HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44927

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-02-03

A lajtorja 21.

MÁSODIK KÖNYV



1. Békesség földön az embernek



"Az ember megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: Embert kaptam Istentől. Majd ismét szült, az öccsét Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin és lehorgasztotta a fejét. Ám az Úr azt mondta neki: Miért gerjedtél haragra és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jót cselekszel jutalmat nyersz, de ha rosszat, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta. Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek a testvérének: Menjünk ki! Amikor kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére Ábelre, és megölte Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: Hol van Ábel, a testvéred? Ő így felelt: Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek? Azt mondta erre neki. Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön. Azt mondta erre Káin az Úrnak: Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. Íme, ma kivetsz engem a föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál. Azt mondta erre az Úr neki: Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik. Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki, aki rátalál."

Visszaugrunk most az időben egy emberöltőnyit, az iró számára megengedett dolog ez. Az 1920-as évek végén járunk, a pontos évszámot nem lehet, de nem is érdemes megmondani. Oly mindegy is az, hogy 1927, 28. vagy 29 szerepel-é a Kincses Kalendárium tetején, amit Dósa Jenő fölvesz a reggelizőasztalról. A fiatal jegyző belelapoz, keresi az oldalt, ahol a viccek vannak. Olvassa, nagyokat nevet, harap a paprikás szalonnából, fehérhusú paprikát tűz a kése hegyére, bekapja. A régi jegyzőlak kényelmes verandáján ül nádfonatú karszékben, reggelizik, az asztalon sonka, szalonna, parasztkolbász, s egy tálcán, könyöke mellett kancsó, telve piros borral, s az elmaradhatatlan szódásüveg. Siheder legényke viharzik most be az előszoba felől, 13, 14 éves formának nézné az ember, kiabál valamit, kivágja az ajtót, s lódul kifele a kertbe. Mögötte fejjel kisebb gyerek, az öccse lehet emennek, fakardot lóbálva rohan utána, kergeti a nagyobbat. A fiatal jegyző feltekint, nyírott bajuszkája megrándul a vissszafogott jókedvtől. Asztalra csap, ilyedten ugrálnak a poharak és porcelánok:
-Mindenségit a czudar világnak! Mán kora reggel sincs békesség ebben a házban?!
Ősz ember jön most fel a lépcsőn, tisztelettudóan megáll a küszöbön, kalapját a kezében tartja. Miska bá az, a jegyző úr kocsisa. Ideparancsolta reggelre Dósa Jenő a fogattal, hogy majd mennek és megnézik a régi fahidat a Mocsaras-patak felett, lehet-e még javítani rajta a múlt heti zöld- áradat után? Nagy viharrral, özönvízszerű esőzéssel köszöntött be a június abban az évben, a községházán volt baj a károk felmérésével. Ihol, hallatszik is kinn a lovak prüszkölése. Jegyzőúr immáron készen van. Felhörpint még egy jó pohár szóda-vizes bort, kínálja a kocsist, az köszöni alássan, s fölhajt ő is eggyel. Ifjú asszony jön be, szótlanul pakolja az elemózsia maradékát a tálcára. Dósa Jenő nézi, nézi a gömbölyű asszonykát, pillantása szeretettel siklik végig a kedves alakon. Áldott állapotban van Teréz asszony, most várja a negyediket, tán három hónap van még hátra a baba érkezéséig.
-Ne várjon ebédre Nyanya, -szól oda jegyző úr a feleségének. -nem hiszem, ho' végezni tudok délre. Majd beugrunk útközben valahova Miska bával, ha megéhezünk. A Téglás-majorba jószerivel, mert oda is ki kell mennem. Va' máshová.
Megy aztán, csapódik a kertikapu mögötte. Felhág a szekérre, a kocsis mellé telepszik a bakra. Nyeeee! Suhog az ustor, megugrik a két remek, jóvérű almásderes. Karcsú női kéz int még gyors búcsút a kerítés mellől, Ica integet apjának, ő Dósa Jenő legidősebb gyereke, magas, szép, komoly leány, lassan már eladó-sorban. Visszagugol a veteményesbe, a kocsi meg repül végig az országúton az út két oldalára települt palóc-falu pitvaros, tornácos, zsupfedeles parasztházai között Valkó felé.
Valkó és Vácszentlászló. Annak a hatalmas, egyenlőszárú háromszögnek a szögfelezőjében, nagyjából a súlypontban van a két testvér-község, melynek nyugati hegyes csúcsában Gödöllő fekszik, északi szára a Gödöllőt Hatvannal összekötő képzeletbeni vonal, déli szára pedig Nagykáta, illetőleg a Tápióság felé fut. Amolyan mostohatestvérek ezek a módosabb rokonságban, Vácszentlászló északi, nyugati és déli szomszédai: Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura, Zsámbok, Tóalmás és Dány, mind, mind gőgösebbek, gazdagabbak, elnéző jóakarattal, felfuvalkodott kivagyisággal tekintenek a "szegény ikrekre". Amúgy palócföld szíve ez a vidék, az itteni népek, ha magukról esik szó, felvetett fejjel mondják az idegennek: "pálócok vónánk, vágy mifenék!" Jó, zsíros földön gazdálkodik itt a paraszt, nincs párja az egész országban. Megterem benne a kalászostól kezdve, a tengerin, a napraforgón, a cukorrépán keresztül mindenféle ipari és takarmánynövény, a dús legelőkön kövér gulyák híznak, szétszórt erdői aljába makkoltatni hajtják ki a disznót. Csakhogy ami különbséget tesz: a dógos két kéz, és a határtalan önzés, e kettő valahogy nagyobb Zsámbokon, Galgahévízen, Dányban, mint Valkón és Vácszentlászlón.
