDOLF
Aloha Mr. Mene
Albert Einstein emlékére

© Csurik Rudolf, 2007

ISBN 978-963-06-3792-3
Ami olykor világos...
és olykor homályos valami...
az... a matematika.
Lakatos Imre

5
Lajka, hol vagy? Kiskutyám? Hova bújtál? Áh,
na végre. Gyere a gazdihoz. Nem tudod, menynyi
az idő? Hát persze, hogy nem tudod. Jól van,
ne csaholj tovább. Mindjárt mehetsz grundolni.
Nemsokára megérkezik Mr. Mene, és nem szeretném,
ha ismét tönkretennéd a zakóját.
Mr. Mene igazán rendes ember. A Zoo First
Aid Alapítványt évente tízezer euróval támogatja.
Gyere csak ide! Ide, fel. Hopi! Na még egyszer.
Hopp! Ügyes vagy. Látod? Megjött. Most
parkol le. Mindjárt kiszáll, és tizenhét lépéssel elérkezik
az ajtóhoz.
Gyere, addig kiengedlek hátul. No, fuss egy
nagyot!
6
- Jó napot, professzor Barba.
- Jó napot, Mr. Mene.
- Volt már kocogni, professzor úr?
- Voltam bizony. Sőt, ma reggel száz méterrel
jobb voltam, mint tegnap.
- Ez igazán remek. Maratonra gondolt már?
- Hová gondol, Mr. Mene, az én koromban?
- Mondja, professzor Barba, 15 óráig befejezzük
az anyagot?
- Ha indul a hawaii gépe, Mr. Mene, akkor
igyekezni fogunk.
- Köszönöm, professzor Barba. Engedje meg,
hogy rögtön a tárgyra térjek.
- Parancsoljon, Mr. Mene.
- Leon Ledermant, a botaviai Fermi National
Accelerator Laboratory igazgatóját idézem: "Reménykedjünk,
hogy a teljes világegyetem értelmezhető
lesz egyetlen egyszerű képlet segítségével,
amelyet akár pólókon feliratként is viselhetünk
majd." Ön szerint ez elképzelhető?
- Minden elképzelhető, Mr. Mene. Most menjünk,
és helyezzük magunkat kényelembe. Tegnap
rendesen elkalandoztunk. Miről is beszéltünk?
7
- A tudományos rendszerekről, professzor Barba.
Viszont ezzel kapcsolatban még tisztáznék néhány
gondolatot.
- Tessék, Mr. Mene. Hallgatom.
- Tehát, a fizikai rendszereken alapuló egyesített
nagy elméletek és az egyesített elméletek tudományközi
változatai - ha jól értelmezem - azt
akarják mondani, hogy áthidalható a fizikai világ
és az élővilág között tátongó mélység? Átívelhető
a természet és az ember tudatvilága között
elhelyezkedő űr?
- Én azt gondolom, Mr. Mene, hogy a világot
általa jobban megismerhetnénk, azaz többet
megtudhatnánk róla. Összhangot teremthetnénk,
tehát tudományos tételeinket beépíthetnénk egy
olyan képzeletbeli rendszerbe, ahol a különböző
jelenségek egymást építve, tökéletes harmóniában
illeszkednének össze.
- Természetesen nem kételkedem, professzor
Barba. A különböző kutatási területeken végzett
azonos szerkezeti egységek leírása tudományos
tevékenység. Azonban nem látom át, hogy a széttartás
mellett hogyan lehetséges leírni a konvergencia
dinamikáját. Ezzel már nagyon sokan kísérleteztek.
Itt van Guth, Bohr, Jung, Prigram,
8
Howking. Maupertius a "legkisebb hatás elvével".
A Maxwell-egyenletek. Vagy Heisenberg és
a modern fizika tíz, és talán ennél is több dimenzióban
megfogalmazott "szuperszimmetriája".
