HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51259 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Tamási AttilaFeltöltés dátuma: 2009-02-07
Olyan filmet szeretnék "mesélni, ami mindenkinek örömet okozKöztudott, hogy Koltai Róbert színész-rendező mintegy három hétig forgatott Szatmárnémetiben. A 300 millió forintos költségvetéssel készülő filmjének, a Világszám-Dodó és Naftalin-nak egyharmad részét a Szamos-menti városban vette fel. A megfeszített munkatempó ellenére, a forgatás utolsó napján időt szakított arra is, hogy lapunknak nyilatkozzon, Kató Emőke és Szűcs Ervin, az Északi Színház művészeinek hathatós közbenjárásának köszönhetően.
- Először azt szeretném megkérdezni: most, hogy a szatmári forgatás véget ért, hogy érzi magát? - Nagyon fáradtan, de boldogan, mert kiválóan sikerült. Minden éjjel két-három órát aludtam, s volt, hogy napi tizenhét órát dolgoztam. Minden nap forgatási nap volt, és mindig úgy nézett ki a forgatási nap elején, hogy amit terveztünk nem sikerül felvenni, hogy mennyire nehéz lesz a kitűzőtt feladatokat megvalósítani. Hála a kollégáknak, a csodálatos stábnak, végül azt hiszem, hogy nagyon sikeres része lesz a filmnek az itteni forgatás. - Egy "ártatlan" pszichológusi kérdés: mi ugrik be Önnek legelőször, ha a "Nagybánya" szót hallja? - Nagybánya? A festőtelep, a "nemzet Rómeója", Lendvay Márton, de annyira nem vagyok otthon a nagybányai történetekben. Még soha nem voltam ott, talán átutaztam rajta Kolozsvárra menet. - Tudtommal Ön imádja (vagy legalábbis imádta) a focit. Ha Önön múlna, mit tenne annak érdekében, hogy a magyar labdarúgás visszanyerje egykori hírnevét? Mi hiányzik: a pénz, az elhivatottság, a tehetség, vagy esetleg mindhárom? - Szerintem nem születtek olyan tehetségek, vagy ha születtek, más sportágat választottak. Nem keltette fel az érdeklődésüket ez a foci, ami most itt van. - Ön rengeteg díjban, szakmai elismerésben részesült. Melyikre a legbüszkébb? - A legbüszkébb az elismerések közül arra vagyok, amit a közönségtől kaptam- ez egy állandóan sugárzó erő, szeretet, amivel bíztatnak, hogy folytassam. Két filmemmel is nyertem "az év legjobb filmje"-díjat, amit közönségszavazat alapján osztanak ki: a Szambával meg a Csocsóval. A Csocsóval két nemzetközi díjat is nyertem. De talán a legnagyobb díj az, hogy mostani filmemben Jiri Menzel első szóra vállalt három napi szereplést, és ő tényleg a világ teteje a filmművészetben. - Állítólag Jiri Menzel előszeretettel vállal szerepeket magyar filmekben... - Azt azért nem mondanám, mert nem túl sokszor szerepelt magyar filmben. Ezelőtt 21 évvel forgatott utóljára. - Hogy érzi, színészként vagy rendezőként tudja önmagát jobban kifejezni? - Mikor hogy. A színházban azt hiszem színészként, a filmben rendezőként. - Filmjei közül melyik a kedvence? Egyáltalán van ilyen? - A "Sose halunk meg", mert az volt az első. - Mit jelentett az Ön életében 1956? - A forradalmat, a család szétszakadását, majd egyesítését, barátságok születését, elvesztését, megszűnését-ezek a legfontosabbak. - Manapság sokat hallhatunk a történelmi, nemzeti tudat ápolásáról, a múlt leértékelődéséről, átértékelődéséről. Bár még nem ismerem részleteiben most készülő filmjét, a Világszám... gondolom e tekintetben is üzenni kíván valamit a nézőknek. Gyanítom, a névválasztás-gondolok itt elsősorban Naftalinra-sem véletlenül történt. - A Naftalin