HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BlasonFeltöltés dátuma: 2009-02-05

Emlékképek a tükörből

Vera nénivel egy szép őszi délután a padlás rendbe tételét tervezgettük. A nénikém takarítás közben egy gyönyörűen megmunkált, régi, poros ládikára lett figyelmes. Gondosan leporolta, majd felpattintotta a fedelét. Nem emlékezett, mit is rejtett el annak idején a dobozka rejtekébe. Belenézett a ládikába, ódon ékszerek, levélkék és néhány már megsárgult fénykép tárult a szeme elé. Leült a székre és gondosan szemügyre vette a levélkéket és a fényképeket. Ő volt rajta félig levetkőzve, amint a tükörbe vizsgálja magát. A nénikém először mosolyogva, majd egyre kedvetlenebbül nézegette a képeket, és a levélkéket. Aztán könny szökött a szemébe, majd felém fordult ezekkel a szavakkal: Bárcsak ezek kópiák sohasem készültek volna el!- mondta. Én értetlenül álltam e szavak hallatán. Mielőtt megkérdezhettem volna a mondat miértjét, maga mellé ültetett és mesélni kezdett.
1939-et írunk, amikor kitört II. világháború és régen folytak a politikai viták különböző országok között. Magyarországon is érezhető volt a háború szele ami 1942- -ben el is érte kicsiny országunkat. Én 16 éves voltam ekkor és a Gitten konzervgyárban voltam, mint gépsornál munkás! Egyik este a munka végzetével különös plakátra lettem figyelmes "Igényes bárba keresünk betanított munkásokat!"- olvastam. Tudtam, hogy, édesanyám, mint mosónő nem tudja fedezni tanulmányaimat, édesapám, mint rokkant ember nem sokat tud segíteni problémáim megoldásában. Így hát nem volt más lehetőségem és eldöntöttem, hogy elvállalom ezt a munkát! Elmentem, de ekkor még nem tudtam mi lesz itt pontosan a feladatom. A bárban lévő hölgy viszonylag kedvesen fogadott. Tudtam milyen jól hely ez, de kényszer rávitt, így prostituált lettem! Pár hónap alatt nagyon sok kuncsaftom volt. A némelyiknek, nevét sem tudtam csak táncoltam neki, és ha azt kívánta, hogy menjek fel vele, megtettem. Mit kaptam cserébe? Pénzt, semmit, csak verést és megalázást a futtatómtól!
- Milyen volt az első éjszakám? Gyötrelmes és megalázó! Emlékszem, a hogy főnök azt mondta "Első az áru kipróbálása és utána jöhet a piacra dobása"!
- Megerőszakolt!
Letépte a ruhámat és az ágyra dobott utána rám mászott. Nagyon durva és fájdalmas volt ez az együttlét vele, de nem tehettem semmit, hisz tudtam jól, nem mehetek el sehova sem, a családom és "főnököm" miatt sem! Tudtam jól, hogy megölt volna! Így hagytam, hogy azt tegye velem nap, mint nap, amit csak akar! Sokszor volt úgy, hogy szinte halára vert. Sírtam akár csak egy gyerek, de tűrtem, mert tűrnöm kellett! A konzervgyárból is kitettek mondván "nincs már rám szükségük!"
- Mégis hogyan szabadultál ki innen erről a helyről? - kottyantam közbe.
Vera néni mosolygott.
- Várd ki a végét! - mondta.
- Egyik este megismertem egy urat, aki nem ugyan azt kívánta tőlem, mint a több férfi vendégem.
- Mit nénikém? -kérdeztem.
Megismerkedtünk, és én beleszerettem! Képes lettem volna feladni a munkámat is érte!
- Ő volt az István bácsi? - szóltam közbe megint.
- Nem!
- Hát akkor ki volt az? - kérdeztem rá kíváncsian.
Csak kis hallgatás után folytatta történetet azzal a feltétellel, hogy nem szólok bele többé!
- Jó! - bólintottam.
Majd folytatta mondanivalóját. Szóval ott tartottam, hogy bele szerettem és elkezdtük együtt tervezni a szökésünket. Azt terveztünk, hogy elmegyünk messzire, és soha többé nem megyünk vissza. Néhány nap múlva kész volt a terv, de a lovagom nem jött el a megbeszélt találkára. Nem tudtam, mi lehet vele csak, az hogy menni akarok erről a helyről! Másnap magához hívott a "főnököm" azért, hogy elbánjon megint velem, ahogy nap, mint nap szokta. Tudtam mi vár rám én, mégis lementem hozzá. Lementem, mert nem tehetem más, hisz tudtam jól mi a büntetése az engedetlenségnek. Féltem előre mindentől. Mikor oda értem és benyitotta már várt. Fényképezőgépet vett elő és azt mondta: "álljak a tükör elé". Én szó nélkül megtettem! Mikor megvolt a fényképezés, megint megtette, amit szokott. Letiport, lefogta a kezeimet és rámászott. De most minden más volt. Én ledobtam magamról és megütöttem! Nem akartam az aktust. Ő visszaütött és meg akart fektetni, de én sikeresen kiszabadultam. Majd dulakodni kezdtem vele, és a tükörhöz vágtam. Aztán sikerült kimenekülnöm a szobából! Kiabált utánam hogy megkeres bárhol is, vagyok és végez velem és a szeretteimmel. Az is kiabálta utánam hogy én egy rossz életű nő vagyok, aki az életét sem érdemli meg.
- Tudom, hol találtam szállást? Hol ismertem meg Istvánt?
- Igaz ezt, kérdést tennéd fel?
Szintén csak bólintás volt a rövid válaszom.
- Jó!- válaszolta.
- Hol is kezdjem? - mosolygott Vera Néni.
- Talán ott érdemes - folytatta.
Elmentem Katihoz, az egyik elemis osztálytársamhoz. Nála menedékre leltem. Ott biztonságba voltam. Elmondtam mindent neki, hogy mi is történt velem, hogy éltem, mit tettem, merre jártam. Elmondtam mindent. Nagyon nehéz volt nyíltan mindent elmondani. Elmondani, hazugság nélkül. Azt hittem elzavar, de nem így történt. Megértett mindent, és azt mondta, segít. Úgy is történt, ahogy megérte. Segített mindenbe, amibe kellet és tudott. Mint utóbb kiderült a szerelmem meghalt, lelőtték a katonák. Ezt is úgy tudtam meg, hogy mikor haldoklott a kórházba Írt egy levelet.