Azonban a jelentős haladás és mélyebb betekintés
ellenére, nem hallottam még olyan átütő sikerről,
amely az egész univerzumot megmagyarázná.
Tehát, hogy lehetne a világot megérteni? Hogy
lehetne biztosan eligazodni benne? Nem képtelenség-
e azt feltételezni, hogy a bennünk és körülöttünk
zajló világ tudományosan leírható - egyetlen
képletben kifejezhető?
- Mr. Mene, az a tény, hogy ma még nincs empirikus
világkép, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
A gondolkodó embernek figyelnie kell a világot,
a begyűjtött adatokból pedig sejtéseket kell
tennie a lehetséges megoldásokra. És ez kreatív
elme nélkül nem megy. Nem keresheti térképpel a
tudomány Szent Grálját. A turistaútvonalakon
nincs jelölve a helye. Ehhez ötlet kell.
- Professzor Barba, egyetértek Önnel. Ezt igazából
nem is vitatom. Tulajdonképpen az érdekelne,
hogy létezhet-e ilyen ötlet? Létezhet-e ilyen
gondolkodási eljárás? Tehát, létezhet-e valamilyen
alapgondolat, amely a folyamatosan változó és fej9
lődő világ szerveződési folyamataiból elvezet egy
általánosan leírható egyensúlyi rendszer felé?
- Véleményem szerint létezik. Úgy gondolom,
hogy tudományos ismereteink "hiányzó láncszemeit"
megfelelően felépített filozofikus gondolatokkal
lehet pótolni. Azonban a filozófiai gondolatok
birodalmából érdemes átlépni a tudományos
kutatások birodalmába.
- Feltétlenül?
- Nem feltétlenül. Ha ezek a gondolatok egészségesek,
akkor - ahogy ezt az előbb megfogalmazta
- ezek az elmélkedések a bonyolultabb állapotok
felől az egyszerűbbek felé haladhatnak.
- Lehet pótolni, de érdemes átlépni? Ráadásul
nem feltétlenül? Professzor Barba, itt egy kis ellentmondást
érzek.
- Mr. Mene, egy adott kérdésre általában létezik
két, egymásnak ellentmondó igaz állítás.
Ezenkívül a logikában a kijelentéseknek nem
csak igaz és hamis értéke lehet. Lehetnek közbeeső
értékei is, melyeket valószínűleg igaz (-P-)
értéknek nevezünk...
- Professzor úr, egy pillanatra. Azt állítja kérem,
hogy egyetlen kérdésre egy időben létezik két olyan
ítélet, amely igaz lehet? Ez most úgy hangzott,
10
mintha azt mondta volna valaki, hogy egy időben
egyszerre kettő, sőt, akár több uralkodó világnézet
is lehetséges. Bocsásson meg, professzor Barba, de
ezt nem fogadom el. Legalábbis mindaddig kételkedem,
amíg ezt az állítást nem bizonyítja.
- Hallott már a zebra dilemmáról?
- Szívesen meghallgatom.
- A történet úgy kezdődik, hogy egy szép napon
találkozik a zebra a tükörrel. Belenéz, és mélyen
gondolkodóba esik. Azon elmélkedik, hogy
milyen színű valójában. Útnak indul, hogy tanácsot
kérjen a bagolytól. Útközben találkozik
a modellfestővel, aki kakaóvajért a fekete alapú
vásznat fehérre csíkozza. Aztán továbbindul, és
találkozik egy másikkal, aki kávébabért a fehérre
alapozott vásznat feketére vonalkázza. Majd
végre megérkezik a bagolyhoz, aki elismerően dicséri
mindkét művész munkáját, és azt javasolja
a zebrának, hogy otthonában a sötét alapú képet
tegye be egy világosabb szobába, a világosabbat
pedig helyezze egy sötétebbe.
- Professzor Barba, mi történik akkor, ha a
zebra nem találkozik a modellfestőkkel?
- Mr. Mene, akkor a bagoly minden bizonnyal
elküldte volna a zebrát a művészekhez.