A jó tíz évvel ezelőtt lezajlott nagy-háború, egész világok porig égése nem sok nyomot hagyott ezen a vidéken. Idegen katona nem tapodta útjait, földjeit nem szántották fel harckocsik, házaira nem esett az égbül bomba. Elmentek szépen egymás mellett Palócföld és a Világháború. Néha jött persze egy-egy gyász távirat messziföldről, ami felkavarta a helbéliek nyugalmát. Balogh József honvéd itt és itt hősi halált halt. Szűcs István tizedes harcifeladat végrehajtása közben eltűnt. Kocsis Miska felderítő szakaszvezető Bukovina mellett egységével orosz fogságba esett. Kongtak a harangok, gyászmisére gyűltek a népek a templomba. Megsiratta a falu az elesett hőst. De, egyszer, egy szép napon, mélyszántást végeztek éppen az őszi kalászosok alá a határban, hazajött Csigi Gergő csonkolt karral. Na, annak csodájára összefutott a fél falu. Oszt mesélt a legény öldöklő csatákról, idegen országokról, nagy nélkülözésekről, a jó palócok meg szájtátva hallgatták. Hát, sommásan: így élte át ez a vidék a világégést. Még a vörös kommün sem rázta meg az atyafiakat különösebben. Először csak kósza hírek jöttek, melyek mindegyike így kezdődött: hallották, mi történt Budapesten? Aztán egyszercsak, bejött teherautón a faluba egy csapat fegyveres. Olyan széllel szalajtottak voltak, az utca söpredéke. Összedoboltatták nagy fennen a kisbíróval a falu népét, majd a vezetőjük puskájával az égbe lőtt, hogy rá figyeljenek, és, amikor már mindenki ráfigyelt, bejelentette, hogy kitört a Tanácsköztársaság. A jó palócok meg bólogattak erre. Az mán jó lesz akko'. A szónok meg folytatta. A községházát már ezután tanácsházának kell hívni, a jegyzőt meg népbiztosnak. Ja. És a régi, urasági jegyzőt el kell zavarni, újat kell választani, aki a nép érdekit szolgálja. Ki volt a régi jegyző?
Dósa Jenő elmosolyodott a szekéren. Volt idő felidézni a régmúltakat, hosszú és kanyargós volt az út végig a falun.
Na igen. Dósa Jenő meg kilépett erre az emberek közül és így szólt: Én voltam. A fegyveres meghökkent. Maga népnyúzó burzsoá. Lemond itt helyben, vagy agyonőjjük itt helyben. Lemondok kérem, mondta Dósa Jenő, és karját karbafonta a mellén. Jó. A fegyveres tanácstalan volt egy pillanatig. Jó. Na, emberek. Válasszatok akko' új jegyzőt. Akarom mondani népbiztost. Valami becsületes szegényembert válasszatok. Jó. A nép kiabálni kezdett. Dósa Jenő, Dósa Jenő. Ki a fene az a Dósa Jenő, kérdezte a fegyveres. Lépjen elő. Előlépett. Karja maga előtt a mellén összefonva. Én vagyok, mondta nagy lelki nyugalommal. Maga? A fegyveres hátrazöttyent. Maga? Oszt maga, maga szegény ember, azt mondja? Azt mondom. És becsületes? Ezt nem én mondom. Becsületes ez az ember itten, la? -nézett körbe a fegyveres. Az, zúgták a falubaliek. No, ha így van, mondta a fegyveres micisapháját levéve, s a fejét megvakarva, no, ha ez ígyen van, akko mátul maga az új jegyző. Illletve, akarom mondani az új népbiztos. És ezentúl nem jegyzőúrnak fogják híni, hanem népbiztos elvtársnak. Meg vagyok értve? Oszt a parancsokat tőlünk kapja majd, oszt csak arra legyen gondja, akko nem lesz baj. Meg vagyok értve?
Szétosztottak még néhány sarló-kalapácsos vörös zászlót, hogy azokat feltétlenül ki kell tűzni, aztán felkapaszkodtak a teherautóra és elviharzottak. Sokáig szállt még utánuk a hetyke induló. "Föl-föl ti rabjai a földnek, föl-föl te éhes proletár!" Soha senki nem látta őket többet a faluban. Az élet meg ment úgyanúgy tovább, ahogy annak előtte.

Porszkáltak a lovacskák az országúton. Elhagyták a falu utolsó házait. Volt nem messze onnan egy dűlőút balra, ami távoli erdős, dombos vidék felé kanyargott, keresztül a széles síkon. Miska letért itt a szekérrel, s rákanyarodott a dűlűútra. Nem voltak már messze a pataktól, melynek összedőlt hídját jöttek ekzaminálni.

(Folytatása következik)


családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-02-05 10:26:30

Nem terveztem meg tudatosan. Mindíg létezik a fejemben egy laza elképzelés, egy "vezérfonal", amihez megpróbálok igazodni. Most hosszú "unalmas" részek következnek majd, melyekben a vidéki élet apró örömei-bánatai-konfliktusai jelennek meg. A felszín azt mutatja: igen, ez valóban a békesség országa. De az olvasó, aki a történelemből ismeri ezt a kort, tudni fogja milyen szörnyű árat kell majd fizetni minden nyugodt, békés percért.
Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-02-05 10:06:52

Szia!
Tetszik, hogy visszaugrottál az időben, szeretem az olyan regényeket, ahol a cselekmény nem lineáris.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Eruptív című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tükröződések című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)