A levélben pedig ez állt:

Drága egyetlen Verám!
Szeretlek, de az élet úgy hozta, nem lehetek veled, mert az utcán meglőttek, és érzem, hogy meghalok! Kélek, hogy hagyd ott azt a helyet és légy boldog!
Isten megáldjon...

Ám a levél nem volt befejezve. Meghalt a kórházba mielőtt befejezhette volna. A levélen egy cím volt csupán, az én címem. Ezt is csak azért jutott el, mert egy ott dolgozó barátnőm eljuttatta nekem. Hiába siettem a szerelmemhez már késő volt. Bementem a kórházba, ahol volt a teteme, csak egy szétcincált testet láttam! Sírva rohantam ki. Egy orvos volt, ki kijött utánam.
- Tudod ki volt az?
- István bácsi?
- Igen! Ő volt az!
Sokáig nem találkoztunk vele, több mint két évig nem láttam őt, de ő nem felejtett el. Várt rám. Emlékszem egy nyári reggel találkoztam vele ismét. Megismerkedtünk, elmondtam mindent, ami történt velem. Ő mindennek ellenére is szeretett, várt rám, és becsült engem.
Mi történt főnökömmel? Halva találták a bordélyház egyik szobájába, fejlövés érte a homlokán. Az esetet katonai ügynek titulálták és lezárták. Többet én sem tudok! A bár, ahol dolgoztam, megszűnt létezni. Kik ott dolgoztak eltűntek semmit, se tudok róluk. Saját véleményem, hogy egyesek jó útra tértek, anyák, házastársak becsületesen dolgozó nők lettek. Ahogyan én is helyes útra léptem. Ezek után szabad és felelősségteljes életet éltem. Két év után összeházasodtunk Istvánnal és két gyermekünk született. Éva és Péter. Én, pedig mai napig őrzöm a mély sebeket, amit akkor szereztem. De a sebeim behegedtek a szeretett férj, és a drága gyermekeim által.
Így volt hát, ez történt velem és ez a fotó emlékeztet, mindarra hogy, milyen kalandos életem volt. Meg tanultam igazán szeretni, becsülni és tisztelni!
Vera néni magához vette a ládikát, visszatette a képeket és levélkéket. Lementünk a padlásról, én pedig elbúcsúztam és elindultam haza. Útközben elgondolkodtam Vera néni történetén. Ez a beszélgetés szíven ütött, mélyen meghatott és arra a következtetésre jutottam, hogy én soha nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Inkább akkor a halál választom.