11
- Akkor ez egy determináns parabola?
- Ez egy kiterjesztett szemlélet. Hasonló a következőhöz.
- A következőhöz?
- Ahogy mondja, Mr. Mene. Most arra kérem,
hogy engedje el magát. Kényelmesen dőljön hátra,
mert utazni és spektálni fogunk.
- Akkor most hátradőlök, és csak akkor teszek
fel kérdéseket, ha valamit nem értek. Rendben?
- Rendben. Tehát Budapestről indulunk, és
három pályaudvaron építünk elméletet. Az első
a modellszerkesztés. A második a mintagyűjtés.
Az utolsó a szintézis-állomás. Ez a célállomás.
Ezen az állomáson megkapjuk azt a képletet,
amely magában foglalja a gravitációs mezőket,
a téridő görbültségét és az ellentétes erők
szintézisét. Tud követni?
- Egyelőre obskúrus, de igyekszem.
- Helyes. Tehát, az első állomáson olyan tér- és
időösszekötő "szerkezetet" építünk, ahol tudományos
elképzelések léteznek. Elméletben olyan eljárást
keresünk, amellyel széttagolhatjuk az univerzumot,
és különböző formai absztrakciókon
keresztül újból összeilleszthetjük. Ehhez elképzelhetővé
tesszük a végtelent. Meghajlítjuk a koor12
dináta-egyenest, és megépítjük az időtlen geometriai
harmónia modelljét.
- Bocsásson meg, professzor Barba, de másképpen
nem lehetséges?
- Nagyon jó kérdés volt, Mr. Mene. Bizonyára
másképp is lehetséges, de akkor könnyen gondot
okozhat a különböző tudományterületek mintáinak,
illetve azok analógiáinak az egyenletbe rendezése.
A modell jelenti az alapot. Mondhatjuk
úgy is, hogy az egyenlet bal oldalát. A jobb oldalt
pedig a jelenségformák sokszínűségének a rendezésével
fogjuk megkapni.
Tehát, az imént csak elméletbe foglaltunk,
hogy átláthatóbbak legyenek a későbbi műveletek.
Mit gondol, Mr. Mene, továbbléphetünk?
- Türelmetlenül várom, professzor Barba, a
fejleményeket.
- Rendben, akkor a tervezet szerint haladunk.
Tehát, a gyakorlati tevékenységeink során,
vagy a megismerés folyamataiban, az ember leginkább
véges folyamatokkal vagy dolgokkal
kénytelen szembesülni. Ugyanakkor minden behatárolt
jelenségben vagy dologban megtalálja a
végtelent is. Ebben a végtelenben pedig ott rejtőzik
az elfogadható végesség és reprodukció meg13
ismerésének a lehetősége. De mindjárt megérti,
hogy mire gondolok. Vegyük alapul a koordináta-
egyenest. Rajzoljunk fel a táblára egy rövidebb
szakaszt, és vizsgáljuk meg.
Ennyi elég lesz. Nem rajzoljuk tovább. Meg
tudja mondani, hogy mit lát?
- Egy gyerekjátékot, professzor Barba.
- Helyes, Mr. Mene. Tehát ami most következik,
az gyerekjáték lesz. Ugyanis, ha kiválasztunk
egy tetszőleges pontot a térben vizsgált végtelen
hosszúságú koordináta-egyenesen, azt veszszük
észre, hogy a választott ponttól jobbra és
balra eső értékek közötti különbség mindig állandó!
Mindig egy! És végül egy és egy között...
- Mindig nulla?
- Így van, Mr. Mene. És tudja, mit jelent ez?
- Nem!
0
-∞ ∞
-2 -1 1
1 1 1 1
0 0 0
2
{ { {
{ { {
{
14
- Ez rendszeralternatívát jelent. Azt jelenti,
hogy minden egyes, térben meghatározott pont
rendszer jellegű objektum. Tehát, ha csak az
egyik viszonyát vizsgáljuk, akkor nem ismerhető
meg az ilyen jellegű objektumok specifikuma.
- Professzor Barba, lehetne egy kicsit érthetőbben.
Különben nem leszek képes elengedni magam.
- Nyugodjon meg, Mr. Mene. Most csatlakozunk
a lényeget egyszerűbben tükröző módszerre.
Megismerjük a rendszer jellegű objektum másik
viszonyát - azaz külön sajátosságát. Ez a külön
sajátosság pedig jól látható. Tehát, a szemléltető
ábrán lévő másik viszony csak akkor lesz
értelmezhető, ha a képzeletbeli egyenesünk képzeletbeli
végpontját visszavezetjük a képzeletbeli
kezdőpontba. Ezzel a művelettel pedig egy nagyobbacska
kört vagy nagyobbacska pontot kapunk.
Csak szemlélet kérdése. De megfogalmazom
másképp. Ha befejezünk egy gondolatot,
akkor többnyire pont kerül a végére.
- A grammatikára gondol, professzor Barba?
- Nem egészen. Arra gondolok, Mr. Mene,
hogy a legparányibb ponton belül is találunk két,
egymástól legtávolabb eső szakaszt. Ez azt jelen15
ti, hogy a rendszer átjárható. Továbbá azt is jelenti,
hogy nincs lényegbeli különbség pont, egyenes,
vagy netán kör között. Sík, tér vagy idő között.
Ezek csak fogalmak. Viszont használnunk kell
őket. Mi a kört fogjuk használni.
- Egy pillanat, professzor Barba! Egy pillanat!
Lassítsunk, kérem. Transzformálnom kell a
gondolatait. Szóval, ha azt mondjuk, hogy a térben
végtelen számú egyenes húzható, és ezek az
egyenesek önmagukba visszavezethetők, plusz
minden egyes egyenes minden egyes pontja további
egyenesekre, majd ismét pontokra osztható,
akkor a folyamatot ismételve olyan hálót kapunk,
amely a végén leírja a kvantumvákuum fogalmát.
Te jó ég! Nem erről beszéltek az ókori India risijei?
Gopi Krishna? Visnu egyetemes alakja? Vagy
az Akasha-krónikák? Másrészről viszont a gondolatai
egybevágnak a geometriaprofesszorok
tanításaival, akik azt vallják, hogy az univerzum
nyugvópontok háromdimenziós halmaza.
- Mr. Mene, ne ragadtassuk el magunkat. Azt
javaslom, keressünk egy alkalmas eszközt a modellezéshez.
Keressünk egy kör felületű tárgyat.
Beszéljünk át néhány egyszerű szabályt és építsük
fel a modellt.
16
- Professzor Barba, ezt a modellt el is nevezhetjük?
- Természetesen.
- Akkor nevezzük el Einstein után, és E aposztróffal
jelöljük.
- Nagyszerű gondolat.
- Professzor Barba, ez az eszköz megfelelő?
Ez nem egy pithosz?
- De igen. Ezért tessék, itt van egy arányaiban
inkább megfelelő. Plusz, adok hozzá pasztát
és egy papírlapot.
- És?
- És most modellezünk.
- Együtt?
- Együtt.
- Ez jó lesz!
- Akkor most fogjuk meg az edényt, kenjük be
az öblös felületét és helyezzük a lapra. Emeljük
meg az egyik végét, a másikat is, és ismételjük jó
néhányszor a folyamatot. Arra azért ügyeljünk,
hogy eszközeink mozgásfolyamatossága...
- Ne szakadjon meg?
- Így van, Mr. Mene. Sík és tér között mindig
van kapcsolat. Mutassa csak! Nagyon szép lett,
17
18
Mr. Mene. Szebb lett, mint az enyém. Most helyezze
a táblára. Nagyszerű!
- Professzor Barba, mit tud mondani az elcsúszásokról?
