Köztudott, hogy Koltai Róbert színész-rendező mintegy három hétig forgatott Szatmárnémetiben. A 300 millió forintos költségvetéssel készülő filmjének, a Világszám-Dodó és Naftalin-nak egyharmad részét a Szamos-menti városban vette fel. A megfeszített munkatempó ellenére, a forgatás utolsó napján időt szakított arra is, hogy lapunknak nyilatkozzon, Kató Emőke és Szűcs Ervin, az Északi Színház művészeinek hathatós közbenjárásának köszönhetően.

- Először azt szeretném megkérdezni: most, hogy a szatmári forgatás véget ért, hogy érzi magát?
- Nagyon fáradtan, de boldogan, mert kiválóan sikerült. Minden éjjel két-három órát aludtam, s volt, hogy napi tizenhét órát dolgoztam. Minden nap forgatási nap volt, és mindig úgy nézett ki a forgatási nap elején, hogy amit terveztünk nem sikerül felvenni, hogy mennyire nehéz lesz a kitűzőtt feladatokat megvalósítani. Hála a kollégáknak, a csodálatos stábnak, végül azt hiszem, hogy nagyon sikeres része lesz a filmnek az itteni forgatás.
- Egy "ártatlan" pszichológusi kérdés: mi ugrik be Önnek legelőször, ha a "Nagybánya" szót hallja?
- Nagybánya? A festőtelep, a "nemzet Rómeója", Lendvay Márton, de annyira nem vagyok otthon a nagybányai történetekben. Még soha nem voltam ott, talán átutaztam rajta Kolozsvárra menet.
- Tudtommal Ön imádja (vagy legalábbis imádta) a focit. Ha Önön múlna, mit tenne annak érdekében, hogy a magyar labdarúgás visszanyerje egykori hírnevét? Mi hiányzik: a pénz, az elhivatottság, a tehetség, vagy esetleg mindhárom?
- Szerintem nem születtek olyan tehetségek, vagy ha születtek, más sportágat választottak. Nem keltette fel az érdeklődésüket ez a foci, ami most itt van.
- Ön rengeteg díjban, szakmai elismerésben részesült. Melyikre a legbüszkébb?
- A legbüszkébb az elismerések közül arra vagyok, amit a közönségtől kaptam- ez egy állandóan sugárzó erő, szeretet, amivel bíztatnak, hogy folytassam. Két filmemmel is nyertem "az év legjobb filmje"-díjat, amit közönségszavazat alapján osztanak ki: a Szambával meg a Csocsóval. A Csocsóval két nemzetközi díjat is nyertem. De talán a legnagyobb díj az, hogy mostani filmemben Jiri Menzel első szóra vállalt három napi szereplést, és ő tényleg a világ teteje a filmművészetben.
- Állítólag Jiri Menzel előszeretettel vállal szerepeket magyar filmekben...
- Azt azért nem mondanám, mert nem túl sokszor szerepelt magyar filmben. Ezelőtt 21 évvel forgatott utóljára.
- Hogy érzi, színészként vagy rendezőként tudja önmagát jobban kifejezni?
- Mikor hogy. A színházban azt hiszem színészként, a filmben rendezőként.
- Filmjei közül melyik a kedvence? Egyáltalán van ilyen?
- A "Sose halunk meg", mert az volt az első.
- Mit jelentett az Ön életében 1956?
- A forradalmat, a család szétszakadását, majd egyesítését, barátságok születését, elvesztését, megszűnését-ezek a legfontosabbak.
- Manapság sokat hallhatunk a történelmi, nemzeti tudat ápolásáról, a múlt leértékelődéséről, átértékelődéséről. Bár még nem ismerem részleteiben most készülő filmjét, a Világszám... gondolom e tekintetben is üzenni kíván valamit a nézőknek. Gyanítom, a névválasztás-gondolok itt elsősorban Naftalinra-sem véletlenül történt.
- A Naftalin nevet nem én találtam ki, hanem a forgatókönyv írója. Nem volt ezzel semmi különösebb mondanivalónk.
- Gondolja, hogy a mai ifjúságot még lázba hozza 1956?
- Nem téma. Hát a Csocsóra is azt mondták, hogy senkit sem fog érdekelni, és több mint 240 ezren látták.
- Most, hogy az itteni forgatás befejeződött, miként látja: sikerült megtalálni Szatmárnémetiben Nyírszamost?
- Tökéletesen. Sokkal, de sokkal jobb lett a végeredmény, mint amit álmodni mertem volna. Nagyszerű volt a színház magyar és román tagozatával az együttműködés, megható volt az utca népének a szereplése, szó szerint és a forgatáson kívül. Az a rengeteg szeretet meg simogatás, amit kaptam, erőt ad a film további részéhez meg egy kicsit az életemhez is.
- A szatmári forgatások megszervezésekor volt-e Önnek vagy munkatársainak nézeteltérése, vitája helyi "illetékes elvtársakkal"?
- Viták biztos vannak mindig, énhozzám azok nem nagyon csapódnak le, de nagyon erős és nagyon jó segítőim voltak. Székely Csillának köszönhető az egész itt-tartózkodás. Legelső fellépésemre is ő hozott ide, és akkor született az a gondolat, Bódi Attila vállalkozóval, hogy mi lenne, ha itt forgatnánk...És lám, már be is fejeződött. Ez a film még nem, így tele vagyok feszültséggel, szorongással, kétségekkel, hogy vajon sikerül-e az itt elkezdett tempóban és minőségben folytatni a filmet.
- A filmbéli történet évtizedeken ível át. Nehéz volt úgy sűríteni a cselekményt, hogy azért a gördülékenysége megmaradjon?
- Még nem tudom, még itt nem tartunk, mert csak felvettünk bizonyos részeket. Hogy ez miként lesz gördülékeny? Sok függ az utómunkáktól, a vágástól. A forgatókönyvben elég jól meg van alapozva, hogy ne legyen hiba.
- Olvastam, hogy hússzor írták át Horváth Istvánnal és Dés Lászlóval a forgatókönyvet.
- Hússzor, vagy még többször is.
- Elsősorban kikhez kíván szólni a "Világszám-Dodó és Naftalin" c. film?
- Akárcsak korábbi filmjeimnél, most sincs egy kifejezett nézői réteg. A közönséghez szeretnék szólni, mint mindig. Más rendezőknek a privilégiuma, hogy rétegfilmeket csináljanak, 200 vagy 2.000 embernek. Én olyan filmet szeretek "mesélni", ami mindenkinek örömet okoz.
- Mikorra várható a filmbemutató?
- December végére szeretnénk, hogy kész legyen. Októberben még lesznek pótfelvételek.
- Mit üzen a nagybányai, bányavidéki olvasóknak?
- Hát én kívánom nekik, hogy a művészet újból olyan nagyfeszültségű legyen a városban, mint amilyen annakidején létrehozta pont az említett nagybányai festőiskolát!
- Mondana valamit a közelgő EU-csatlakozás kapcsán?
- Ideje lenne már, hogy eltűnjenek a határok, az mindenkinek jó lenne, és békességben éljen egymás mellett minden nemzet, minden náció.