HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48102

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2009-02-08

Vak gyermek tollal




A szél úgy dobálja az esőt, mintha megszentelni igyekezne Szodomát. Elkésett már. Buda felöklendezi a párát a beton fölé, az alkonyi fények visszanyomják.
Az ember önkéntelen is valami emberséget keres az emberek tekintetében, de azok csak szemek. A mozdulatokban találsz csak eszmét, az is fura tünemény: öltönyös, esőkabátos úr esernyővel...ő még egy tárgyaláson van, ez a nedves alkalmatlanság pedig..."..ah...ejnye,no... hol az a taxi?..."
Kislány fut át a piroson, teheti, áll a kocsisor...esik az eső, lebénul Budapest. Dudák, szitkok, de csak jelzés értékű. Jóféle szarvasbika válnék néhány pestiből, már ami a hímek bősz hörgését illeti a volán mögött. Mintha mindenki otthon lenne, s mindenki más az ő illetlen vendégeként tilosban tévelyegne - fővárosunk egy szép nagy legénylakás. Egy táblát kellene kitenni a városhatáron: "takarítót felveszünk. A Nemzet."
Miért szeretlek én Téged, Budapest?...vagy nem is szeretet ez, hanem szerelem, amihez az ember akkor is hű, ha csalódott? Igen, valami olyasmi. Szerelem. Hű, már csak bennem élő, de igaz és tiszta.
Te láttál engem úgy, mint senki más: meztelennek, csak gondolataim ráncaiba tekeredve, magányosan, nyomorultul, hogy az akasztott ember is megsajnált volna. Te láttál engem olyan minőségemben, amit mindenki más előtt mutatni szégyellnék.
Én pedig...máig úgy vagyok képes Rád nézni, ahogy csak a szerelmesek tudnak a jegyesükre.
Néha meg kellene simogatnod a lelkemet ezért a hűségemért. Nem teszed, de én konok érzülettel találok fűben-fában, kőben és betonban suttogó édes vallomásokat, amiket Neked tulajdonítok. Hozzám írott verseknek látom a zajod, a ködeid, a nyarak és tavaszok meghívott jó szomszédaidnak a játszótereken, ahol bemutatsz bennünket egymásnak. Tél pajtásról levered a havat, a fagy köszöntő leheletét, úgy ülteted mellém a buszon...vagy ha mégsem, hát Istenem...csókod mégis csók marad, és én belepirulok.
Szerelmesed vagyok, én, a vak gyermek, ki érzékeire hagyatkozva bolyong ezerarcú lelkedben - ezek utcák, mondják. Nem, én nem látok. Ne meséljetek nekem látható dolgokat, ne akarjátok anyámat fényképről megszerettetni velem. Hordom idebenn s nem bánom, ha minden nap más arca van. Nem bánom, ha anya, ha szerető, ha szomszéd. Kézen fog, becéz és pofon vág. De a sorsom szeretni.

Találtam egy tollat. Felvettem a földről s tárcámból egy számlát kapartam elő. Hátoldalán kipróbáltam, az apró görgő szántott, de vetni nem vetett.
"Dobd el, kifogyott" - nem. Ami nem illik az életünkbe, minden rossz, hibás?
Felemeltem a tollat és a szél selymén nyomot hagyott. Más nem láthatta, csak én, a világtalan.
"szeretlek" - írtam és fellobogott az égre az üzenetem. Belepte az eget, nyúltak-kövéredtek a betűi, csillogtak és sóhajtottak a színek. Lebegett, éget az írás, kacagott, tombolt a szó...

Nem látta senki, mikor sírtam. Szembogaram hamu, befelé hull csillagaim parazsa - kerüli minden látó a vakok tekintetét, mert félnek, hogy saját arcuk néz vissza a homályból.

"hülye" - közölte barátom. Igaza van, gondoltam, és visszatettem a tollat a járdára. Szeretném megosztani valaki mással a világot. Ha megtalálod a tollat, bárki vagy, írd fel Te is a szélre: "szeretlek" és tedd vissza a tollat. A tintája a miénk, az érintése közös.

Még egy percre eszembe villan, mi van, ha radírt találnak más szemű emberek. Reménykedjünk.



















Bp, 2009.02.08.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-12 16:16:46

Mindig megtisztelő mások véleménye - nem akkor, ha dícsérnek, hanem ha láttatnak olyannak, amilyennek magamat nem láthatom.
Köszi, Kuvik!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-02-12 09:08:58

Nem is negatívumként írtam a "blogszerűt". Néhol széthúznak a szálak (amitől számomra nem olyan egységes és átlátható az egész), de épp ez rántja ki a "régies" elbeszélő közegből...
Talán lehet, hogy ez képezi a novella extráját, ám nekem épp emiatt csapongó az egész egy kicsit. Nem teljesen odavaló. Ez egyéni vélemény - ennek szólt blogszerű...

Olvasok Tőled mást is, és megmondom...
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-10 23:28:37

Nahát! Blogszerű?
Köszi, Kuvik, ilyet még nem mondtak az írásaimról, de ha megengeded, dicséretnek veszem, hiszen általános rosszallás felém az, hogy maradi módon írok...nos, ez a "blogszerűszég" valami mai megközelítés..köszi még egyszer! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-02-10 17:14:07

Nekem itt-ott kicsit blogszerű, de részleteiben nagyon tetszik. Gratulálok!
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-10 16:22:40

(folyt.)....Sokszor megfigyelhető, hogy az író teljesen ezekre az alkalmazásokra hagyatkozik - nagy hiba. Sőt, bűn. Minden irodalmi alkotás a nyelvünk ápolásának és így lelkünk művelésének, nemesítésének eszköze - kölcsönös ismeret és szeretet működik ember és anyanyelv között, nem szabad hát, hogy egy külső eszköz vegye át az emberi szerepeket. Segítség lehet, annak remek, de a magyar és a magyar nyelv intim kettősébe beerőszakolni egy alkalmazást...nem vezet jóra.
Na, már megint sokat fecsegek!