- Az elcsúszások jelentik a folyamatosan változó
reprodukció elméleti modellezhetőségét, ahol
a nyugvópontból kilépő energia egy meghatározott
szerkezetet követ. Ez az ismétlődés, a tökéletes
másolás vagy átörökítés kulcsa.
- Professzor Barba, ez lenne az időtlen geometriai
harmónia?
- Maga a modell. Az átváltozás előtti pillanat.
Egy egyszerre mozgó és teremtő folyamat,
amely paradox módon tökéletes mozdulatlanságot
és egyneműséget takar. Egy folyamat, amely
visszatükrözi a szellemet. Egy folyamat, amely
tervszerűen dolgozik és abban minden pillanat
az anamorfózisig előre meghatározott.
- És a lokális környezet hatásai?
- Mr. Mene, ezzel a kérdéssel megérkeztünk a
következő állomáshoz. Nézzük meg, hogy kapcsolhatjuk
össze a különbözőségeket. Mr. Mene,
ott vannak az objektumok maga előtt. Megtenné,
hogy széthúzza őket az eredeti modell mellett?
Köszönöm!
19
20
- Meg tudná mondani, hogy mit lát?
- Analóg mintákat, professzor Barba.
- Helyes. Ezek a minták a tudomány és a művészetek
különböző területeiről valók. Feladatuk,
hogy egybefogják a hasonlóságokat és rámutassanak
a természet tervszerű folyamataira. Tud
követni, Mr. Mene?
- Igen, professzor Barba! Azt mondja, hogy
az objektumok nélkül nehezen tudnánk tanulmányozni
a különbségek közötti hasonlóságot. Csak
azt nem értem, hogy a művészet hogy kerül ide?
- Művészet nélkül nehezebben tudnánk vizsgálódni,
Mr. Mene. A művészet képviseli a szellemet
vagy a szubjektumot. Jelen esetben a művészet jelenti
a tanulmányozható kapcsolatot a természet
külső és belső rendje között.
Igen-igen! Valójában én is erre gondoltam, professzor
Barba.
- Akkor jó, mert időközben eljutottunk az utolsó
állomáshoz, ahol a modell építésével és az analóg
minták egyszerű analízisével az elmélet alkotásában
már nem foglalkozunk többet.
Önellentmondás nélkül, a hasonlóságon alapuló
egyezésen úgy lépünk tovább, hogy egyszerű
értékeket rendelünk a mintákhoz. Ez azt jelen21
ti, hogy az objektumok méretbeli különbségének
divergenciáját józan következetességgel abban a
térben konvergáljuk, amelyben az objektumokat
vizsgáltuk. Tulajdonképpen olyan relatív esztétikai
egységeket hozunk kapcsolatba egymással,
amelyben a legkisebb nagyobb objektumhoz plusz
egy értéket rendelünk. A legnagyobb kicsihez pedig
mínusz egy értéket. Ezzel az egyszerű felismeréssel
pedig elérkeztünk a célállomáshoz. Ahhoz a
megdöbbentő eseményperifériához, ahol egyszerű
gépet építünk egyszerű adatok feldolgozásához.
- A krétát keresi, professzor Barba?
- Köszönöm, Mr. Mene.
{ { Modell
A. E. után
Relatív
esztétikai
egységek
lineáris
kapcsolata.
Az érmék
másik oldalán
a kisebb és
nagyobb analóg
objektumok
lát...
E' = 0
-1 +1
+1 -1
+1 -1
22
Óh, hogy ez mindig elkopik!
- Egy másikat, professzor Barba?
- Köszönöm, nem szükséges. Kész vagyunk,
Mr. Mene. Azonban egy gondolat erejéig még
visszatérnék a természethez. Bohm szerint például,
minden, ami a természet külső rendjében,
barokkos burjánzásában jelen van, az egy belső
rendbe van foglalva. Ez a belső rend megvan a
Homo sapiensben is. A művészet a példa. Természetesen
más szemszögből is vizsgálódhatunk és
sokféle szempontot követhetünk. Ugyanis a természetben
nem találunk gyenge láncszemet. Abban
minden létező különböző, paradox módon
egyformán hasonló.
- Bocsásson meg, professzor Barba, de leragadtam
egy gondolatnál. Ebből kifolyólag engedtessék
meg egy kérdés.
- Tessék, Mr. Mene.
- Professzor Barba, ha egy ilyen képlet az
egész világot egyenletbe rendezné, akkor mondhatná-
e a vallás, hogy a tudomány alátámasztotta
Isten valóságát?
- Inkább arra kívánnám felhívni a figyelmét,
ha nem ezt tenné, akkor idegen lenne a vallástól a
tudomány. Márpedig egyetlen vallástól sem ide23
gen az a nyelv, amely az ember fejlődését szolgálja.
A vallás ugyanezt a nyelvet beszéli. A vallás éppen
úgy a valóság megismerésére törekszik, mint
az empirizmus (és a filozófiák vagy a művészetek).
Tulajdonképpen olyan rokon nyelvekről van
szó, amelyek éltető esszenciája a kauzalitás.
- Professzor Barba, ez nem a zebra dilemma
objektív megközelítése?
- Ha a kiterjesztett szemléletre gondol, Mr.
Mene, nyilván valami mást is hozzá szeretne még
fűzni.
- Így van, professzor Barba. Arra gondoltam,
hogy a közös céltól vezérelve, minden törekvés
egy irányba vezet. Mindegyik az értelmet adó
pozícióját keresi.
- Helyes, Mr. Mene! Ha ezt az apróságot figyelmen
kívül hagynánk, akkor úgy érezhetnénk
magunkat, mint az a kertész, amelyik művirágot
ültet a virágföldbe. Sosem látnánk a munkánk
gyümölcsét, és annak a magvait sem ültethetnénk
a kerti ágyásba. De ha ezt nem vennénk
észre, akkor sem kellene rögtön kétségbe esnünk.
Kertünket továbbra is sokféleképpen gondozhatnánk.
Elég, ha csak a hitre gondolunk. Elég, ha
csupáncsak hiszünk. Tulajdonképpen másra nincs
24
is szükségünk. No persze, ezt a legnehezebb elhinnünk.
Ehhez "szent ész" kell. A "szent észről"
pedig, ki tudja miért, de gyakran Seneca jut az
eszembe. Seneca egyszer azt mondta (persze lehet,
hogy többször is), hogy nem az iskolának, hanem
az életnek tanulunk. És ha ez így van, akkor
illik jól tanulni. Bentről kifelé haladni. Illik megismerni
magunkat. Felismerni, hogy a test csak
egy ház a tudatnak. Megérteni, hogy az élet több
a tapasztalati világnál. Több annál, amit látunk,
hallunk vagy éppen tapintunk. Több az anyagi
természet jelenségeinél vagy annak racionalitásainál.
És képzelje, Mr. Mene, még akkor sem mondanék
sokat, ha azt mondanám, hogy több a mindennél,
hisz felette és alatta ott van még Ő Maga,
ki minden létezőnek a Szülő Atyja. De a hittel
kapcsolatban bátran megemlíthetem Canterburyi
Anselm nevét, aki a hitet tekintette a megismerés
alapjának. Vagy Tertullianust, akinek az életét
figyelemmel kísérve szintén megállapíthatjuk,
hogy ő sem volt hit nélkül való. A Credo, quia
absurdum - Hiszem, mert képtelenség, mondást
neki tulajdonítják. Bár vannak olyan nézetek is,
amelyek szerint a mondás a XVII. században keletkezett.
Mindenesetre a mondás értelme, hogy a
25
hitnek, vagy a vallásos hitnek az a feladata, hogy
megismerhetővé tegye az ész számára be nem fogadható
ismereteket.
- Professzor Barba, nem Canterburyi Anselm
mondta: "Hiszem, hogy megértsem, nem pedig
megérteni akarom, hogy azután hihessem"?