Javított kiadás!))))

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-04-20 02:19:04

El sem hinnéd Panka tudod eredetileg tanulmányaim miatt írtam ezt a művem!
Az egyik tárgyamhoz, de úgy kaptunk egy képet amit én nem is láttam de azért ezt hoztam össze .
Egy nő ahogy nézi magát a tükörben.

Megragadó kép lehetett




Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-03-11 05:52:10

mindegy utána néztem ott is42 volt írva!JÓ VAN ÍGY

ÍRÓTÁRSAD BLASON
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2009-03-10 09:17:37

Lám, lám. Kritizállak az évszám miatt, és én is eltévesztem. 42-ben volt a sztálingrádi csata, stb, s a front csak 44-ben érte el Mo.-ot. BOcs. Gondolom azóta Te is megnézted,
Szia: én

(Tegyél fel novallákat is!)
Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-02-06 19:23:42

Találtok még ezután is hibát szóljatok mindenképp köszön szépen hogy szóltatok! Pedig hiába mással is átnézettem és ő látta meg + a Word. még egyszer köszike és bocsika a hibákért.
Írótársatok: Blason
Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-02-06 19:08:19

na elnéztem az évszámot ááááááááááá gáz köszi bödön
Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-02-06 19:07:15

látom a hibákat
Miért szarakodik a Word?
Nm is ilyen volt a forma á kijavítom itt
Köszönöm 3-tok észrevételét!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2009-02-06 18:58:53

Kedves Blason! Történetedet olvasva, igazán meghatódtam, még akkor is, ha úgy tűnik belőle, hogy a nénikének más választása nem lett volna. Talán azt hitte, a könnyebb pénzkereseti lehetőséget választja. Természetesen keservesen csalódott, és könnyelműségéért nagy árat fizetett.
Szépen fogalmazol, de a helyesírással hadilábon állsz, ezért azt javaslom, igazán a legjobb indulattal, hogy mielőtt közre bocsátanád az írásaidat, valakivel, olvastassad át, aki kritikus szemmel átnézi.
Akkor a jól megfogalmazott munkád kifogástalan lesz.
Nem bántó akarattal írtam le ezeket a szavakat, csak segítő szándékkal.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-02-06 14:39:50

Szia!
Sajnos ma is vannak olyan sorsok mint a Vera néni fiatalsága. Jó, hogy ki tudott szabadulni ebből a pokolból. Gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2009-02-06 08:46:01

Kedves Blason! Jó a történet, és választékosan szépen írtad meg. Van viszont benne jó néhány hiba ("a levélBE ez állt"), elütés, -ezeket, ha gondolod, nézd majd meg. Egy megjegyzés: a II. vh nem 1942-ben kezdődött, 1942-ben érte el a front MO-ot. Egyébként a mondat második fele amúgy is ellentmondásban van az elsővel: "és régen folyt a harc különböző országpk között"
Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)