Köszönöm, Kata, Selanne és Wolf, hogy itt jártatok és köszönöm a ránk fordított időt!
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-10 16:21:30

Szia Kata!

Tudod, igazad van. Nagyon gyakran találkozom magam is olyan írásokkal, ahol bizony a helyesírás...nos, valamit az alapoktól kellene kezdeni megérteni: az írás, az alkotás nyelvünk segítségével való közlése bizony megkívánja a nyelv alapvető ismeretét és helyes használatát. Ez olyan fajta igény, mint a mindennapokban a test tisztasága. Persze, lehetünk figyelmetlenek, kapkodók vagy kétbalkezesek - de büdösek nem.
De - és ez úgy tűnik magam előtt, hogy vesszőparipám lett - a számítógépes szövegszerkesztők és helyesírás-ellenőrző programjaik nem feltétlenül segítik az írót...vagy nem megfelelően használjuk.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2009-02-09 22:47:33

Kedves fabadka!Csodálatosak a soraid!
Szeretettel.Selanne
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12392
Időpont: 2009-02-09 22:22:49

Ismét én. Elfelejtettem egy fontos dolgot megemlíteni. Én ugyan nem lakom Budapesen, de Budapest nekem is a világ legszebb, legkedvesebb városa. Úgy ahogyan van, szeretem, és nem tudom megérteni azokat, akik állandóan csak szidják mindenért, akár igazuk van, akár nincs, csak úgy, s azt sem lehet tudni, miért utálják. Nos, még ezt szerettem volna leszögezni, hogy örömmmel veszem, vannak kivételek, akik mégis, mindennek ellenére, szeretik Budapestet.
Üdv.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12392
Időpont: 2009-02-09 22:18:50

Kedves Fabatka!
Örülök, hogy valakinek olyan írásához tévedtem, ahol az ember csak olvas és olvas, és élvezi, amit lát. Jó olyan műbe belefeledkezni, ahol az embert nem zavarják a hibák, ahol jó a helyesírás, nagyon szép és kellemes olvasni a fogalmazását. Ugyanis sajnos, leöbb ifjú írása telve mondatszerkesztési és helyesírási hibával, ami még a gondolatait, a tartalmat is lerontja.
Nagyon tetszik a munkád, ehhez csak gratulálni tudok.
Üdvözlettel.
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-09 18:24:33

Szeretném hinni, hogy előre :)
Ugye észrevetted, hogy nem az író formálja az írást, hanem az igazítja ki a szerzőt?
Létezik, ugye, a folyamatos írás, amikor száguldó gondolatainkat megpróbáljuk rögzíteni finomítás és szerkesztés nélkül...nem, nem a vers ezen formájára gondolok, hanem a prózára.
Amikor elkap egyfajta dallam és ring rajta sorról-sorra az ember szava, mint sodró hullámokon...aztán visszaolvassa, s felteszi magában a kérdést: ki írta ezt? Az, aki vagyok, vagy az, aki csak szeretnék lenni? A lét-ember vagy az álom-ember?

Amúgy az előbb arról írtam, hogy Te(akiről sejtem, többet ölelkezik a betűkkel, mint alszik) mivel olvasója voltál az írásomnak, láttál is - én, az írója eshetek olyan betegségbe, amely nem engedi láttatni velem a legszembetűnőbb hibákat sem - és ugye, ahogyan a tipográfiában az olvashatóság az elsődleges szempont, úgy az írásnál, a gondolatok közlésénél az érhetőség...és inkább írjunk helyesen, mint szebben! :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-02-09 17:18:50

Nem baj Attila!
Mi értjük egymást, úgy gondolom. Azt hiszem, ugyanazt a keresztet, cibáljuk jobbra-balra ... esetleg előre?
:-)
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-09 17:09:49

Írtam egy szép hosszú választ, amelyben köszönetet mondok az olvasásért, a véleményezésért, megemlítem, mennyire szeretném én úgy kifejezni a gondolataimat németül, ahogyan Te magyarul...de eltünt az írományom...hm...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-02-09 16:31:24

Szia!
Lehet, hogy igazad van, de én azért írtam ezt ide, mert engem zavart ez a mondat. Nagyon magyartalannak éreztem, bár mit dumálok én itt a német származásommal?:-)))
Amúgy pedig, minden elismerésem. Olyan képeket, olyan fantasztikus leírásokat használsz, hogy belepirul az ember, amikor olvassa. Így szeretni tényleg csak egy szerelmes tud. Nem másolom ki a kedvenc mondataimat ide tőled, mert nem bírná el a karakterszám.
Gratulálok!
Üdv.
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-09 15:29:59

szia artur!
Azonnal javítottam, de be kell valljam, szerintem helyes mindkét változat - vagy legalább is használatos...nemde?
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-02-09 00:17:21

Szia!
" ... mintha meg igyekezne szentelni Sodomát."
... mintha igyekezne megszentelni Sodomát.
Üdv.

Legutóbb történt

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza alkotást töltött fel Manó a templomban címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel K. T. emlékére címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Halld meg dalom! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)