- Köszönöm, Mr. Mene, hogy kisegített. Igen,
Canterburyi Anselm volt. Azonban, bármennyire
is szeretném folytatni, sajnos nem tehetem. Ha
lenne még kérdése, akkor azt egy következő alkalommal
legyen szíves feltenni. Néhány perc és tizenöt
óra. Önnek lassan indulnia kell.
- Igen, valóban tizenöt óra. És ami azt illeti,
tényleg lett volna még kérdésem. Sajnos, gyorsan
elszaladt az idő. De, ne higgye, hogy komolyan
sajnálkozom, mert legközelebb itt folytatjuk. Úgy
érzem, hogy még nagyon sok szép gondolat maradt
hátra. És most, szokásomhoz híven, egy rövid
felolvasással el is köszönnék. Most Szabó Lőrinc
fordításában a Rigvédát hoztam magammal.
El is kezdem!
26
Nem volt semminek nemléte, sem léte,
nem volt levegő és fölötte kék ég.
Hol volt a világ? Mi takarta, védte?
Hol volt a magasság és hol a mélység?
Az élet még nem vált el a haláltól,
egymásban pihent nappal és az éjjel,
lélegzés nélkül lélegzett magától
az Egy, és magányát dobta széjjel:
Fekete volt minden, mint mikor éj van,
az idő csak készülő óceán volt;
s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,
áttüzesedett és burkából kilángolt.
Megszületett a szerelem, a lélek
magva és ura minden ösztönöknek;
nemlétig érő gyökerét a létnek
ma is a vágyban keresik a bölcsek.
És mikor a rend a határt kiszabta,
mi volt alul, és mi került fölébe?
Itt vad álmok, ott erők forradalma,
lent bomlás, fent a formák büszkesége.
27
Megtudtak-e mást is, akik kutattak?
A titkokat bejárni volt-e szent ész?
S ha bár istenek is csak azóta vannak
ki mondhatja meg, hogy mi volt a teremtés?
Ő, akitől van, aki a világra
őrködve néz, aki a maga őse,
Ő, aki csinálta, vagy nem csinálta:
Ő tudja! tudja! - Vagy nem tudja Ő se?
- Köszönöm szépen, Mr. Mene. Tudja, valahányszor
a felolvasásait hallgatom, mindig arra gondolok,
hogy milyen hasznos lenne a szent iratokba
való beleérzés. Milyen hasznos lenne az analitikus
szempontokat követő tiszteletteljes tudásvágy
összeegyeztetése azzal a vallásos érzülettel,
amellyel a mindennapjainkat éljük. Milyen hasznos
lenne megfelelni magunknak, ideáljainknak,
vagy egyszerűen csak a természet elvárásainak.
Persze, az is lehet, hogy messze járok az igazságtól.
De hát fogjuk az öregkorra. Tudja, megettem
már a kenyerem javát, és ha nem figyelek
oda, akkor még az is előfordulhat, hogy a hamut
is mamunak mondom. Tegnap például azt mondtam
egy kedves barátomnak, hogy pálma hátán,
28
bálnafa. Pedig azt akartam mondani, hogy bálna
hátán, pálmafa. Persze, egyiknek sincs semmi értelme,
de az utóbbi legalább egy olyan sziget volna,
ami lefesthető. Micsoda kép lenne. Egy oázis,
egy szökőkúttal.
- Professzor Barba, egy ekképpen lebegő sziget
Dalinak biztosan sok ötletet adna.
- Köszönöm az optimizmusát, Mr. Mene. Kérem,
hogy amikor megérkezik Hawaiira, lassan
kortyolgassa majd az érett pálmatejet. Ami pedig
az Öntől kapott gyűjteményeimet illeti, most
leginkább egy vidám fűszoknyás Hawaii bélyegnek
örülnék. És bár így még nem köszöntem el
Öntől soha, ma mégis kivételt teszek. Aloha, Mr.
Mene!