nevet nem én találtam ki, hanem a forgatókönyv írója. Nem volt ezzel semmi különösebb mondanivalónk. - Gondolja, hogy a mai ifjúságot még lázba hozza 1956? - Nem téma. Hát a Csocsóra is azt mondták, hogy senkit sem fog érdekelni, és több mint 240 ezren látták. - Most, hogy az itteni forgatás befejeződött, miként látja: sikerült megtalálni Szatmárnémetiben Nyírszamost? - Tökéletesen. Sokkal, de sokkal jobb lett a végeredmény, mint amit álmodni mertem volna. Nagyszerű volt a színház magyar és román tagozatával az együttműködés, megható volt az utca népének a szereplése, szó szerint és a forgatáson kívül. Az a rengeteg szeretet meg simogatás, amit kaptam, erőt ad a film további részéhez meg egy kicsit az életemhez is. - A szatmári forgatások megszervezésekor volt-e Önnek vagy munkatársainak nézeteltérése, vitája helyi "illetékes elvtársakkal"? - Viták biztos vannak mindig, énhozzám azok nem nagyon csapódnak le, de nagyon erős és nagyon jó segítőim voltak. Székely Csillának köszönhető az egész itt-tartózkodás. Legelső fellépésemre is ő hozott ide, és akkor született az a gondolat, Bódi Attila vállalkozóval, hogy mi lenne, ha itt forgatnánk...És lám, már be is fejeződött. Ez a film még nem, így tele vagyok feszültséggel, szorongással, kétségekkel, hogy vajon sikerül-e az itt elkezdett tempóban és minőségben folytatni a filmet. - A filmbéli történet évtizedeken ível át. Nehéz volt úgy sűríteni a cselekményt, hogy azért a gördülékenysége megmaradjon? - Még nem tudom, még itt nem tartunk, mert csak felvettünk bizonyos részeket. Hogy ez miként lesz gördülékeny? Sok függ az utómunkáktól, a vágástól. A forgatókönyvben elég jól meg van alapozva, hogy ne legyen hiba. - Olvastam, hogy hússzor írták át Horváth Istvánnal és Dés Lászlóval a forgatókönyvet. - Hússzor, vagy még többször is. - Elsősorban kikhez kíván szólni a "Világszám-Dodó és Naftalin" c. film? - Akárcsak korábbi filmjeimnél, most sincs egy kifejezett nézői réteg. A közönséghez szeretnék szólni, mint mindig. Más rendezőknek a privilégiuma, hogy rétegfilmeket csináljanak, 200 vagy 2.000 embernek. Én olyan filmet szeretek "mesélni", ami mindenkinek örömet okoz. - Mikorra várható a filmbemutató? - December végére szeretnénk, hogy kész legyen. Októberben még lesznek pótfelvételek. - Mit üzen a nagybányai, bányavidéki olvasóknak? - Hát én kívánom nekik, hogy a művészet újból olyan nagyfeszültségű legyen a városban, mint amilyen annakidején létrehozta pont az említett nagybányai festőiskolát! - Mondana valamit a közelgő EU-csatlakozás kapcsán? - Ideje lenne már, hogy eltűnjenek a határok, az mindenkinek jó lenne, és békességben éljen egymás mellett minden nemzet, minden náció. Megjelent a Bányavidéki Új Szó 2004. április 23-i számában Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Más vagyok című alkotáshoz manna alkotást töltött fel Levegőt címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Minden szépre című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Már tudom... című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Évszakváltás című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tükör című alkotáshoz Alkonyi felhő alkotást töltött fel Porcukrosbögrén-álmaink címmel a várólistára csiszkovics bejegyzést írt a(z) Tükör című alkotáshoz csiszkovics alkotást töltött fel Festék és vér címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |